Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Jó Pásztor vasárnapja
Kedves első áldozásra készülő barátaim! Van itt az oltáron valami szokatlan. Úgy általában látjuk, hogy szokott kinézni egy oltár, mi van rajta: a misekönyv, virág, gyertyák, mikrofon. Mi van most még ezen az oltáron, ami szokatlan? Tessék? No, nézzük meg, hogy mik ezek, jó? Van itt két nagyon izgalmas szobor és egy nyakba akasztható kereszt.
Hát ezt talán messziről kevésbé látjátok, mert hófehér. Ez egy nagyon izgalmas, a mai evangéliumra is utaló Jézus ábrázolás. Ő nem más, mint Jézus, a Jó Pásztor, akinek ma a vasárnapját ünnepeljük, aki már téged is megtalált az első gyónáskor, hiszen oda tette ki-ki név szerint azt, hogy ő is ott van Jézus körül. Titeket is már így vállára vett Jézus.
Kedves felnőttek, talán ti sem tudjátok, lehet, hogy erről még nem hallottatok, hogy ez az első figurális, emberként való ábrázolása Jézusnak, a legkorábbi. A szaléziaknak mindig mázlijuk van: a Vatikán ránk bízta valamikor nagyon régen a San Callisto katakomba gondozását. Vakarták a fejük a szaléziak, hogy minek ez nekünk, de mivel a Vatikán mondta, meg kéne csinálni. És akkor sok szalézi lett történész, meg régész, bizony szalézi szerzetesként még ilyen kalandok is lehetnek. És ebbe a Szent Kallixtusz katakombában, ahogy egyre jobban föltárták, ezt a szobrot találták. Jézusnak, a Jó Pásztornak a szobrát. És ugyanilyent festmény alakban is, Jézusnak, a Jó Pásztornak az ábrázolását.
Az első századokban Jézust emberként nem ábrázolták. Nagyon féltek tőle, hogy nehogy bálványimádás legyen, nehogy valami pogány dolog legyen. Ezért mindig szimbólumokkal ábrázoltuk, jelképekkel. Alfa és omega, vagy a PX - a krisztogram, vagy kenyér és hal. Jelképekkel. És az első olyan, amikor merik Jézust ábrázolni, az Jézusnak a Jó Pásztornak az ábrázolása. És csak jóval később lesz majd az első kereszt ábrázolás negyedik századi mozaikokon.
Mit látunk? Miről szól nekünk ez az üzenet? Kicsit szokatlan Jézus, nem? Nincs szakálla, rövid a haja, úgy látszik, Jézus megtalálta hol a fodrász. Kicsit a fura ruhája is, ilyen tunika, római tunika, pásztortáska az oldalán. És ez egy teljesen jogos dolog, hiszen ez egy római Jézus ábrázolás, és Jézust ők római módon mutatják be, hiszen egy közülünk.
Ha mi itt most fognánk egy szép nagy márványtömböt, kalapácsot, vésőt, és nekiállnánk Jézust kifaragni, érdekes kaland lenne, nem? Keményeket kéne ütni a márványba, meg okosakat. És akkor mi megtehetnénk azt, hogy mondjuk Jézust - bevallom „gyüttment” vagyok, én nem tudom, hogy van-e ilyen, de hogy Jézust mondjuk - nyergesújfalui népviseletben kellene ábrázolnunk. És ez nem lenne hamis, hiszen az a mi Jézusunk, a mi Jó Pásztorunk. A rómaiak is ezért így mutatták be.
Jézus egy kicsit rád is hasonlít, hiszen a te Jó Pásztorod is.
Talán láttatok már ilyen Szűzanya ábrázolásokat, amikor Máriát koreaiak, japánok koreainak és japánnak, vagy - Emmanuel atya ahonnan jött - az afrikaiak afrikainak ábrázolják, mert ő a mi édesanyánk. Tehát akkor ő afrikai is, meg koreai is, még ha nekünk ez szokatlan is először így látni a Szüzanyát. Nem az a lényeg, hogy néz ki, hanem hogy ő a miénk, a mi édesanyánk, és Jézus pedig a mi Jó Pásztorunk.
