Ferenc pápa: „Semmi sem ér többet egy gyermek életénél”
2025-02-04 Tegnap | #Egyház
gyerekek • Ferenc pápa • gyermekjog •
A pápa a gyermekek jogaival foglalkozó első nemzetközi csúcstalálkozón tartott beszédében arra buzdította a világ vezetőit, hogy hallgassák meg a háborútól, a szegénységtől és a migrációtól szenvedő gyermekeket. Ismételten elítélte az abortusz „gyilkos” gyakorlatát, amely a „leselejtezés kultúrájából” ered.
„Semmi sem ér többet egy gyerek életénél.” Ferenc pápa hétfőn a Vatikánban a gyermekek jogairól szóló első globális csúcstalálkozóra összehívott világ vezetőihez fordulva megismételte határozott felhívását a konfliktusok, a szegénység, a migráció és a „leselejtezés kultúrája” áldozataivá vált gyermekek védelmében, beleértve az abortuszt és az elhanyagolást, nyomatékosítva, hogy sürgősen meg kell hallgatni őket.
„Szeresd és védelmezd őket” a témája annak a konferenciának, amelyen a világ minden tájáról érkezett résztvevők a gyermekek erőszakkal és kizsákmányolással szembeni védelméről, az erőforrásokhoz, az oktatáshoz és az egészségügyi rendszerhez való hozzáférésről, valamint a családhoz való jogokról tanácskoznak.
A gyermekek a háborúk áldozatai
Ferenc pápa beszédében kiemelte azokat a küzdelmeket, amelyekkel a gyermekeknek szembe kell nézniük világszerte. Hangsúlyozta, hogy a globális fejlődés ellenére sok gyermek szenved még mindig a szegénységtől, a háborútól, az oktatás hiányától, az igazságtalanságtól és a kizsákmányolástól. A pápa felhívta a figyelmet a háború sújtotta és elszegényedett régiókban élő gyermekek különösen súlyos körülményeire. Ugyanakkor rámutatott, hogy a gyermekek még a gazdagabb társadalmakban is szembesülnek olyan problémákkal, mint a mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmek, az erőszak és a társadalmi kirekesztés. „Az iskoláknak és az egészségügyi szolgálatoknak a korábbinál sokkal nagyobb mértékben kell megküzdeniük a sok nehézséggel már eleve próbára tett gyermekekkel, szorongó vagy depressziós fiatalokkal, valamint az agresszió vagy önbántalmazás formáihoz vonzódó serdülőkkel. Ráadásul a hatékonyság kultúrája magát a gyermekkort, akárcsak az öregséget, a létezés „perifériájának” tekinti” – jelentette ki a pápa.
Megállapította, hogy a fiatalok, akiknek a reményt kellene szimbolizálniuk, egyre inkább kétségbeeséssel és a jövőre vonatkozó optimizmus hiányával küzdenek. Ez szerinte „szomorú és aggasztó”. Az egyik legriasztóbb kérdés, amellyel foglalkozott, a háború gyermekekre gyakoroltpusztító hatása volt. „Elfogadhatatlan, amit az utóbbi időben tragikus módon szinte minden nap látunk, vagyis a bombák miatt haldokló, a hatalom, az ideológia és a nacionalista érdekek bálványainak feláldozott gyerekeket” – mondta.
A „kóros individualizmus” áldozatai
Ferenc pápa elítélte az általa a fejlett országokban tapasztalható „kóros individualizmust”, ahol a gyerekeket gyakran bántalmazzák, elhanyagolják vagy akár csecsemőgyilkosság áldozataivá is válnak azok keze által, akiknek az lenne a feladata, hogy megvédjék őket. Ismét elítélte a fiatal migránsok elvesztését, mivel számtalan gyermek hal meg a tengeren, a sivatagokban vagy a kétségbeeséstől vezérelt veszélyes utakon. Ez is „elfogadhatatlan” – hangsúlyozta Ferenc pápa. „A megtagadott gyermekkor néma sikoly, amely elítéli a gazdasági rendszer helytelenségét, a háborúk büntetőjogi természetét, a megfelelő orvosi ellátás és az iskoláztatás hiányát” – hangoztatta a pápa. Óva intett attól, hogy érzéketlenné váljunk ezekre a tragédiákra, „hogy elveszítsük azt, ami a legnemesebb az emberi szívben: az irgalom és az együttérzés”.
