Ferenc pápa: „Isten áldja és őrizze meg a világ minden családját”
2022-06-28 Kedd | #Egyház | KIEMELT | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa • család •
A Családok X. Világtalálkozójának záró szentmiséjét szombaton este Kevin Joseph Farrell bíboros, a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériumának Prefektusa mutatta be a Szent Péter téren Ferenc pápa jelenlétében mintegy huszonötezer hívő számára. Homíliájában a pápa leszögezte, hogy „a család az első hely, ahol megtanulunk szeretni”.
Ferenc pápa többek között megállapította, hogy meg kell védenünk a család szépségét. Arra buzdította a házaspárokat, hogy a nehéz pillanatokban ismét próbálják felfedezni házastársukban a szeretetnek azt a szikráját, amely most is ott él szívükben, mint a kezdetekben. Az egyház a családokkal és a családokban él, hiszen a maga is családból, a názáreti családból született – hirdette homíliájában Ferenc pápa.
A pápa Isten áldásáért fohászkodott a világ összes családja számára
A Családok X. Világtalálkozójának keretében ez a hálaadás pillanata. Ma hálával hozzuk Isten elé, mint egy nagy felajánlásban mindazt, amit a Szentlélek elvetett bennetek, kedves családok – kezdte szentbeszédét a pápa. Utalt rá, hogy egyesek a Vatikánban vettek részt a közös elmélkedéseken, mások saját egyházmegyéikben egyfajta óriási csillagképet alkotva. A tapasztalatok, javaslatok, álmok gazdagsága mellet nem hiányoznak az aggodalmak és a bizonytalanságok sem. Most mindezeket mutassuk be az Úrnak és kérjük Őt, hogy erejével és szeretetével támogassa a családokat, az apukákat, anyukákat, gyermekeket, nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat. A felnőttek, gyermekek, fiatalok, idősek különböző családi tapasztalatokkal rendelkeznek, de mindnyájan ugyanazzal a reménnyel imádkoznak: Isten áldja meg és őrizze meg családjukat, a világ összes családját – fohászkodott Ferenc pápa.
„Szolgáljátok egymást szeretetben!”
Szent Pál, a második olvasmányban a szabadságról szólt nekünk – utalt a pápa a Galatáknak írt levélre. A szabadság a modern és kortás ember egyik legértékesebb és legkeresettebb java. Mindenki szabad akar lenni, behatárolások, korlátozások nélkül és az emberek arra törekszenek, hogy megszabaduljanak mindenféle „börtöntől”: legyen az kulturális, társadalmi vagy gazdasági fogság. És mégis nagyon sok embernek hiányzik a legnagyobb szabadság, a belső szabadság! – jegyezte meg Ferenc pápa. Pál apostol arra emlékeztet bennünket, keresztényeket, hogy ez mindenekelőtt egy ajándék, amikor így kiált fel: „A szabadság által szabadított meg minket Krisztus” (Gal 5,1) – idézte az Apostol szavait a pápa. A szabadság megadatott nekünk. Mindnyájan sok belső és külső feltétellel születünk és főleg az önzésre való hajlammal, ami azt jelenti, hogy saját magunkat és érdekeinket helyezzük a középpontba. De Krisztus megszabadított bennünket ettől a rabszolgaságtól. Félreértések elkerülése végett Szent Pál figyelmeztet bennünket, hogy az Isten által nekünk adott szabadság nem a világ hamis és üres szabadsága, ami valójában „ürügy” a „test számára” (Gal 5,13). Nem, a szabadság, amelyet Krisztus vére árán szerzett meg nekünk, teljes egészében a szeretet felé irányul, hogy amint az Apostol mondta és mondja ma nekünk: „szolgáljátok egymást szeretetben!” (Gal 5.13).
