Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco sokszínű arca - a rendfőnök januári üzenete
Don Bosco sokszínű arca - a rendfőnök januári üzenete
2019-01-11 Péntek | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Ahogy most írok nektek, a januárra gondolok, arra a hónapra, amikor a fiatalokkal és Ferenc pápával együtt Panamában leszünk az Ifjúsági Világtalálkozón, valamint Don Bosco ünnepének hónapjára január 31-én, amit, ha Isten is úgy akarja, szintén ott fogok megünnepelni. Panama népe annyira tiszteli Don Boscót, hogy több mint 700 0000-en vesznek részt a körmenten az ő ünnepén! Igen, ez a szám helyes - 700 0000 ember!
Ezt éppen az Egyetemes Tanács ülésének szünetében írom, amikor a tanácsosok összejönnek, hogy beszámoljanak a rendfőnöknek az eltelt időszakról. Sokan közülük az előző négy hónapot azzal töltötték, hogy együtt voltak testvéreinkkel a világszerte működő 1936 szalézi jelenlét egyikében, másikában.
A találkozó néhány óráját annak szenteljük, hogy megosszuk egymással, hol töltöttük az elmúlt hónapokat és milyen tapasztalatokat szereztünk. Amíg a sok különböző, szép és időnként újabb kihívásokat rejtő tanúságtételt hallgattam, gondolataim elkalandoztak. Ezért választottam a cikkemnek ezt a címet, mert a mai Don Boscónak valóban „szokszínű” az arca:
- Hallhattuk, amint az egyik a tanácsosok közül azt ecsetelte, hogy Jakutszkban, az oroszországi Szibéria közepén, 6000 km-re keletre Moszkvától, a szalézi közösség az emberek között él és elkíséri őket, habár közülük csak kevesen katolikusok. (Valójában, ottjártakor vasárnap 15 szentmise volt.) Mégis megosztják az emberekkel napi örömeiket és nehézségeiket.
- Egy másik tanácsos megosztotta velünk, ahogy megérintette a szívét az az együttérzés, amellyel a szaléziak sok szegény és nehézségekkel küzdő családot elkísérnek, akikkel találkoznak többek között a mexikói határátkelőhelyeken, Nuevo Laredóban, Ciudad Juarezben és Tijuanában. Arról beszélt, hogyan élnek ott a szaléziak, hogy kísérik el ezeket a családokat, és hogyan oktatják a gyermekeiket, hogy egy nap majd kiszabadulhassanak a kábítószer- és szexuális kereskedelem ördögi köréből.
- Hallgattam, amíg egy másik szalézi rendtársam elbeszélte Nigériában, Ghánában és Sierra Leonében tett látogatását. Ott mi, szaléziak a börtönben élő fiatalokat kísérjük, ugyanúgy, mint Don Bosco 170 évvel ezelőtt a Generalában, Torino ifjúsági börtönében. Don Bosco tapasztalata, amit fiatal papként a börtönökben szerzett, igen nagy benyomást tett rá, ami még a gyomrát is megviselte, és azt a döntést hozta, hogy mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy segítsen ezeknek a fiatal férfiaknak és fiúknak, nehogy visszatérjenek egy ilyen helyre. Ezekben az afrikai országokban ma sem jobb a helyzet, mint amit Don Bosco tapasztalt. Ezek a fiatalok is várakozással tekintenek szalézi barátaik napi látogatásai elé.
- Beszámoltam a jelenlétünkről, amit egy másik afrikai országban meglátogattam, és ahol olyan gyermekekkel és tizenévesekkel találkoztam, akiket elraboltak, hogy életfontosságú szerveiket áruba bocsássák. Az Úrnak hála, a rendőrség megmentette őket, és felkértek bennünket, hogy vigyázzunk rájuk, amíg meg nem találják a családjukat. Gyakran évekig maradnak velünk.
- Ezek után megosztottam egy nagyon szép élményemet, amikor a koreai házakat látogattam, ahol a fiúk - általában tizenévesek és fiatal felnőttek -, akiket kisebb bűncselekmények miatt ítéltek el, valódi családi szellemben élnek velünk. Ahelyett, hogy egy másik helyre küldenék, ahol megfosztanák őket a szabadságuktól, néhány hónapra vagy egy évre egy szalézi házba érkeznek, ahol rehabilitációs programon vesznek részt. Örömmel hallottam a három bírótól, akikkel találkoztam, hogy a fiatal férfiak és fiúk több mint 85% -át véglegesen rehabilitálták, és nem térnek vissza a bűnözéshez. Ez Don Bosco egy másik mai arca - ezúttal ázsiai-koreai vonásokkal.
Mindezeket a történeteket hallgatva arra gondoltam, hogy Don Bosco bizonyára boldog, hiszen a Szalézi Család fiai és leányai napjainkban is arra törekednek, hogy hűek legyenek a karizmához, amit Isten őbenne támasztott. És nagy örömöt éreztem, amikor meghallgattam ezeket a jelentéseket - amelyek csak a jéghegy csúcsa - arról a sok jóról, amit számos embernek tettek. Arra gondoltam, hogy ma Don Bosco arcának olyan sok színe van, amit ő valószínűleg el sem tudott volna képzelni.
Megosztom ezeket a dolgokat veled, kedves olvasó, mert úgy gondolom, hogy el kell terjesztenünk a jó hírét ennek a nagyon sok szép dolognak, ami történik, és ami meg fog történni. Már régen tanultam ezt a kínai közmondást: „Egy ledőlő fa több zajt csap, mint egy növekvő erdő.” Úgy tűnik, pontosan így van. Nos, akkor ezek a gondolatok azok, amelyeket meg szeretnék osztani veletek - bár ezek csak egy kis része a mi erdőnk csendes növekedésének.
Boldog Don Bosco ünnepet! Panamában emlékezünk rád, csodálatos fiatalok körében.
Szeretettel
Don Ángel
Szaléziak.HU
