Főoldal / Szalézi világ / Don Bosco ugyanezt tenné - a rendfőnök márciusi üzenete
Don Bosco ugyanezt tenné - a rendfőnök márciusi üzenete
2022-03-11 Péntek | #Szalézi világ | KIEMELT | ARCHIVÁLT
„Elképzelem a rendtársamat, amint késő estig várja a munkából hazatérő fiatalt, hogy együtt vacsorázzon vele és a nevelőkkel... nagyon megérintett, és arra gondoltam: Don Bosco ugyanezt tenné.”
Kedves barátaim, Don Bosco kedves barátai! Ecuadorból, Quitóból írok nektek, egy olyan szalézi tartományból, ahol az őslakos shuar és achuar népek között végeznek missziós tevékenységet, valamint foglalkoznak utcagyerekekkel és mélyszegénységben élőkkel.
Találkoztam itt egy perui szalézival, aki mesélt nekem egy olyan szalézi házról, ami nagy örömmel töltötte el szívemet, és úgy éreztem: Don Bosco ugyanezt tette volna.
Ezt szeretném most megosztani veletek.
Egy új szalézi házról van szó Peru fővárosában, Limában. A házat, ahova fiatalokat és családokat (mindjárt megértitek, miért mondom „családokat”) fogadnak be, úgy hívják: Don Bosco Otthon fiatal bevándorlók és menekültek számára.
Négy évvel ezelőtt, 2018-ban indult ez a kezdeményezés, amikor a szalézi házba befogadtak öt kiskorú fiatalt, akik Venezuelából érkeztek, iratok nélkül. A város utcáin lődörögtek és megpróbáltak túlélni, amíg meg nem hívták őket a Don Bosco Otthonba. Mialatt hallgattam ezt a történetet, arra gondoltam, hogy ugyanez történt Don Boscóval Valdoccóban az Oratórium kezdetekor, a Pinardi-házban.
A Don Boscót tanulmányozó tudósok egy dologban mind egyetértenek: nem a „család modell” volt az egyetlen választható lehetőség egy nevelő közösség számára, de Don Bosco ezt tartotta a legmegfelelőbbnek. Az ő gondolkodása szerint, minthogy a család az első nevelő közösség és a gyermek nevelésének természetes helye, ezért az a legjobb megoldás, ha a nevelő közösség a lehető legoptimálisabb módon reprodukálja a családi környezetet.
Másik ház, másik élet
Don Boscónak személyes okai is voltak, hogy a „család modellt” válassza. Leymone azt mondja, hogy „a család megszentelt szeretete uralkodó érzelem volt szívében”. Braido a családi intimitás iránti szenvedélyről úgy ír, mint Don Bosco természetének egyik fő jellemzőjéről. Stella azt állítja, hogy személyiségének ez a vonása abból ered, hogy kiskorában veszítette el édesapját.
Módszerének erkölcsi hatása és nevelési hatékonysága még világosabban megmutatkozik, ha számításba vesszük, hogy „fiai közül sokan nem részesültek szülői szeretetben és gondoskodásban vagy más módon voltak nagyon hátrányos helyzetben”.
Emlékezzünk csak vissza, hogy az első oratórium „otthon” volt a fiatalok számára, ahol anyákra is leltek. Ez egy szokatlan „csavar” volt Don Bosco részéről, amit minél tovább fenn akart tartani, és nem csak praktikus okok miatt: édesanyja Margit mama testvérével, Marianna Occhienával, Rua asszony, Gastaldi asszony, Bellia aszony és még sorolhatnám.
A limai „elveszett fiúk” a Don Bosco Otthonban kezdték el „másik életüket”. Azóta több mint 600 fiatal fordult meg abban a házban, amíg nem találtak számukra tartós megoldást. Most 47-en élnek az otthonban, közülük heten fiatal felnőttek, akiknek van családjuk vagy feleségük, akiket magukkal vittek.
A fiatalok maguk adják tovább a hírét az otthonnak, amely egyre ismertebb a városban. Akik szeretnének maradni, maradhatnak, együtt a többiekkel, fiatalok, nevelők és a szalézi, aki ennek a projektnek a felelőse, részt vesz a mindennapjaikban, minden fiatalra figyel, hazavárja a későn érkezőt, aki sokáig dolgozik. Elképzelem a rendtársamat, amint késő estig várja a munkából hazatérő fiatalt, hogy együtt vacsorázzon vele és a nevelőkkel... nagyon megérintett, és arra gondoltam: Don Bosco ugyanezt tenné.
A fiatalok segítséget kapnak papírjaik beszerzéséhez is, önkéntes pszichológusok is foglalkoznak velük, segítik beilleszkedésüket, és akik már elég idősek, lehetőséget kapnak dolgozni, hogy tisztességesen meg tudjanak élni. Nagyon különböző hátterű fiatalok ők, az erőszak más-más formáit szenvedték el, szekták által vagy épp teljesen vallástalan környezetüktől. A legfontosabb dolog, hogy fiatalok, akiknek segítségre van szükségük. Ez az egyetlen szükséges dokumentum, amit fel kell mutatniuk. Minden másra van megoldás.
Motorbicikli a jövőért
Néhányan közülük a torinói Missioni Don Bosco és a bonni (Németország) Missione Procura segítségével találtak munkát. Megvásároltak 20 motorbiciklit és azok a fiatalok, akik futárként találnak állást, kapnak egyet, de nem ajándékba. Apránként kifizetik. Így lehetőség nyílik arra, hogy újabbakat vásároljanak, hogy a később érkezet fiataloknak is meglegyen ez a lehetősége.
Tetszett ez a kreatív megoldás. És úgy vélem, egy remek mód arra, hogy a kábítószerfüggőség veszélyétől távol tartsák a fiatalokat. Sokan közültük már használtak valamilyen drogot. A Don Bosco Otthon segítséget nyújt nekik a teljes leszokásban is.
Van még valami, ami nagyon megérintett. Sok fiatalember otthon hagyta a feleségét, olykor még a gyermekét is. Szerencsére, kihasználva a lehetőséget, hogy az otthon nagy, hét fiatal pár együtt lakhat egy kisebb házban, ahol van külön szobájuk, de a konyhát és az ebédlőt közösen használják. Természetesen őket is segítik a nevelők és a projektvezető szalézi a szomszédos szalézi közösségből.
A limai Don Bosco Otthon fiatal bevándorlók és menekültek számára sok fiatal és fiatal pár életét változtatta meg pozitív irányba. És talán nem minden országban említik ezeket a dolgokat a hírekben. Talán minden nap szörnyű, nehezen feldolgozható hírekkel „etetnek” minket, de létezik a jó is, amit elvetünk nap mint nap. És ezt a jót meg kell osztani, meg kell ismertetni másokkal is.
Köszönöm, kedves barátaim, hogy megosztottátok velem ezt a jó hírt. És továbbra is meg vagyok arról győződve, hogy Don Bosco ma ugyanezt tenné.
Don Ángel Fernández Artime SDB
rendfőnök
ANS-Róma/Szaléziak.HU