A család az első hely, ahol megtanulunk szeretni
A házastársak, amikor családot alapítottak, Krisztus kegyelmével meghozták ezt a bátor döntést, hogy szabadságukat nem önmagukért használják, hanem azért, hogy szeressék azokat a személyeket, akiket Isten melléjük helyezett. Ahelyett, hogy „szigetként” élnének, „egymás szolgálatát” választották. Így kell megélni a szabadságot a családban! Nincsenek „bolygók”, vagy „műholdak”, amelyek saját pályájukon utaznának. A család a találkozás, az osztozás, az önmagunkból való kilépés helye, hogy befogadjuk a másikat és mellette álljunk. A család az az első hely, ahol megtanulunk szeretni – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Meg kell védenünk a családi élet szépségét
Miközben nagy meggyőződéssel ezt ismételjük, jól tudjuk, hogy a gyakorlatban ez nem mindig így van, számos ok és különböző helyzetek miatt. Ezért tehát, amikor leszögezzük a család szépségét, jobban érezzük, mint bármikor, hogy meg kell azt védenünk. Ne hagyjuk, hogy beszennyezze az önzés, az individualizmus, a közömbösség kultúrája, a leselejtezés mérge és így elveszítse „DNS” -ét, ami a befogadás és a szolgálat lelkülete.
A nemzedékek között kapcsolat jelentősége
A pápa ezután a Királyok első könyvéből vett első olvasmányhoz fűzte a gondolatait, amely Illés és Elizeus próféták kapcsolatát mutatja be. Megállapította, hogy az olvasmány a nemzedékek közötti kapcsolatot juttatja eszünkbe, a „stafétabot átadását” szülők és gyermekeik között. Ez a kapcsolat nem egyszerű a mai világban és gyakran aggodalomra ad okot. A szülők attól tartanak, hogy gyermekeik nem lesznek képesek eligazodni társadalmaink bonyolultságában és zűrzavarában, ahol minden kaotikusnak és bizonytalannak tűnik, és a fiatalok végül eltévelyednek. Ez a félelem egyes szülőket aggódóvá, másokat túlzottan védelmezővé, hiperprotektívvá tesz és végül még azt a vágyat is elfojtja, hogy új életeket hozzanak a világra.
A nemzedékek közötti stafétabot átadása legyen tele reménnyel
Ferenc pápa ezután Illés és Elizeus próféták kapcsolatáról elmélkedett. Illés a válság és a jövőtől való félelem egy pillanatában parancsot kap Istentől, hogy kenje fel prófétává Elizeust, mint utódát. Isten megérteti Illéssel, hogy a világ nem ér véget vele és megparancsolja neki, hogy adja át küldetését egy másik személynek. Ez az értelme a szövegben leírt gesztusnak: Illés Elizeus vállára veti saját köntösét és attól a perctől kezdve a tanítvány átveszi a mester helyét, hogy folytassa prófétai szolgálatát Izraelben. Isten így megmutatja, hogy bízik a fiatal Elizeusban. Az öreg Illés átadja a prófétai feladatot, hivatást Elizeusnak. Megbízik egy fiatalemberben, bízik a jövőben. Ez a gesztus tele van reménnyel, Illés reménykedve adja tovább a stafétabotot.
A szülők segítsék gyermekeiket hivatásuk felfedezésében
Milyen fontos, hogy a szülők elgondolkodjanak Isten cselekvési módján! – hangsúlyozta Ferenc pápa. Isten szereti a fiatalokat, de ez nem jelenti azt, hogy megóvja őket minden kockázattól, kihívástól, szenvedésről. Nem aggodalmaskodó és nem túlságosan védelmező; éppen ellenkezőleg, bízik bennük és mindnyájukat az élet és a küldetés magasszintű feladatára hívja meg. A pápa utalt a gyermek Sámuelre, a serdülő Dávidra, a fiatal Jeremiásra; majd arra buzdított, hogy gondoljunk mindenekelőtt arra a tizenhat-tizenhét éves lányra, aki megfoganta Jézust, gondoljunk Szűz Máriára, majd a következő szavakkal fordult a szülőkhöz: „Kedves szülők, Isten Szava mutatja meg nekünk az utat: ne óvjátok gyermekeiteket miden minimális kényelmetlenségtől és szenvedésektől, hanem arra törekedjetek, hogy átadjátok nekik az élet iránti szenvedélyt, hogy lángra lobbantsátok bennük a vágyat, hogy megtalálják hivatásukat és elfogadják a nagy küldetést, amit Isten szánt nekik. És éppen ez a felfedezés az, ami Elizeust bátorrá, elhatározottá és felnőtté teszi. A szülőktől való elszakadása és az ökrök feláldozása a jele annak, hogy Elizeus megértette: most „rajta a sor”, elérkezett az ideje, hogy befogadja Isten hívását és folytassa, amit mesterénél látott. És ezt bátran teszi majd élete végéig. Kedves szülők, ha segítetek gyermekeiteknek felfedezni és befogadni hivatásukat, meglátjátok, hogy „megragadja” őket ez a küldetés és lesz erejük ahhoz, hogy szembenézzenek az élet nehézségeivel és leküzdjék azokat.