Az evangéliumban is hallottuk, hogy mit tesz a pásztor.
Mit tesz ez a pásztor? Bemegy, és azt mondja, hogy mindenkit néven, a nevén szólít. Ugye, itt látjátok, ti is fölírtátok a neveteket, meg vagytok szólítva Jézus által. Én úgy érzem, hogy egy nagyon jó hangulatú első szentgyónásunk volt. Megtapasztaltuk azt, hogy Jézus szeret minket, és fontosak vagyunk a számára, vigyáz ránk.
És néven szólít benneteket, és mit mond Jézus? Azt mondja, hogy: „Azokat itt én néven szólítottam, ők viszont hallgatnak az én szavamra, és követnek engem.” Ti már ismeritek Jézus hangját. Szólt a lelketekben, a szívetekben, az imádságotokban, a szentíráson keresztül, szüleiteken, nagyszüleiteken, az egyházon keresztül.
Jézusnak sok hangja van, és mindegyik hangján arról beszél, hogy szeret téged. Mindegyik hangján kicsit másképp, egy hitoktató, másképp egy nagymama, másképp egy édesapa, másképp a papbácsi, de mindenki azt közvetíti feléd Jézus hangján, hogy fontos vagy neki, neveden szólít és szeret téged.
És követitek ezt a Jézust, hiszen meghallottátok az ő hangját. És fontos, hogy válaszoljunk is neki. Ez történik most, amikor azt mondjátok, hogy igen, Jézus, én szeretnék hozzád tartozni veled a legközvetlenebbül találkozni majd az első szentáldozásban. És utána aztán folyamatosan, hiszen az első az nem az egyetlen. Ahogy Jézus elsőként támad fel a halából és nem egyetlenként, az első szentáldozás csak egy kezdet. Milyen fura dolog, hogy valamire készülünk, ami a kezdet.
Ugye ugyanilyen egy kicsit a szülőkkel, a házasság, vagy nekünk a papszentelés, hogy készülünk rá, mi a szentelésre, vagy a fogadalomra hat-tíz évig, és aztán elérsz oda és mindenki gratulál, pedig hát most kezdődik. Most vagyok kezdő. Ugyanilyen szuper kezdet vár rátok, az első szentáldozás utántól: Jézus barátságában élni, Jézussal a Jó Pásztorral lenni.
Bevallom nektek, nemcsak azért, mert a szaléziaknál van ez a szobor a San Callisto katakombában, de nagyon szeretem. Főleg, amikor egy kicsit, hát még az öreg papbácsi is szokott néha szomorú lenni, vagy rossz kedve van, vagy elkeseredett, amikor a gimiben rosszak a gyerekek mondjuk, hát előfordulhat néha, akkor az ember elszontyolodik. És akkor jó ránézni erre a képre, erre a szoborra, tudod miért? Mert ránézek, és tudom, hogy ez itt, Jézus vállán, ez itt én vagyok.
Amikor a legrosszabb a kedvem, amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, akkor vesz Jézus leginkább a vállára. Akkor ő az, aki fölemel magához, és visz engem, mint ahogy vitte a keresztjét, most egy kicsit engem is visz. Te is, hogyha úgy érzed, hogy most egy kicsit nehezebb, most valaki csúnyát mondott, bántott, nem úgy viselkedett, nem sikerült egy dolgozat, vagy anyut megszomorítottad, pedig nem is akartad igazából, csak hát így sikerült, tudjad: Jézus akkor vesz leginkább a vállára. Higgyétek el! Ezért mondhatjuk azt, amit Ferenc pápa sokszor mondott, hogy: „Ne legyetek már szomorú keresztények!” Amikor szomorúak vagyunk, ez egy érzelem, ez egy hangulat, de tudd - és ez írja felül azt a szomorúságodat, hogy ne legyen belőle kétségbeesés -, hogy Jézus a vállára vett téged, és hazavezet. És nincs más dolgunk, mint meghallani a hangját, és amennyire lehet, válaszolni neki. Ti most ebben az első szentáldozásban válaszoltok erre a hangra.
