"Szülők, parancsolom nektek: legyetek boldogok!" (T. Berry Brazelton) Jaj annak, aki elveszi a tanulás örömét. A tej íze után a gyermeknek azonnal meg kell tapasztalnia az élet ízét. A múlt század egyik legintelligensebb és legeredetibb tudósa, Teilhard de Chardin odáig ment, hogy azt mondta: „az élet öröme a legnagyobb kozmikus erő”. A jól ismert amerikai pedagógus, T. Berry Brazelton még odáig is elment, hogy megparancsolta: „Szülők, parancsolom nektek: legyetek boldogok!” „Legyetek boldogok”, mert az öröm természeténél fogva nevelő hatású.
Az öröm mindig jobbá tesz minket, míg a szomorúság mindig rosszabbá. Baden Powell, a cserkészet alapítója megjegyezte, hogy „a mosoly kétszer olyan messzire visz, mint a morgás”, és hozzátette: „egészen a közelmúltig hittem a mondás igazságában, hogy bottal és mosollyal minden nehézséget le lehet győzni, de aztán a további tapasztalataim rávilágítottak arra, hogy a botot általában otthon lehet hagyni.”
Másrészt Platón (Kr. e. 427-347) azt mondta: "Ne erőszakkal és szigorúsággal kényszerítsd a gyerekeket a tanulásra, hanem vezesd őket azzal, ami szórakoztatja őket". Manapság vannak pszichológusok és orvosok, akik nevetésterápiát javasolnak: a betegségek gyógyítását nevetéssel. Miért ne lehetne népszerűsíteni a "nevetésdagógiát" is? Szóval, szülők, nevessetek! A nevelés nem lehet kényszermunka. Csak három utat javasolunk, azokat, amelyek ma a legsürgetőbbnek és legszükségesebbnek tűnnek.
„Nevess, apa! Otthon vagy"
Egy háromgyermekes apának, akit nagyon lefoglalt a munkája, szinte nem volt ideje a gyerekeire.
"És a lelkiismeretem bánt: túl kevés időd van a gyerekeidre, mondtam magamnak." Elmondta a barátainak is. Így hetente egyszer szakított időt rá.
„Korán jöttem haza, hogy teljesen nekik szenteljem magam. És mi történt?
Szünetet tartott. „Teljes káosz! Olyanok voltak, mint az ördögök, amíg meg nem őrültem, és felkiáltottam: Elég volt! Jövő héten a munkahelyemen maradok!"
Mire Leonardo, a legidősebb így válaszolt: „Hála Istennek! Csak egy púp vagy a hátamon, apa!
Megdöbbent, szótlan, tehetetlenül volt. Később azonban megbeszélte gyermekeivel a helyzetet. És Daniele, a középső felnyitotta a szemét: „Apa, amikor velünk vagy, a fejedben még mindig dolgozol. Olyan szigorúan nézel, hogy nem is látsz minket, soha nem nevetsz. Mindig a főnök maradsz!”
És amikor az apja megkérdezte tőle, min változtasson, Daniele azonnal válaszolt: „Nevess, apa! Legyél néha bolond!”
És együtt kidolgoztak egy stratégiát.
Most, amikor velük van, az első dolga, hogy elmondjon egy viccet. Ez feloldja a hangulatot: "A közös nevetés ellazít, oldja a feszültséget!" És ez kihat az egész családi életre.
Amikor elmerül a gondolataiban és még mindig munkával van elfoglalva, az egyik gyereke azt mondja neki: „Nevess, apa! Itthon vagy!".
„A tanulmányok azt mutatják, hogy az „érzelmi fertőzés” jelensége során az érzelmeket – akár pozitív, akár negatív – másoktól szívjuk magunkba. Ha időt szánunk rá, hogy jókedvűek legyünk, kkor a jókedvet "ráragaszthatjuk" a másikra, és aki jókedvű, annak körülbelül harminc százalékkal nagyobb az esélye arra, hogy boldog legyen" (egy anyuka).
Egy tízparancsolat
Szabaduljunk meg lelki láncainktól, amelyek béklyóba verik gyermekeinket, és elviselhetetlenné teszik az életünket. Miért ártanánk magunknak? A nevelés már önmagában is nehéz, minek bonyolítani még jobban?
Tanuljuk meg a gyerekek által diktált öröm-tízparancsolatot.
A szülők soha nem találnak időt a hosszas olvasásra. Pedig van értelme.
Ezért igyekeztünk tíz pontba süríteni azt a sok dolgot, amit arról a kötelességről lehet mondani, hogy örömet kell szereznünk gyermekeinknek. Ez a tízparancsolat, amelyet egyikük készített nektek. Olvassuk el lassított tempóban.
- Ne fordulj hátra és ne sajnálkozz a régi dolgok miatt; ne hiányold azokat az időket, amikor a fából fapapucsokat készítettek, amikor a mozi néma volt és nem létezett televízió. Azok, akik túl sokszor tekintenek a múltba, idő előtt meghalnak, és nem engedik, hogy azok, akik most szálltak le a földre, élvezzék az életet.
- Csak sötétben látsz feketén! A pesszimizmussal sehova sem jutsz. Soha nem volt olyan pesszimista, aki jó munkát végzett volna az emberiségért.
- Mondd gyakran: "Szeretlek." „Rendkívüli vagy!”
- Csak nagyon kevés alkalommal mondd: "Nincs időm." „Hagyj békén”
- Amikor megérkezik a cirkusz, menjünk mindannyian együtt élvezni az előadást.
- És hagyj játszani! Egy gyereknek, aki nem játszik, kevés az öröme.
- Ne küldj ágyba: kísérj el.
- Az én boldogságom nem a tűzhelyben rejlik, sem a hosszú autózásban: a boldogságom egy ölelésben, egy kis odafigyelésben rejlik.
- Készíts egy listát azokról a bosszantó dolgokról, amelyeket az elmúlt hónapban magadnak okoztál, és amelyeken most nevetsz. Szóval bölcs dolog volt ennyire kátrányban és tollban hemperegni?
- Néha-néha lepj meg valami meglepetéssel. A kellemes meglepetések mindig sikerülnek: szeretem őket, mint az égből hulló havat!
Íme gyermekünk igényei. Lehetetlen, megvalósíthatatlan kérések? Nem, egyáltalán nem!
Ahhoz, hogy egy gyermeket boldoggá tegyünk, nem szükséges diploma vagy különleges képességek: elég egy kis erőfeszítés. Egy elkötelezettség, ami úgy megtérül, mint semmi más.
A boldog gyermek kevesebbet betegszik meg, kevésbé szeszélyes, jobban kihasználja intelligenciáját, társaságkedvelőbb, optimistább, a megfelelő sebességbe kapcsol az élethez, és hosszabb lesz az élete. Mi mást várhatnánk még? A gyermek nevetése a legédesebb dallam a világon!
Egy gyereket boldoggá tenni felemeli az embert: naggyá teszi. Egy apa és egy anya, akik boldoggá teszik gyermeküket, nagy "SZ"-szel írhatják le, hogy ők "szülők".
Pino Pellegrino - bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