A nevelők példamutató hűséggel karolják fel saját hivatásukat
A pápa hozzátette, hogy egy pedagógus számára a legjobb mód, hogy másokat hivatásuk követésében segítsen, ha hűséges szeretettel felkarolja a sajátját. Ez az, amit a tanítványok láttak Jézusnál és az evangéliumi szakasz egy emblematikus pillanatot ábrázol, amikor Jézus „elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe” (Lk 9,51), jól tudva, hogy ott elítélik és megölik. És a Jeruzsálem felé vezető úton Jézus elszenvedi a szamaritánusok elutasítását, amely Jakab és János méltatlankodását vívja ki, de amit Jézus elfogad, mert része hivatásának: kezdetben elutasították Názáretben, most Szamáriában és végül majd elutasítják Jeruzsálemben. Jézus mindezt elfogadja, mert azért jött el, hogy magára vegye bűneinket. Ugyanígy, nincs semmi biztatóbb a gyermekek számára, mint az, ha látják, hogy szüleik a házasságot és a családot küldetésként élik meg, hűséggel és türelemmel, a nehézségek, a szomorú pillanatok és a megpróbáltatások ellenére. Ami Jézussal történt Szamáriában, az minden keresztény hivatásban megtörténik, a családi hivatásban is. Jönnek olyan pillanatok, amikor el kell fogadnunk az ellenállásokat, a bezártságokat, az értetlenségeket, amelyek az emberi szívből fakadnak és Krisztus kegyelmével a másik befogadásává, ingyenes szeretetté kell őket átalakítani – szögezte le Ferenc pápa.
Az Úrral való haladás mindig csodálatos felfedezés
Közvetlenül ez után az epizód után, amely bizonyos értelemben „Jézus hivatását” írja le, az evangéliumi szakasz három más meghívást, hivatást mutat be három személy részéről, akik Jézus tanítványaivá szerettek volna válni. Az elsőt arra szólítja fel, hogy ne keressen állandó lakhelyet, biztos elhelyezkedést, ha követni akarja a Mestert. Neki ugyanis „nincs hová lehajtania a fejét” (Lk 9,58). Jézust követni azt jelenti, hogy mozgásba lendülünk és mindig mozgásban maradunk, „utazunk” Ővele az élet eseményein keresztül. Mennyire igaz ez a házasok számára! - mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: „Ti is, befogadva a házasságra és a családra szóló meghívást, elhagytátok „fészketeket” és elkezdtetek egy utazást, amelynek előzetesen nem ismerhettétek minden állomását és ami állandó mozgásban tart benneteket, mindig új helyzetekkel, váratlan eseményekkel, meglepetésekkel, amelyek olykor fájdalmasok. Ilyen az Úrral való haladás. Dinamikus, előre nem látható és mindig egy csodálatos felfedezés”. A pápa még emlékeztetett rá, hogy Jézus minden tanítványának éppen az jelenti a pihenést, hogy minden nap Isten akaratát teljesíti, bármi is legyen az.
