Főoldal / Szalézi világ / Interjú az észak- és közép-európai régió új tanácsosával
Interjú az észak- és közép-európai régió új tanácsosával
2020-07-04 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Az egyetemes tanács újonnan kinevezett tagjai között szerepel Roman Jachimowicz atya, az észak- és közép-európai régió új tanácsosa. Ötvenhárom éves, Lengyelországból érkezik és az ANS munkatársának néhány egyszerű kérdésére adott válaszokat.
Miért lett szalézi?
A középiskola elvégzése után hoztam meg a döntést. Néhányan a szaléziak közül a szüleim barátai voltak. Örömteli, spontán, intelligens, boldog emberek... Amikor úgy döntöttem, pap leszek, szalézi pap akartam lenni, mert azt akartam, hogy az életem örömteli legyen.
A öröm, hogy szalézi vagyok, abból fakad, hogy együtt vagyok a gyerekekkel és fiatalokkal, reményt adva nekik a jó és sikeres élethez. És ez az öröm és az optimizmus Istenben gyökerezik, aki a szalézi élet mély alapja, és az emberekkel való találkozásból fakad.
Mit vitt magával a 28. Egyetemes Káptalan élményeiből?
Mindenekelőtt láttam kongregációnk nagyságát és a kulturális sokféleséget. Ezenkívül nagyon tetszett a következő téma: "Milyen szaléziakra van szükségük a mai fiataloknak?" Jelenleg a fiatalok valóságával foglalkozunk és a válaszokkal, amelyeket meg kell adnunk nekik. Szükség van a megkülönböztetésre, amelyet együtt kell végezni, hittel a bátorsággal, hogy Isten útjain járhassunk.
Nagyon fontosnak tartom a 28. Egyetemes Káptalant életünk és küldetésünk szempontjából: tovább kell vinnünk a szalézi karizmát a mai világban, el kell vinnünk Don Bosco szeretetét a legszegényebb és leginkább rászoruló fiataloknak.
Az elmúlt néhány hétben, amelyet a Covid-19 korlátozásai jellemeztek, mit tudtak meg az új megbízásról?
A Covid-19 világjárvány meglepő volt... Ez lehetővé tette számunkra, hogy egyre jobban megértsük az emberi élet törékenységét, és bár fizikailag korlátozott minket, nem csökkentette a fiatalok és az emberek iránti szeretetünket. Felfedeztük az együtt élés és az együtt dolgozás nagy értékét. Láttam a rendtársak nagy kreativitását, és nem hiányzott az optimizmus, a remény, a bátorság, hogy másoknak segítsünk.
Úgy gondolom, hogy mindig szükség van olyan szaléziakra, akik teljes mértékben az emberek és különösen a legszegényebb fiatalok javára kötelezik el magukat.
Hogyan álmodik a térségéről hat év múlva?
Mindenekelőtt szükségünk van a gondviselésbe vetett nagy hitre, amely segít abban, hogy a valóságot reményteli szemmel látjuk, hogy hűek maradhassunk szalézi karizmánkhoz. Mint Don Bosco korában, a mai világban is szükség van a szaléziakra, a Szalézi Családra és a laikusokra, hogy képesek legyenek reagálni az új kihívásokra, figyelembe véve az „idők jeleit”. Sok bátorságra és elszántságra van szükségünk ahhoz, hogy eljuttassuk az örömhírt az európai emberekhez, de mindig hajlandóak vagyunk más kontinensekre is eljuttatni. Ezekben az években folytatódni fog a struktúrák változása, de nagyon fontos a hűség a szalézi karizmához, és együtt dolgozni a fiatalokkal a fiatalokért.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
