Főoldal / Szalézi világ / Vatikán – A pápa előszava az „Evangelii gaudium Don Boscóval” című könyvhöz
Vatikán – A pápa előszava az „Evangelii gaudium Don Boscóval” című könyvhöz
2019-01-11 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa • Don Bosco •
A Szalézi Család Lelkiségi Napjainak megnyitása alkalmával közzétették az előszót, amit a Szentatya Antonio Carriero szalézi által szerkesztett Evangelii gaudium Don Boscóval című kötetéhez írt, a szöveget, amelyben a Szalézi Család a pápa apostoli buzdításának üzenetét lelkipásztori-nevelői szempontból veszi át. Az előszóban a pápa kiemeli a "keresztény élet nagy mértékét", amelyet az alapító szent Torinó társadalmának peremvidékén gyakorolt, és felvilágosítást nyújt arra vonatkozóan, hogyan lehet a mai világban végrehajtani ezt a küldetést.
Ti, szaléziak szerencsések vagytok, mert alapítótok, Don Bosco, nem volt „nagypénteki” szent, szomorú, megnyúlt arcú, morózus... Inkább „húsvétvasárnapi”. Mindig örömteli, barátságos volt, annak ellenére, hogy ezer gonddal és számos nehézséggel kellett szembenéznie minden nap. Ahogy az Életrajzi emlékekben írják, „az örömtől sugárzott az arca, mint mindig, látszott rajta, milyen boldog, hogy gyermekei körében lehet” (Memorie Biografiche di Don Giovanni Bosco, XII. kötet, 41). Nem véletlen, hogy az ő számára a szentség abból állt, hogy valaki "nagyon vidám" legyen. Ezért az evangélium öröme „egészséges hordozójának” nevezhetjük, amit az első nagy tanítványának, Savio Szent Domonkosnak, és minden szalézinak ajánlott, mint a keresztény életnek ezt a „magas fokát ” hiteles, mindenkor jelenlevő stílusát (II. János Pál, Novo Millennio Ineunte, 31).
Forradalmi üzenet volt ez abban a korban, amikor a papok elkülönült életet éltek. A „keresztény élet magas fokát" Don Bosco úgy valósította meg, hogy belépett a "szociális és egzisztenciális perifériára”, amely a 19. századi Torinóban, Olaszország akkori fővárosában és ipari városban fejlődött ki, amely munkát kereső fiatalok százait vonzotta. Valójában „a szegény és elhagyatott fiatalok papja” tanára, Cafasso Szent József távlati tanácsát követve kiment az utcákra, bement az építkezésekre, a gyárakba és a börtönökbe, és ott minden aggálytól mentes munkavezetők irgalmasságára és kénye-kedvére bízott magányos, elhagyatott gyermekeket talált, akikről nem gondoskodott senki. Az igazi nevelő örömét és gondoskodását vitte el az összes fiúnak, akit elszakított az utcáktól, fiúknak, akik Valdoccóban a nyugalom oázisára találtak, arra a helyre, ahol megtanulták, hogy "jó keresztények és tisztességes állampolgárok" legyenek. Ugyanaz az öröm és családias légkör volt ez, amelyet nekem is szerencsém volt gyermekként átélni és megtapasztalni, amikor Ramos Mejía-ban a Colegio Wilfrid Barón de los Santos Ángeles kollégium hatodik osztályába jártam. Az szaléziak szépségre és munkára neveltek engem, és arra, hogy nagyon vidám legyek, és ez a ti karizmátok.
