Főoldal / Szalézi világ / Hogyan kommunikált Don Bosco a róla készült fényképeken keresztül
Hogyan kommunikált Don Bosco a róla készült fényképeken keresztül
2022-01-28 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Gildasio Mendes, a tömegtájékoztatásért felelős főtanácsos cikksorozatának következő részében arról értekezik, hogy viszonyult Don Bosco az ő korában igencsak korszerűnek számító , és hogyan használta fel a róla készült fényképeket arra, hogy rajtuk keresztül kommunikáljon.
A fénykép egyik jellemző összetevője Don Bosco kommunikációjának. Az első szentek egyike volt, aki szívesen fényképezkedett. Don Bosco nagyon alaposan kigondolta fényképeinek motívumait és stratégiáját, mély hatású és nagy meggyőző erővel bíró kommunikációs céljai voltak velük. Don Bosco megértette a képek erejét és azt, mennyire nagy hatást tudnak gyakorolni a rögzített pillanatok az emberek érzelmeire.
Korának szentjei közül talán Don Bosco fényképezkedett a legtöbbet. Giuseppe Soldà összeállította a Don Boscóról készült fényképek (és festmények) teljes gyűjteményét. Ebben a precíz, szigorú módszerrel elvégzett munkában bemutatja Don Bosco fotóit: csak egyedül a róla készülteket; a fényképek kapcsolódnak azokhoz a helyekhez, ahol Don Bosco járt; Don Bosco találkozásai egyénekkel, szalézi csoportokkal; életének időrendi szakaszai szerint rendezve.
Azáltal, hogy megfigyelhetjük a Don Boscóról készült fényképek változatosságát és egyedi minőségét, különböző helyzetekben és különböző korú emberekkel, észrevehetjük a vizuális kommunikációról alkotott fogalmának néhány aspektusát.
Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk Don Bosco azon szándékát, hogy olyan személyeket, helyzeteket, időket szervezzen és rögzítsen, amelyek a jövőben referenciák lehetnek a szaléziak számára. Minden fotó élményeket és az életről szóló leckéket jelenít meg, céljuk, hogy élő emlékkönyvekké váljanak a jövő nemzedékei számára. A fénykép emlék és egyben üzenet!
A fénykép a szándék és az indítékok kifejezése, és mind Don Bosco, mind a korai szaléziak egy nyelvet és üzenetet láttak ezeken az első fényképeken. Valójában nem „pillanatfelvételek” voltak, mint ahogy ma készítenénk őket, hanem szándékosan pózoltak, hogy a fotók elkészülhessenek.
Az a dimenzió, amelyet Don Bosco ad a fényképeknek, a szaléziak összetartozás érzését, egyes szervezett tevékenységeket (pl. a zenekar) mutatja, a vágyat, hogy a szaléziak hűségét rögzítsék (az Alapszabályok átadása). Aztán ott vannak a fotók, amint Don Bosco gyónásokat hallgat, a Szűzanya szobra előtt imádkozik. A fotók felfedik Don Boscót, az érzéseit, a rejtett szándékait.
Don Bosco biztosan nagyon jól tudta, hogyan foglalja keretbe a fényképeit:
A fénykép mindig a kép kerete által behatárolt térbeli dimenziókon keresztül jön létre. Mindenekelőtt az befolyásolja a jelenetek megkomponálását, hogy milyen dimenziót szeretnénk adni a fotónak.
Fényképezni és fényképezkedni tehát egyfajta pszichológiai hozzáállással jár. A fényképezés a barátság, a mély érzelmi kapcsolatok, a jövő és az összetartozás érzése kifejezésének módja.
Don Bosco élete különböző pillanataiban és különböző helyzetekben szeretett volna fényképezkedni. Nyilvánvaló, hogy nem csak önmagára gondolt, hanem szaléziakra is, a fiúkra, a projektjeire, az általa alapított Szalézi Társaságra. Ezzel egyúttal kifejezte felfogását és érdeklődését az értékek és emlékek közlése iránt, a korához képest nagyon modern módon.
Don Bosco idejében az írás volt a kommunikáció legelterjedtebb módja, és ő nagyon sokat írt. De az, hogy a fotózás mellett döntött, megmutatta, hogy vágyik valami modernre, valamire, ami az üzenet kedvéért nagyobb vizuális hatást tudna gyakorolni a nézőkre.
Az is érdekes, hogy Don Bosco a gyerekkora óta sokat foglalkozott a zenével, a hangokkal, a ritmussal. Miután megtanult játszani legalább egy hangszeren (hegedűn), megismerte a hang erejét, amellyel megérintheti az emberek szívét és érzékeit.
Íróként Don Bosco a szavak erejét használta arra, hogy tanítsa és nevelje az embereket: a Katolikus olvasmányokon, néhány tanítványa életrajzán, sok levélen és sok tankönyvön és más könyveken keresztül, sőt, a fiait még a könyvek készítésére is megtanította, mestere volt a kommunikálásnak az írott szavakon keresztül.
Ahogy belemélyedt a fényképezésbe, elképzelhetünk egy Don Boscót, aki egyre inkább modernizálni akarta kommunikációjának módját. Minden bizonnyal arra akarta használni a fényképezést, hogy a szaléziakat arra nevelje, hogy jobban érzékeljék, mit tett Isten érte, értük és a fiatalokért. Egyik célja az volt, hogy egyre jobban felnyissa az emberek szemét a szeretetre és az oktatásra szoruló fiatalok valóságára.
A fotózás élménye felnyitja a szemünket, hogy kevésbé hagyjuk figyelmen kívül azt az életet, amelyben élünk, mert a fényképezés segít bennünket, hogy a körülöttünk zajló eseményekre összpontosítsunk azáltal, hogy figyelmesebb látásra kényszerít és tanít.
A kommunikáció nagyrészt szavakról, hangokról és képekről szól. Ez a hármas volt és továbbra is ez az alapja a kommunikációnak, beleértve a digitális és a virtuális kommunikációt is. Ez megmagyarázza, miért szeretünk filmeket nézni, zenét hallgatni és olvasni. Helyes azt állítani, hogy a digitalizáció hatalmas forradalmat hozott a kommunikációban, és ez a jövőben is így lesz. Mi, emberek nagy késztetést érzünk a vizuális és hangüzenetek hatására, mert ezeknek az érzékelésére két erős érzékszervünk van: a hallás és a látás. A hangoknak és a képeknek megvan az az erejük, hogy mélyen megérintsenek és velünk maradjanak, néha örökre.
Tekintettel Don Bosco megérzéseire ezen a téren, amikor egyedül, de szaléziak csoportjaival is fényképezték, a Szalézi Társaság jelentős vizuális emlékeket örökölt erről a nagyszerű kommunikátorról és számos, a szaléziakkal töltött pillanatáról.
Ezeket a képeket mélyrehatóan megvizsgálva megértünk valamit a személyiségéből, spiritualitásából, érzéseiből, értékeiről és szentségéből. Egy kép valóban többet ér ezer szónál! Ez az oka annak, hogy az olyan nagyszerű kommunikátorok, mint Don Bosco, tudták, hogyan kell ezeket a megfelelő időben és helyen használni.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
