Vatikán – Carlo Acutis és Giuseppe Allamano szentek lesznek
2024-05-27 Hétfő | #Egyház
Ferenc pápa május 23-án audiencián fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentté avatási Ügyek Dikasztériumának prefektusát, és többek között jóváhagyta a Boldog Carlo Acutis, egy fiatal világi hívő szentté avatásához vezető rendeleteket, aki 1991. május 3-án született Londonban (Anglia) és 2006. október 12-én halt meg Monzában (Olaszország); és Giuseppe Allamano atya, az Institute of the Consolata Missions alapító papja, aki Castelnuovo Don Boscóban (Olaszország) született 1851. január 21-én, és 1926. február 16-án halt meg Torinóban (Olaszország).
Talán sokak számára már így is nyilvánvaló volt, de most megérkezett a "hivatalos" hír: Carlo Acutis, akit már sokan az internet jövőbeli „védőszentjének" jósoltak, szentté válik. Mindössze 15 évesen halt meg, hívő volt; nem olyan langyos módon, mint egy vele egyidős fiúról gondolnánk. Mélyen és őszintén hitt Istenben. „Az Eucharisztia az én országutam a mennybe” – ismételte gyakran a fiatalember, mély tanúbizonyságot téve ezzel hitéről. Carlo Acutis 15 évesen már végigjárta azt az utat, hogy mit jelent, ha valakinek van hite, szereti az Egyházat és a szegényeket, és kreativitását az interneten is kifejezte, hogy olyan üzenetet hagyjon – az eucharisztikus csodákról szóló kiállításával –, amely nem ég el és nem vész el, mint megannyi algoritmus.
És mindezt annak ellenére tette, hogy súlyos, szörnyű betegségben szenvedett, amely a halálához vezetett. A fiatalt ugyanis 2006-ban fulmináns leukémia sújtotta. Ilyen esetekben a csüggedtség és a félelem az az érzés, ami eluralkodik az emberen. De nem az ő esetében. Mert ő a végsőkig hívő volt, minden habozás nélkül. És nem csak szavakban. Mert Carlo nem felejtett. Élete egy átlagos tinédzser élete volt, ugyanakkor segített a szegényeken, és nem felejtett el minden nap misére járni. A fiatalember különösen odaadó volt a Szűzanya és Szent Ferenc iránt.
Ferenc pápa 2020-ban avatta boldoggá Assisiben, ahol jelenleg a Spogliazione-szentélyben nyugszik, amely végtelen zarándoklatok célpontja.
És itt kezdődik annak a csodának a rendkívüli története, amely Carlo szentté avatásához vezet. A sírnál lévő sok zarándok között 2022. július 8-án, egy pénteki napon egy Costa Rica-i nő, Liliana is ott volt. Letérdelt, imádkozott és levelet hagyott hátra, a remény szavait, amelyek egy anya legrosszabb gyötrelmét fejezték ki. Hat nappal korábban, július 2-án lánya leesett a kerékpárjáról, miközben hazafelé tartott Firenze központjában, ahol a lány 2018 óta tanul. A Careggi kórházból érkező hír lesujtó volt. Nagyon súlyos fejsérülés, koponyaműtét, jobb oldali nyakszirtcsont eltávolítása a nyomás csökkentése érdekében, szinte semmi remény a túlélésre.
Július 2-án Liliana titkárnője imádkozni kezdett Boldog Carlo Acutishoz, 8-án pedig maga Liliana is Assisibe utazott. Ugyanezen a napon a kórházban közölték: Valeria újra spontán lélegezni kezdett, másnap pedig ismét mozogni és részben beszélni kezdett. Innentől kezdve ez egyike azoknak az eseteknek, amikor az orvosi protokollokat félretették. Július 18-án a CT-vizsgálat kimutatta, hogy a vérzés megszűnt, augusztus 11-én pedig rehabilitációs terápiára szállították át a lányt, de már egy hét elteltével egyértelművé vált, hogy a teljes felépülés már csak egy lépésnyire van. Szeptember 2-án pedig anya és lánya visszatérnek Assisibe, Carlo sírjához, hogy kifejezzék végtelen köszönetüket.
Egyúttal a Szentatya engedélyezte Boldog Giuseppe Allamano szentté avatását is, aki Don Bosco polgártársa volt és Castelnuovo d Astiban (ma Castelnuovo Don Bosco) született, egyúttal Don Bosco lelkivezetőjének, Cafasso Szent Józsefnek az unokaöccse volt.
Giuseppe kisfiúként a szaléziak között nőtt fel, és 22 évesen, már papként arról álmodozott, hogy misszióba megy, de egészsége miatt mással kellett foglalkoznia. 29 évesen elküldték, hogy vezesse a legnagyobb torinói Mária-szentélyt, amelyet a Vigasztaló Szűzanyának (Consolata) szenteltek, és visszahozta a múltbeli pompáját olyannyira, hogy a missziókról szőtt álma egy nagyobb művé változott, a Consolata Missziós Intézetté (Istituto Missioni Consolata), amelyet 1901-ben alapított, miután éveket kellett várnia a hivatalos jóváhagyásra. Majd X. Piusz pápa kérésére egy női ágat is létrehozott, a Consolata Misszionárius Nővéreket.
Első misszionáriusait Kenyába küldte, de úgy érezte, hogy ez még mindig nem elég, mivel úgy gondolta, hogy az evangelizációnak az egész Egyházat fel kell rázni. 1912-ben pedig más missziós intézetek vezetőinek támogatásával X. Piusznak beszélt arról, hogy a hierarchiában elterjedt érzéketlenség miatt a hívek nem ismerik a missziókat, és azt javasolta, hogy évente rendezzenek missziós napot, "a hit terjesztésének kötelességéről és módjairól való prédikálás kötelezettségével". Erre 1927-től kerülne sor. Életében szemrehányást kapott, hogy nagyobb figyelmet szentel a szakmák tanításának, mint a keresztelések diadalmas statisztikájának. De számára az evangéliumot és az emberi előmozdítást együtt kellett folytatni, szenvedéllyel és hozzáértéssel.
A felismert csoda, amely a szentté avatáshoz vezet, éppen egy missziós országban történt, egy olyan helyzetben, amely Don Bosco fiai számára sem ismeretlen: egy helybéli férfiról szól, aki megmagyarázhatatlan módon túlélte egy jaguár támadását.
II. János Pál pápa 1990-ben boldoggá avatta, és amikor szentté avatják, ő lesz Castelnuovo harmadik szentje.
ANS-Vatikán/Szaléziak.HU
