Főoldal / Magyar Tartomány / Érkezik a 2024. év Szalézi Értesítőjének utolsó száma!
Érkezik a 2024. év Szalézi Értesítőjének utolsó száma!
2024-12-15 Vasárnap | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Idén sem törjük meg a jól megszokott hagyományt, hiszen a decemberi ünnepekre megérkezik postaládáinkba és a szalézi templomokba, intézményekbe a Szalézi Értesítő, hogy beszámoljon az év utolsó negyedévének szalézi eseményeiről. Idén nagy örömben volt részünk, hiszen nem is olyan régen örökfogadalmat ünnepelhettünk, így különösen érdekes arról olvasni, hogyan született meg és formálódott Sivadó Balázs hivatása, míg eljutott a végső „igen”-ig.
Kedves Olvasók, kedves Szalézi Család! Olykor csodálkozni is alig van időnk, annyi minden történik körülöttünk. Fontos, hogy meg is becsüljük azt a rengeteg jót, ami nap mint nap körbevesz bennünket, és ezáltal is a remény emberei lehessünk.
Nos, a mostani Szalézi Értesítőben az elején a volt rendfőnökünk, Don Pascual Chávez reményt adó lelkigyakorlatáról és a Szalézi Családdal való találkozásáról van szó. A remény, mint a jövő évi jubileum fő témája, megjelenik a már publikált 2025-ös strennánkban: „Horgonyozzunk le a reményben, zarándokoljunk a fiatalokkal együtt.”
A remény végső soron a Mennyország reménye, de már itt a földön egy igazságosabb és testvériesebb társadalomé is, amiért pedig konkrétan tudunk is tenni valamit. Annak a kimondhatatlanul szép országnak a fuvallatai közé tartozik itt a földön, amikor egy örökfogadalmat ünnepelhetünk, amikor a Szalézi Családdal egy Úton találkozhatunk, amikor vidám ministránsok játszanak és imádkoznak Boldogunk körül Újpesten és a Clarisseumban, de ide tartoznak fiatalok és korábbtól fogva fiatalok lelkes élménybeszámolói, és a Szalézi Pedagógia Konferencia is, ahol hitet, bizakodást erősítő gondolatokat és élményeket kaphatunk.
Kedves Olvasók! Fontos, hogy a nagy, 2025-ös jubileumi évre készülődve lássuk meg Ferenc pápánkkal együtt: a krisztusi remény valóban nem csal meg, és ezért érdemes Ővele együtt járni utunkat, és részt venni az Őáltala alapított Egyház közösségében. Hamarosan itt a karácsony, Krisztus születésének ünnepe, amikor sok szép, szívmelengető éneket szoktunk énekelni. Hadd idézzem Ferenc pápánk szavait: „Szeretteim, miközben az imának szentelt évvel készülünk a szentévre, emeljük szívünket Krisztushoz, hogy reménydalnokok legyünk ebben a kétségbeeséstől szenvedő civilizációban. Tetteinkkel, szavainkkal, mindennapi döntéseinkkel, a szépség és a kedvesség magjainak türelmes vetésével, bárhol legyünk is, a reményt akarjuk dalolni.”
Daloljuk a remény dalait, mert Krisztus megszületett egykor, de születik ma is a szívünkben, amikor meghívjuk Őt és engedjük tevékenykedni életünkben. Annál is inkább, mert Don Stefano legutóbbi üzenetében már Ferenc pápa Jézus szívéről szóló (Dilexit nos) című levelét veszi alapul. „Minden egyesül a szívben, amely a szeretet székhelye lehet, annak minden spirituális összetevőjével együtt” – írja a Szentatya, és így folytatja: „Jézus élő és jelenlévő Szíve előtt a Lélek által megvilágosított elménk megérti Jézus szavait.”
Kedves Olvasók!
Mindenkinek kívánom, hogy töltse be a szívét a köztünk megszülető Krisztus reménysége, és legyenek áldott és békés karácsonyi ünnepei, és kegyelmekben gazdag új éve!
P. Andrásfalvy János SDB
Szaléziak.HU
