Főoldal / Magyar Tartomány / Fedezzük fel újra Sándor Istvánt!
Fedezzük fel újra Sándor Istvánt!
2021-06-08 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Boldog Sándor István vértanú szalézi testvér égi születésnapjáról emlékezünk meg június 8-án B. Varga Judit történész elgondolkodtató írásával.
Sándor István vértanú boldoggá avatása óta új korosztályok érkeztek a szalézi iskolákba, új fiatalok az oratóriumokba, az akkor középiskolások, fiatal animátorok mára önálló életet, sőt családot bíró felnőttek, az akkori elsősök a középiskola küszöbén álló, érő kamaszok. Június 8-át, hivatalos egyházi emléknapját, égi születésnapját nyolcadik éve ünnepelhetjük. Eljött az idő, hogy újra felfedezzük Sándor Istvánt.
Ki volt Ő?
Bosco Szent János hűséges fia. Az édesanyja számára az elsőszülött gyermek, az 1914. október 26-án a vasutas családba érkezett jövevény. Édesapja számára a mindig segítőkész, megbízható fiú. Lelki atyja, Kollár Kázmér káplán számára a naponta áldozó, fémipari szakiskolát végzett jóravaló fiatalember, aki Don Bosco követését tűzte ki élete céljának. Antal János szalézi tartományfőnök számára a mindenkor alázatos, önmagát a legkisebbnek és legméltatlanabbnak nevező szolga, aki mindig gyermeki szeretettel fordult elöljáróihoz. A Clarisseumbeli fiúknak fogalom: Sándor úr. A soha ki nem robbanó, mindig derűs és Isten jelenlétében dolgozó vidám testvér. Aki imával és rózsafüzérrel fegyelmez. Katonatársai számára a háború erkölcsi pocsolyájában a hitet adó bajtárs. A rákospalotai és újpesti munkásfiúknak a kitartó törődés és a remény megtestesítője. A Persil gyár segédmunkásainak egy jó humorú, becsületes és készséges munkatárs. Az Államvédelmi Hatóság számára csak egy munkás származású, pártonkívüli gyanús nyomdász, betiltott szerzetes. Vallatója, Jámbor Árpád ávós őrnagy számára egy veszélyes, a népi demokrácia ellen egyházi összeesküvést szövő ellenség. Egy fiatal novícius, Havasi József számára a félelmet nem ismerő, a szalézi nyomdát és kiadványokat mentő, buzgóságával kitűnő leendő rendtárs. A későbbi Havasi Józsefnek, az újrainduló magyar tartomány főnökének a hős testvér, aki életét adta barátaiért, aki méltó rá, hogy oltárra emeljék. Az Egyházunk számára az első magyar boldog szalézi.
Sándor István amikor a felvételhez szükséges okmányait elküldte a szalézi tartományfőnöknek, ezt írta levelében: „dolog nélkül nem lehet az örök életet elérni, én szeretek dolgozni”. 26 éves volt, amikor novíciusként ezekkel a szavakkal kérte az első ideiglenes fogadalomhoz való bocsátását: „Erős elhatározásom, hogy életemet a szent szabályok és fogadalmak szerint töltsem el a saját és mások lelke megmentésére és hogy minél több ifjú lélekbe kitűzhessem Don Bosco fehér, Máriás lobogóját.” Ez volt Ő.
Számomra kicsoda?
Szaléziak.HU
