Főoldal / Magyar Tartomány / Mesél a szalézi múlt – A Don Bosco Nővérek Magyarországon
Mesél a szalézi múlt – A Don Bosco Nővérek Magyarországon
2022-07-05 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Segítő Szűz Mária Leányai • Don Bosco Nővérek • FMA • történelem •
A Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye megalapításának gondolata Don Bosco fejében fogant meg, Mazzarello Szent Mária Dominika és nővérei pedig kreatív hűséggel vállalták, hogy a Madonnának ajánlott élő emlékművé váljanak a fiatalok javára.
Az első tizenöt Don Bosco nővér 1872. augusztus 5-én öltötte magára a szerzetesi ruhát. Tizenegy közülük fogadalmat is tett három évre. Közöttük volt Mazzarello Mária is. Don Bosco részt vett a beöltöztetési szertartáson és a fogadalomtételen is. Egyszerű szavakkal fejezte ki érzéseit:
- A Szűzanya zsolozsmájában ezt olvastátok: "A nárdus olaj kellemes illatot áraszt." Tudjátok, hogy a citromfű illata mikor kellemes? Amikor jól kipréselik. Ezért kedves leányaim, ne zavarjon, ha a világ így bánik veletek. Legyetek bátrak, és vigasztaljon benneteket az a tudat, hogy csak ilyen módon készülhettek fel, hogy a rátok bízott feladatot teljesíteni tudjátok. A hivatás hűséges követése alkalmassá tesz benneteket, hogy mások hasznára legyetek és biztosítsátok lelketek üdvösségét.
Szegénységük a nyomorúság határát súrolta. Ünnepi eledelük a puliszka és a főtt gesztenye volt.
Így kezdődött egy szerzetes rend élete 150 évvel ezelőtt.
Tóth Erzsébet, az első magyar szalézi nővér, született 1900. november 19-én Esztergomban, elhunyt 1994. április 1-jén.
Olad
A szalézi nővérek 1937. szeptember 8-án kezdték el működésüket Magyarországon, a Szombathely melletti Olad községben. Az első házat már magyar nővérek nyitották meg, hiszen a 1925-ben két lány - Tóth Erzsébet és Kollárovits Margit - elindult Torinóba, hogy Don Bosco nővérek lehessenek. Példájukat évente többen is követték.
Az oladi letelepedés Ádám László szalézi atya érdeme, ő segítette ki gyakran misézéssel és gyóntatással az ottani plébánost. Az egyházközségi iskola megüresedő kántor-tanítói állására kerestek szerzetes nővért. Az első kis magyar közösség a kántor-tanítói szolgálati lakásban telepedett le. Az elemi iskolában hittant tanítottak, óvodát nyitottak, egyikük pedig a templom kántora volt.
Mándok
A szalézi nővérek híre szerénységük ellenére gyorsan terjedt, s hogy munkaájukra nagy volt az igény, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1943-ta több plébániától is kaptak meghívást, állással és letelepedéssel kapcsolatos ajánlatot. Egyenlőre a Szabolcs megyei Mándokon és a Győr megyei Tényőn telepedtek le.
Mándokon Marosi Ernő plébános és az egyházközség áldozatkészségéből iskolát, kisdedóvót és székházat kaptak. A községnek régen szüksége lett volna óvodára, amit most két nagylelkű jótevő hagyatékából biztosítani tudtak. A nővérek az óvodán és az iskolán kívül nagy lelkesedéssel vettek részt különféle népnevelő és ifjúságnevelő munkákban, segítettek mindenhol, ahol csak tudtak.
Mivel a nővérek részt vettek az Erdélyből menekülők megsegítésében, nekik is menekülniük kellett – fél évig egyikük szüleinél húzták meg magukat. Visszatérésük után ismét otthonná rendezték üres, kifosztott lakhelyüket és folytatták a nevelés és tanítás munkáját. Az óvodát 1948-ban meg kellett szüntetni és a nővérek elhagytán a községet.
Tényő
Tényőn Vlasich Róbert bencés plébános támogatásával kisdedóvót és oratóriumot nyithattak. Özv. Végh Józsefné Tényő községben, egy katolikus óvoda létesítésére hívta meg a szalézi nővéreket, otthont, óvodát és munkateret biztosított számukra. Kezdetben itt két nővér telepedett le. Az óvodai működésen kívül a templomi énekkar vezetése, ismeretterjesztő és szórakoztató előadások, a leányifjúsággal való foglalkozás (kosárlabda verseny stb.) volt a munkájuk, majd liturgikus istenszolgálatra is oktatták a leányokat. 1948-ban az óvodát itt is államosították és bezárták, a működését biztosító alapítványt semmisnek mondták ki, 1950-ben pedig a nővéreket is kilakltatták zárdájukból.
