Sokan azt állítják, hogy a világ számokból áll, de vajon nem áll-e szavakból is? Az emberek számára a nyelv a leghatékonyabb kommunikációs eszköz. Szüleinkből a legmélyebb érzelmeket váltotta ki, amikor kimondtuk az első szót, amikor beszélni kezdtünk. Vannak szavak, amelyek több kárt okoznak, mint egy késszúrás, és vannak olyan szavak is, amelyek balzsamosak, amelyek képesek begyógyítani a mélyebb sebeket is. Társadalmunk és az egész valóság, amelyben létezünk, szavakra épül.
A barátsági egyezmény
Szeretnék elmondani nektek egy személyes történetet: alázatos családból származom; szüleimnek csak nagy erőfeszítésekkel sikerült megteremteni a méltóságteljes életet és támogatni családunkat. Amerikában alázatos emberek szomszédságában éltünk, a szomszédok közötti szolidaritás jelentős: segítünk egymásnak, amikor a gyermekekre kell vigyázni, megosztjuk az ételt, amikor egy családnak szüksége van rá, és egy egész életen át tartó kötelékek alakulnak ki.
Anyám és Carmen asszony, a szomszédunk barátnők voltak.
Emlékszem, amikor 5 éves voltam, láttam, hogy egy teherautó tele bútorokkal, növényekkel, két kutyával és 5 gyermekkel érkezik ebbe a házba. Ettől a pillanattól kezdve egy 50 éves történelem született a családjaink között, és a mai napig tart. Mindkét nő nagy, tartós barátságot hozott létre. Konkrét gesztusokon és áldozatokon alapuló kapcsolat ez. Minden nagyon jól ment néhány évvel ezelőttig, amikor Carmen asszony közölte anyámmal, hogy megváltoztatja a vallását, a pünkösdistáknál "Krisztus valódi egyházát" találta meg. Ettől a pillanattól kezdve egy fal emelkedett közöttük. Anyám, a mélyen hívő katolikus és a pünkösdista szomszédasszony több mint tíz évre abbahagyta a beszélgetést, megtörve a régi barátsági egyezményt.
Carmen asszony 2006-ban meghalt, és a legidősebb lánya engem keresett fel, hogy megköszönje anyám barátságát. Meglepetés volt számomra, mert nem tudtam, hogy újra beszélgetnek.
Azt mondta, élete utolsó éveiben édesanyja cukorbetegségben szenvedett, amitől szinte vak lett. Anyám megtudta, hogy Carmen asszony alig lát, és mindig egyedül van a házban, mert az egyháza tagjai nem látogatták meg. Ettől a pillanattól kezdve az anyám félretette a büszkeségét, és minden reggel átment az utcán, hogy meglátogassa régi barátnőjét, és a látogatások forgatókönyve mindig ugyanaz volt: anyám lassan felolvasott a Bibliából egy részt, ami az éjjeliszekrényen volt, imádkozott és hazament. Két évig tette ezt minden nap, megszakítás nélkül.
Jó lenne végül azzal fejezni be a történetet, hogy Carmen asszony visszatért a katolikus egyházhoz, de nem ez a helyzet. A történet vége az "adott szó" értékével, a barátság esküjével van kapcsolatban, amely legyőz minden megosztottságot és sokféleséget.
Robbanásveszélyes szó
Mint az "igen", amely megváltoztatta egy Galileából származó fiatal lány életét, és amely keresztény és nem keresztény hívők millióit érint: "Mária története - mondja Szaúd-Arábia kormányzója, Turki Bin Talal – az igazi győztes történetet meséli el [...] Történetének erkölcsi értéke világos; az Istennek kimondott igennel sikert lehet elérni minden küzdelem és járvány ellen. Csak az univerzummal és annak Teremtőjével összhangban élve látjuk az óriási erőt, amely abban rejlik, hogy egyek vagyunk Vele."
A világegyetem egy alkotó Igével kezdődik, amelyet Isten mondott ki, és amely megmarad az idők végezetéig. Az első kimondott szótól kezdve megkezdjük az életünk felépítésének folyamatát: vágyainkat, érzéseinket, „énünket”, identitásunkat.
ANS/Szaléziak.HU