A második tanítványt arra szólítja fel, hogy ne „térjen vissza, hogy eltemesse halottait”. Nem a negyedik parancsolat megszegéséről van szó, amely mindig érvényes marad; inkább felhívás arra, hogy mindenekelőtt az első parancsolatnak engedelmeskedjünk: szeresd Istent mindenek felett. Ez történik a harmadik tanítvánnyal is, akit arra hív, hogy határozotton és egész szívével kövesse Krisztust, anékül, hogy „hátra tekintene”, még azért sem, hogy búcsút vegyen családtagjaitól.
Soha nem csalódunk, ha Krisztust követjük
A pápa arra buzdította a családokat, hogy számukra se legyen semmilyen más prioritás, mint hogy „ne forduljanak hátra”, vagyis ne sirassák előző életüket, szabadságukat, számos félrevezető illúziójával: az élet megkövesedik, ha nem fogadjuk be Isten hívásának újdonságát, ha visszasírjuk a múltat. Ha ezen az úton járunk, hogy visszasírjuk a múltat, mi is megkövesedünk, keményekké válunk, nem tesz emberivé minket. Amikor Jézus hív, a házasságra és a családra is, azt kéri, hogy nézzünk előre és mindig megelőz bennünket az úton, mindig megelőz a szeretetben és a szolgálatban. Nem éri csalódás, aki Őt követi!
A családi szeretet megerősödik, ha továbbadjuk
A pápa gondviselésszerűnek nevezte, hogy a liturgiában elhangzott olvasmányok a hivatásról szóltak, amely éppen a Családok X. Világtalálkozójának témája: „A családi szeretet: hivatás és az életszentség útja”. Az életigének ezzel az erejével arra buzdította a családokat, hogy határozottan folytassák a családi szeretet útját, megosztva a család minden tagjával ennek a meghívásnak az örömét. Nem könnyű út, lesznek sötét pillanatok, nehéz pillanatok, amikor azt hisszük, hogy mindennek vége. A családi szeretet legyen mindig nyitott, kifelé irányuló, amely képes „megérinteni” a gyengébbeket és a sebesülteket, akikkel útközben találkoznak, akik törékenyek testben és lélekben. A szeretet, és a családi szeretet is, megtisztul és megerősödik, amikor továbbadják.
A családi szeretet szárnyalásra ösztönöz
A családi szeretetre tett fogadás bátor: bátorság kell a házasságkötéshez. Sok fiatalnak nincs hozzá bátorsága – mondta a pápa, felidézve, hogy gyakran hallani mamákat, akik így szólnak hozzá: „Beszéljen a fiammal, aki nem nősül, harminchét éves!”. „De asszonyom, ne vasalja ki az ingét, kezdje el elküldeni egy kicsit otthonról, hogy kilépjen a fészekből”. Mert a családi szeretet szárnyalásra készteti a gyermekeket, megtanítja őket repülni, repülésre ösztönzi őket. Nem birtokló, hanem mindig szabadságot adó szeretet. És azután a nehéz pillanatokban, amelyben minden családnak van része, a válságokban, ne válasszátok a könnyebb utat: „visszamegyek a mamához”. Nem. Folytassátok az utat, ezzel a bátor fogadással. Lesznek nehéz, kemény pillanatok, de mindig menjetek előre. A férjed, a feleséged még mindig rendelkezik azzal a szeretet szikrával, amelyet kezdetben éreztetek: fedezzétek fel ismét a szeretetet. Ez sokat segít majd a válság pillanataiban – tanácsolta a házaspároknak Ferenc pápa.
Az egyház a názáreti családból született
Ferenc pápa a következő szavakkal zárta homíliáját, amelyet a Családok X. Világtalálkozójának résztvevőihez intézett: „Az egyház veletek van, sőt bennetek van! Az egyház ugyanis egy Családból született, a názáreti családból és főleg családokból áll. Az Úr segítsen benneteket minden nap, hogy megmaradjatok az egységben, a békében, az örömben és a kitartásban is a nehéz pillanatokban, abban a hűséges kitartásban, amely életünket jobbá teszi és amely mindenkinek megmutatja, hogy Isten szeretet és életközösség”.
vaticannews.va/Szaléziak.HU