Ők segítettek nekem, hogy félelem és téveszmék nélkül nőjek fel. Segítettek nekem, hogy előrehaladjak az örömben és az imádságban. Ahogy lehetőségem volt arra, hogy emlékeztesselek benneteket 2015. június 21-én, a Segítő Szűz Mária-bazilikában tett látogatásomkor, most ismét emlékeztetlek benneteket Don Bosco három fehér szerelmére: a Szűzanyára, az Eucharisztiára és a pápára. Keveset beszélünk ma a Szűzanyáról olyan szeretettel, amellyel a ti szentetek beszélt róla. A Szűzanyához imádkozva Istenre bízta magát, és ez a Máriába vetett hit és bizalom bátorságot adott neki, hogy szembenézzen az élet és küldetése kihívásaival és veszélyeivel. Don Bosco második szerelmeként az Eucharisztiának emlékeztetnie kell titeket arra, hogy vezessétek be a gyermekeket a liturgia gyakorlatába, a jó életbe, hogy segítsetek nekik belépni az eucharisztikus rejtélybe, és ne felejtsétek el az adorációt. Végül, a pápa iránti szeretet: nemcsak a pápa személye iránti szeretet, hanem Péter, mint az Egyház vezetője, és Krisztus, mint az Egyház jegyese iránti szeretet. A pápa iránti fehér szeretet mögött az Egyház iránti szeretet áll. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak: "Milyen szaléziak kellenek a mai fiataloknak?" Azt mondanám: egy konkrét ember, aki, mint az alapítótok, aki fiatal papként ahelyett, hogy a nemesek családjaiban nevelőként fusson be fényes karriert, előnyben részesítette a szegény és elhagyatott gyerekek között végzett szolgálatot. Az a szalézi, aki tudja, hogyan kell körülnézni, kritikus helyzeteket és problémákat lát, összeveti őket, elemzi és bátor döntéseket hoz. Arra hivatott, hogy a világ és a történelem, a munka és a család perifériáival, a kultúrával és a gazdasággal találja magát szemben, és gyógyírt vigyen oda.
És ha a Feltámadott Úr lelkületével elfogadja a társadalom peremén élő gyermekeket és családjaikat, akkor megvalósul Isten országa, és megújulhat a történelem. A szalézi egy olyan nevelő, aki magához öleli a peremen élő, jövő nélküli, törékeny fiatalt, a sebei fölé hajol és meggyógyítja, mint egy jó szamaritánus. A szaléziak természetüknél fogva optimisták, tudják, hogyan tekintsenek pozitív realizmussal a fiatalokra. Ahogy Don Bosco ma is tanítja, a szalézi mindegyikükben, még a leginkább lázadókban és kezelhetetlenekben is felismeri "a pontot, ahol hajlamosak a jóra", és türelemmel és bizalommal dolgozik, hogy kibontakozhasson. Végezetül, a szalézi az öröm hordozója, aki vallja a jóhírt, hogy Jézus Krisztus feltámadt és minden embert szeret. Valóban, Isten nem zár ki senkit. Ahhoz, hogy szeressen bennünket, nem kéri azt, hogy jók legyünk. És engedélyt sem kért tőlünk, hogy szerethessen bennünket. Ő szeret minket és megbocsát. És ha megengedjük magunknak, hogy meglepjen azok egyszerűsége, akiknek semmi vesztenivalójuk sincs, érezni fogjuk, hogy szívünket elárasztja az öröm. Amikor ezek a tulajdonságok hiányoznak, akkor lesznek azok a megnyúlt, szomorú arcok.
Nem! Ezeket a gyönyörű híreket kell elvinnetek a fiataloknak, az igazi híreket, amelyek ellentétben állnak azokkal a hírekkel, amelyeket minden nap eljutnak hozzájuk az újságokban és a neten. Krisztus valóban feltámadt, és ennek bizonyítéka Don Bosco és Mazzarello anya, és a Szalézi Család összes szentjei és boldogjai, valamint azok a tagjai, akik minden nap átadják az életüket azoknak, akik találkoznak velük, mert először őket érte el Isten kegyelme: a szalézi az evangélium, a jó hír tanúja lesz, amely egyszerűségében minden ország komplex kultúrájával foglalkozik.
Don Bosco fia számára napi küldetés, hogy szembe állítsák az egyszerűséget a bonyolultsággal.
ANS-Vatikán/Szaléziak.HU
