Főoldal / Magyar Tartomány / Elhunyt Baji János gyémántmisés szalézi szerzetes pap
Elhunyt Baji János gyémántmisés szalézi szerzetes pap
2020-09-11 Péntek | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
elhunyt •
Don Bosco Szalézi Társasága Magyar Tartománya mély fájdalommal, de a Jóisten akaratát elfogadva tudatja, hogy szeretett Baji János rendtársuk életének 88-ik, szerzetesi életének 71-ik, áldozópapságának 62-ik évében 2020. szeptember 11-én, Budapesten visszaadta lelkét Teremtőjének. Ezzel lezárult egy korszak a Magyar Szalézi Tartomány történetében, ugyanis ő volt az utolsó a kommunizmus előtti szalézi időszakból (220 rendtárs) és az 50 szalézi szerzetes közül, akik közülük megélték az újrakezdést is.
János atya Békéscsabán született 1933. június 4-én. Édesanyja már a születése előtt felajánlotta a Szűzanyának. Egész életében pap akart lenni. Édesapja kőműves volt, majd miután az I. világháborúban megrokkant, nyugdíjasként trafikos lett. Baji János Nagyváradon, a „pici szemináriumban” kezdte tanulmányait, majd 1945-ben ő is Gyulára került, és a Szalézi Intézetben volt kollégista, ahonnan 1948-ban Tanakajdra ment a rendi noviciátusba, majd Mezőnyárádon elvégezte a nyolcosztályos gimnázium ötödik osztályát. 1949. augusztus 17-én tette le első szerzetesi fogadalmát. 1950-ben, amikor feloszlatták a szerzetesrendeket, először Szegedre ment a jezsuitákhoz, majd elöljárói utasítására jelentkezett Esztergomba a ferencesekhez, ahol leérettségizett.
A teológiát Szegeden végezte.
Örökfogadalmát 1957. június 19-én tette le. 1958. június 18-án szentelték pappá, szintén Szegeden, öt más rendtársával együtt. Szentelés után egyházmegyei szolgálatba áll, kilenc évig volt segédlelkész négy helyen: két évig Debrecenben egy külvárosi plébánián, két évig Gyomán, négy évig Békéscsabán a belvárosi templomban, egy évig Debrecenben a főplébánián és onnan került önálló adminisztrátornak Hosszúpályiba és környékére. Először csak Hosszúpályiban és annak fíliájában, Monostorpályiban szolgált, de a következő években több lelkészséget is hozzá csatoltak, végül kilenc faluja volt. Ezt a szolgálatot 19 évig látta el. Kondoroson lett először plébános 1984-ben, ott volt két évig, majd Békésszentandráson három évig, végül Orosházára került egy évre, immár Timár atyával együtt. A rendszerváltás után újra szaléziként először 1990 és 1992 között Újpesten, a Nap utcai plébánián kellett helytállnia, majd 1992-ben visszakerült Szombathelyre közösségbe. 1996-1999 között novíciusmesternek nevezték ki, majd plébános is volt itt 2003-ig. Ezután két évig volt Újpest-Megyeren igazgató 2005-ig, majd 2009-ben Balassagyarmatra helyezték, ahol három évig volt plébános, 2013-ban nyugdíjba vonult. 2014-ben került Óbudára. Mindeközben 2000-től 2016-ig a magyarországi VDB közösség asszisztense volt. Életének utolsó egy évét a Magyarok Nagyasszonya Társaság idősotthonában töltötte Budapesten, a Szerb Antal utcában.
Szaléziak.HU