Óbuda
1947-ben Budapestre hívták a nővéreket, az Érseki Szent József Otthonba Óbudára (Kórház utca 37.), a fiúk napközi-otthonos foglalkoztatására. Az új házba két örökfogadalmas nővér és négy jelölt költözött be Mándokról. Vasárnaponként különféle kultúrprogramokat szerveztek a kápolnába járó ifjúságnak, s egy jótevő adományának köszönhetően kis kézimunka műhelyt is beindítottak. A jelöltek Páduában folytatták tanulmányaikat, és az egyházellenes politika miatt egyre fenyegetettebbé váló helyzet miatt felmerült, hogy visszatérnek Páduába, de kérelmüket a Belügyminisztérium elutasította.
1950-ben a kommunista állam a Segítő Szűz Mária Leányaitól is megvonta a működési engedélyt. Volt aki rokonaihoz költözött. Tóth Erzsébet nővér, Mócza Katalin nővér és Horváth Mária nővér együtt maradtak a Kórház utcai házban, ahol sekrestyési, kántori és takarítói állást töltöttek be, Katalin nővér pedig óvónőként működött. A tényői házban is együtt maradt még néhány évre a közösség.
Szétszóratás, újrakezdés
1950 és 1990 között több fiatal leány érdeklődött a rend után. Tóth Erzsébet nővér vette föl, és képezte őket titokban. Edvy Emília nővér, Edvy Jolán nővér és Roboz Etelka nővér 1979. július 23-án tették le az örök fogadalmat Rómában Madre Ersilia Canta generális anya kezébe.
Hosszabb szünet után, 1988-ban ismét jelentkeztek fiatal leányok, akik kérték felvételüket. Dr. Edelényi István tartományfőnök atya és Roboz Etelka nővér foglalkozott velük Sr. Italia de Feletti tartományfőnöknő útmutatása szerint. A „titkos” években ötször is járt Magyarországon, bár közösségben nem élhettek a nővérek, de titokban találkoztak. .1989-ben úgy alakultak a körülmények, hogy vissza lehetett kérni a rendek működési engedélyét. Először az Egyházzal kellett igazoltatni, hogy a rend 1950-ben létezett és működött, majd ezen igazolás csatolásával lehetett a kérvényt benyújtani a működési engedélyért. Így indulhatott el az újraszerveződés.
1990. január 31-én három aspiráns Etelka nővér másfélszobás lakásába költözött. Jelezték Sr. Maria Bianchi tartományfőnöknőnek, hogy komolyan szeretnék megkezdeni a közös szerzetesi életet. Február végén felkeresték Székesfehérváron Dr. Takács Nándor OC püspök atyát, a püspöki konferencia szerzetesi referensét, hogy ajánljon alkalmas helyet egy kis szerzetesi közösségnek. Így jutottak Budapestre, Pesthidegkút-Ófalura.
A Magyarországon, családban élő nővérek közül senki sem akart, illetőleg betegség-öregség miatt nem tudott közösségbe jönni, csak Etelka nővér.
Pesthidegkút
A tartományfőnöknő kérésére Bognár Anna nővér és Jeriga Anna nővér 1990. július 20-án közel 40 évnyi olaszországbeli tartózkodás után visszatért Magyarországra és néhány nap múlva Roboz Etelka nővérrel, július 24-én megnyitották a rendházat Pesthidegkúton.
A rendszerváltás után sok fiatal család vásárolt telket a környéken, és építkezett. A nővérek nyitott szívvel fogadták az érkezőket. Lassan megtelt a templom, s az udvar gyerekek, családok jelenlététől lett hangos. Szombat délutánonként oratóriumot szerveződött, ahol eleinte kevesen voltak, majd egyre többen. Olyannyira, hogy egyből kicsinek bizonyult a ház. A plébániaépület mellé oratórium, fölé, az emeletre kápolna és hittanterem épült. Ekkor már péntek délutánonként kézműves foglalkozás volt mamáknak, babáknak, az egyik ügyes anyuka segítségével. Szerdánként énekelni tanítottuk a gyerekeket. Biblia óra is volt az Oratóriumban. Havonta néptánc foglalkozás. A szülők kérésére az óvodáskorúak számára hétköznap délelőttönként ovis oratórium volt az egyik óvónő anyuka vezetésével. Ebből nőtt ki a Don Bosco Nővérek Szent Család Óvodájának terve, melyet 1996. szeptemberében nyitottunk meg. Az óvoda mára kezdi kinőni falait több mint 100 gyermek és 16 őket óvó felnőtt éli meg mind jobban Don Bosco és Mazzarello Mária lelki örökségét. Nyári kézműves tábor alakult már a kezdetektől, melyet azóta is töretlen lelkesedéssel szerveznek meg a szülők, nagy örömmel vesz részt benne mindenki. Minden évben, május közepén itt - az újraindulás utáni első magyar házban - gyűlt össze a szalézi család apraja-nagyja, Mazzarello Szent Mária ünnepére.
