Főoldal / Szalézi világ / Franciaország – A „Jurij-ügy” megkérdőjelezi a felnőttek nevelői felelősségét
Franciaország – A „Jurij-ügy” megkérdőjelezi a felnőttek nevelői felelősségét
2021-02-17 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Franciaország • erőszak •
A Radio Chrétienne Francophone (RCF) országos francia műsorszolgáltató minden szerdán reggel szalézi krónikát sugároz. Ezen a héten Jean-Marie Petitclerc szalézi atya, oktató, a "Don Bosco Action Sociale" hálózat (DBAS) koordinátora egy elgondolkodtató javaslatot tett, amely egy Franciaországban szenzációt okozó esetből kiindulva a felnőttek nevelői felelősségére kíván összpontosítani, különösen a problémás fiatalokkal szemben.
Egy hónappal ezelőtt tragikus eset történt Párizs egyik előkelő negyedében. 14 ifiatal rátámadt egy 15 éves ukrán fiúra. A kamasz épp osztálytársaival tartott haza a foglalkozásokról. A fiút vasbotokkal ütlegelték és meg is késelték. Az azóta már letartóztatott támadók szinte mind tizenévesek. Az orvosok koponyatörést diagnosztizáltak nála, ezenkívül keze és ujjai is több helyen eltörtek, szúrt sebei is vannak és a szeme is megsérült. A fiú kárpátaljai származású, édesanyjával 10 évvel ezelőtt költözött a francia fővárosba. A feltételezések szerint diákok közötti konfliktus súlyos áldozata lett a kárpátaljai fiú, akit Jurijnak hívnak.
És mint minden erőszakos hír esetében, az átélt érzelem a politikusokat és a médiát az elnyomó javaslatok túlzott mennyiségéhez vezette. Amint az érzelem alábbhagy, érdemes visszalépni a "bandaháború" jelenségének elemzéséhez, amelynek serdülőkorban ilyen pusztító hatása van.
Új jelenség ez?
Nem hiszem. A 2000-es évek elején, a bandák közötti erőszakos összecsapás után, amely szombat délután a párizsi "La Défense" bevásárlóközpont szívében történt, cikket tettem közzé "A gombok háborúja, 2000-es változat" címmel ( utalva Louis Pergaud 1912-ben írt könyvére). Az a tény, hogy tizenéves bandák megpróbálták birtokukba venni területüket, és támadni jöttek a szomszédos területre, valójában már Pergaud idején is létezett!
Az újdonságot nem az összecsapások jelentik, hanem az erőszak robbanása, amely a gyilkossági kísérlethez vezet. Az újdonság a beépült korlátok hiánya ezekben a serdülőkben, akik nem képesek kontrollálni agressziójukat. Nem kellene a felnőtteket számon kérni ezért? Kinek kellene átadni ezeket a határokat, ha nem azoknak, akik nevelői szerepre hivatottak?
Talán hangsúlyoznunk kell a "képernyők" szerepét is, amelyek az empátia valódi rombolói. Mert mindezen erőszakon alapuló játékok és videók problémája az, hogy nem látjuk az áldozat, sem a hozzá közel állók szenvedését.
Végül kiemelném a csoport fontosságát: a kamasz számára az a fontos, hogy megtalálja a helyét a bandában, anélkül, hogy tekintetbe venné az áldozatot.
Tehát ön szerint a legfontosabb az empátia hiánya?
Ami a Jurij elleni támadás elviselhetetlen képeit jellemzi, az a fiatalok teljes empátiájának hiánya a földön fekvő, összevert áldozat iránt.
Dr. Berger, a gyermekpszichiátria egyik nagy neve, emlékeztet minket arra, hogy az ultra-erőszakos tinédzserek gyakran maguk is a családon belüli erőszak áldozatai, anélkül, hogy a körülöttük élők reagálnának erre.
Paradox módon azt látni, hogy társadalmunk ma együttérez a fiatal áldozatok szenvedéseivel, és súlyos ítéletet kér a fiatal hóhérokra, amikor, bár természetesen nem minden áldozat válik hóhérrá, sajnos jó néhány fiatal elkövető valóban egykori áldozat.
Mennyire világos tehát, hogy az áldozatok szavainak figyelembevétele már gyermekkortól kezdve erős pont lehet a serdülők közötti erőszak megelőzésében! Emlékezzünk Don Bosco találkozására egy kis vásott kölyökkel Torino külvárosából, azzal a Michele Magonéval, aki azt állította, hogy ő a tábornok a területén: Don Bosco fel tudta ismerni ennek a provokatív kamasznak az arca mögött az elhagyott gyermek szenvedéseit. És örömmel fogadta be őt művébe, amelyet Torinóban alapított a dezorientált fiatalok számára.
ANS-Párizs/Szaléziak.HU