Van még egy szobrunk, amit nem szeretnék magyarázat nélkül hagyni, hogy miért hoztam ide, bár az, hogy egy szalézi idehoz egy Don Bosco szobrot, az nem egy nagy truváj, mert hogy bármikor képes rá, hiszen mi rajongunk Don Boscóért.
Meg van ott egy kereszt is. Ezt a keresztet akkor kapja meg egy szalézi szerzetes, amikor örökfogadalmat tesz, amikor elkötelezi magát Don Bosco szalézi családjában. És mi van ábrázolva rajta? Ez a mi Jó Pásztorunk, a mi Jézusunk.
Elárulom nektek, hogy van ennek egy túloldala is, amire egy nagyon fontos mondat van írva. Egy olasz, ilyen visszaható szerkezetű, nehéz mondat, ami valahogy magyarul úgy szól, hogy: „Tanulj meg magad körül szeretetet művelni.” Ezt Don Ruának, egy fiatal szalézinak mondta Don Bosco: „Tanuld meg megszerettetni magad.” Így szoktuk lefordítani, mert így magyarosabb, de nem pontos. Ha pontosan fordítjuk, akkor: „Úgy élj, hogy magad körül szeretetet generálj.” Például legyél megbocsátó, legyél nagyvonalú, legyél kedves, legyen egy jó szavad mindenkihez, tudjál mosolyogni, tudjál kezet nyújtani, figyelni a másikra… Nem nagy dolgokról van szó, sok apróságról. Tudjál magad körül szeretetet generálni, szeretet erőket mozdítani. Erre hív meg bennünket Jézus, ami Jó Pásztorunk, ezt próbálta és igyekezett megtenni Don Bosco is, és látjátok, hogy mennyi gyerek van körülötte, és kapaszkodik az ő kezébe, reverendájába, és tart Don Bosco, és csatlakozik hozzá.
És kedves szülők, nagyszülők, és mindannyian, kedves Béla atya, ha magadnak is mondod, ne feled soha: Jézus Krisztus a Jó Pásztor ránk bízta a pásztori küldetését. Ezeknek a gyermekeknek, meg a barátaitoknak, a munkatársaitoknak, a rokonoknak, a szomszédoknak, ti vagytok a jó pásztor. Nektek kell gyakorolni az irgalmasságot, és a megbocsátást, a nagyvonalúságot. Nektek kell gyakorolni azt, hogy igen, akkor, amikor neki a legnehezebb, akkor vállalomra veszem és viszem, törődök vele. Egyik kedvenc magyar szavam a törődni, az, hogy bele törődni egy kicsit.
Igen, az fáj. De a szeretet, az fáj.
Igen, az úgy törődni vele, az úgy küzdelmes, de az a szeretet az áldozat.
És a végén mégis mindig győzelem és élet. Hiszen Jézus erre hívott meg bennünket, hogy életünk legyen, és bőségben legyen. Hát erre készülünk, és vigyétek magatokkal ezt a Jó Pásztor ábrázolást! Ezen a napon lettünk itt, Nyergesűfalun bemutatva, ezen a napon most már végleg, aztán nagyon komolyra fordul az elsőáldozási készületünk, túl az első gyónáson, nagyjából egy hónapnyira az első áldozástól, és hát fülelünk, mert halljuk Jézus szavát, és örülünk, mert tudjuk, hogy az ő vállán vagyunk, az a legjobb hely a mi számunkra.
P. Ábrahám Béla SDB
Elhangzott Nyergesújfalun, 2026. április 26-án.
Szaléziak.HU
