Főoldal / Szalézi világ / Közzétették a dekrétumot Ignác Stuchlý hősies erénygyakorlásának elismeréséről
Közzétették a dekrétumot Ignác Stuchlý hősies erénygyakorlásának elismeréséről
2020-12-23 Szerda | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szentség •
Ferenc pápa december 21-én kihallgatáson fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentek Ügyei Kongregációjának új prefektusát. Az audiencián a pápa nyolc dekrétum közzétételét hagyta jóvá, melyek egy vértanúság és hét hősies erénygyakorlás elismerését tartalmazzák, közöttük Ignác Stuchlý szalézi szerzetesét, aki sokat tett azért, hogy a szalézi rend gyökeret eresszen a cseh és szlovák területeken.
A dekrétumban elismerik Isten szolgája Ignác Stuchlý szalézi szerzetes hősies erényeit, aki 1869-ben született a jelenleg Lengyelországhoz tartozó Bolesław-ban és a csehországi Lukovban halt meg 1953-ban.
Ignác Stuchlý Felső-Szilézia területén született 1869-ben. 1895-ben lépett be a szalézi rendbe az olaszországi Ivreában, Don Bosco utóda, Don Rua meghívására. 1901-ben szentelték pappá, majd Goriziában és 1910-től a szlovén fővárosban, Ljubljanában végzett papi szolgálatot. Nehéz idők voltak, amikor sok fiatalnak kellett élelmet biztosítani, miközben támogatta a radnai noviciátust is.
Ezt követően Torinóba került lelki vezetőnek, majd a Bohémiából és Morvaországból érkező szalézi jelöltek nevelését bízták rá. Innen indult a csehországi Fryštákba, ahol a Szeplőtelen Fogantatás nővérei által működtett otthon igazgatója lett. Csehszlovákia létrejötte után ő lett az országban létrehozott autonóm szalézi provincia első tartományfőnöke 1935-ben. Négy év munka után már 400 társa lett a rendben. A cseh és a szlovák szalézi tartomány szétválása után a cseh rész vezetője lett. A II. világháború idején a szaléziakat kényszermunkára ítélték, Ignác atya tartotta bennünk a hitet és a reményt. A háborút követően újjászülettek a szalézi missziók.
1950-ben Ignác atya visszavonult Fryštákba, ahol a gyóntatásnak szentelte életét. Agyvérzést szenvedett. Az orosz hatalomátvétellel a szeme láttára pusztítottak el mindent, amit addig felépített, társait deportálták, ő pedig idős otthonban végezte Lukovban. A nehéz idők ellenére mindig megőrizte lelki nyugalmát. 1953-ban hunyt el. Sírját töretlenül látogatják rendtársai és a hívők. Boldoggá avatási eljárása 1989-ben kezdődött meg.
www.vaticannews.va/Szaléziak.HU