A pesthidegkúti nővérek rendháza 2012 őszén - hosszú évek után - újra önálló közösségként, házként kezdte meg életét. Az évközi, péntek délutánonkénti oratórium folytatásaként a fiatalok és a gyerekek két nagyszerű hetet tölthettek együtt a Pesthidegkúti Nyári Oratóriumban. Az év közben képzésben részt vett animátorok szívvel-lélekkel tettek tanúbizonyságot mindarról, amit animátori ígérettételükkor vállaltak.
Mogyoród
1992-ben szenzációként hatott, hogy Mogyoródra szalézi nővérek – Segítő Szűz Mária Leányai – települnek. Falka József „kántor atya” nagylelkűen átadta a nővéreknek az egyházközség tulajdonában lévő szolgálati lakást, az úgynevezett kántor házat, és ő a faluban egy kis parasztházba költözött és itt élt haláláig.
A nővérek háza 1992. december 8-án nyitotta meg kapuit. Az első házfőnök Itaia de Feletti nővér volt, vezetésével és az egyházközség áldozatokban bővelkedő támogatásával megalakult a Laura Vicuna Katolikus Óvoda. A szombati oratórium mellett népes, több száz fős gyermeksereggel él évről évre a nyári oratórium, amelyet önkéntesen segítő szalézi munkatársak, fiatalokból alakult és képzett, lelkes animátorok odaadó munkája segít. Nem elhanyagolható, milyen nagy segítség ez a szülőknek a nyári szünet értelmes eltöltéséhez. Itt olyan helyre adják gyermekeiket, ahol a tartalmas időtöltés mellett biztonságban is tudhatják őket. Itt a játék mellett megtanulhatják a fiatalok az igazi értékeket, a szeretetet, az egymásra való testvéri odafigyelést, az önzetlenséget sok-sok vidám pillanat keretében.
Eger
A Segítő Szűz Mária Leányai, Don Bosco nővérek elfogadták az egri érsek meghívását, hogy az újonnan létesített főiskolai leánykollégiumot vezessék. 1997. szeptember 15-én Dr. Seregély István érsek atya ünnepélyes szentmise keretében megáldotta a kollégiumot, melynek hivatalos neve az induláskor: Segítő Szűz Mária Főiskolai Leánykollégium, azóta a főiskola egyetemmé válásával módosult, jelenleg: Segítő Szűz Mária Egyetemi Kollégium. Az ünnepélyes megáldáson magas rangú egyházi és közéleti személyiségek vettek részt. A kollégium száz férőhelyes, a kollégista lányok az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói, annak a legkülönbözőbb szakjairól. A kollégium sokrétű szolgáltatást nyújt: van tornaterem, konditerem, zeneterem, könyvtár, étterem, számítógépterem, mosókonyha, teakonyha, orvosi rendelés, kényelmes két- és négyágyas szobák. Minden szobában internet elérhetőség. A kollégium életéhez szervesen hozzátartoznak a programok, melyek maximálisan alkalmazkodnak a hallgatók időbeosztásához. Vannak vallási, kulturális és szabadidős programok, melyek általában nagyon jól szoktak sikerülni. Kis kápolnánkban heti két alkalommal van fiatalos hangulatú szentmise, melyre a diákok is szeretettel járnak.
A Don Bosco Nővérek fenntartásában működik a mogyoródi Laura Vicuna Óvoda és a pesthidegkúti Szent Család Óvoda, valamint 2018 óta a tordasi Sajnovics János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, 2021-től pedig a maklári Szent István Általános Iskola is.
Forrás: Tomorszky Mária – Segítő Szűz Mária Leányai Magyarországon (szakdolgozat, 1994)
Szalézi Értesítő
Szaléziak.HU