A gyermekrabszolgaság, az emberkereskedelem és a visszaélés csapásai
Ferenc pápa ezt követően felidézte a lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek szenvedését, kiemelve a megdöbbentő statisztikákat: több mint 40 millió gyerek vált kitelepítetté a konfliktusok miatt, és 100 millió lett hajléktalan. Elítélte a gyermekrabszolgaság, a kényszermunka, az emberkereskedelem, a visszaélések és a gyermekházasságok továbbélését is, arra a szívszorító valóságra hivatkozva, hogy 160 millió gyermek esik áldozatul ezeknek az igazságtalanságoknak. Továbbá felhívta a figyelmet 150 millió „láthatatlan” gyermekre, akiket születésükkor nem regisztráltak, így jogi személyazonosságuk hiánya miatt ki vannak téve a visszaéléseknek és a kizsákmányolásnak. „A kísérő nélküli kiskorúak jelensége egyre gyakoribb és súlyosabb” – mondta a Mianmarból menekülő rohingya gyerekek példájára hivatkozva. „Sajnos” – jegyezte meg a pápa – „a gyermekek elnyomásának ez a története állandóan megismétlődik” a háború idején, ahogyan a háborúkat átélt idősek mesélik. „A ma erőszak, kizsákmányolás vagy igazságtalanságok miatt szenvedő gyermekek meghallgatása is hozzájárul, hogy megerősítsük és nemet mondjunk a háborúkra” – állapította meg a pápa.
Az abortusz gyilkos gyakorlata, amelyet a „leselejtezés kultúrája” táplál
A pápa beszédének különösen erőteljes része volt, hogy elítélte a „leselejtezés kultúráját”, amelyben az emberi életeket, beleértve a meg nem születetteket is, mérlegelés nélkül dobják el. „Ennek a leselejtező mentalitásnak a nevében, amelyben az emberi lény mindenhatóvá válik, a meg nem született életet feláldozzák az abortusz gyilkos gyakorlata révén”, amely „elvágja a remény forrását az egész társadalomban” – hangsúlyozta a pápa.
Hallgassuk meg a gyerekeket, hogy egy jobb jövő reményét építsük
Ferenc pápa ezért arra buzdította a világ vezetőit, hogy hallgassák meg a gyerekeket, ne csak szavaik, hanem hallgatásuk, megnyilvánulásaik és tapasztalataik révén is. „Tekintetükkel és hallgatásukkal is szólnak hozzánk, tehát hallgassuk meg őket! – sürgette a pápa. „Milyen fontos meghallgatni őket, mert fel kell ismernünk, hogy a kisgyermekek megértenek minket, emlékeznek és beszélnek hozzánk.” Reményét fejezte ki, hogy a Vatikán által rendezett csúcstalálkozó hozzájárul egy jobb világ építéséhez a gyermekek számára. Megerősítette azt az erkölcsi kötelességet, hogy a gyermekeket, jogaikat és álmaikat a globális aggodalmaink középpontjába kell helyezni. Végül Ferenc pápa arra biztatta a résztvevőket, hogy a lehető legtöbbet használják ki a találkozó adta lehetőségekből, és reményét fejezte ki, hogy közreműködésükkel hozzájárulnak egy jobb világ építéséhez a gyermekek, következésképpen mindenki számára. „Számomra a remény forrása az, hogy mindannyian itt vagyunk, hogy a gyermekeket, jogaikat, álmaikat és a jövő iránti igényüket helyezzük aggodalmunk középpontjába.”
vaticannews.va/Szaléziak.HU