Mindjárt az elején az egyik legnyilvánvalóbb példát adjuk az "ezt mindenki így csinálja" elsöprő erejéről. Ma ahhoz, hogy méltósággal átléphess a tanterem ajtaján, el kell dobni a régi iskolaköpenyt, és fel kell venni egy melegítőt. És nem mindegy, milyen melegítőt! Mert ha nincs rajta egy egyetemi jelvény, az Armani vagy a Benetton márka, akkor milyen melegítő az?
És akkor itt van az iskolatáska! Ma annak, aki divatos akar lenni, mindenkinek meg kell mutatnia a Jovanotti, Krizia vagy Moschino hátizsákját. A lényeg, hogy több mint száz euróba kerüljön! És ez még nem minden.
Ahhoz, hogy divatos legyen, személyre szabott naptár, illatos radírok, dizájnos füzetek, szuperül felszerelt ceruzahegyezők kellenek a gyereknek... Nem kezdünk egy kicsit (bocs!) nevetségessé válni? Fulvio Scaparro pszichiáter felhívása még soha nem volt olyan okos, mint ebben az esetben: „Szülők, szabaduljatok meg a forgatókönyvektől! ”
Az árral szembehelyezkedő szülők tapsolnak ennek. És minden okuk megvan rá!
Valójában, semmi sem tud jobban beszivárogni a gyermek elméjébe, mint az a tévhit, hogy a „megjelenés” elég a „léthez”. A külső tesz tökéletes iskolássá! És akkor ez gyakran az osztálytárs tiszteletének rovására megy, aki megbántva érzi magát, amiért nem engedhet meg magának annyi mindent. Röviden: nem igazán tanulságos az első tanítási napot parádés felvonulássá változtatni!
Amellett, hogy a gyermek fejében félreértés keletkezhet; amellett, hogy fennáll az osztálytársak megbántásának lehetősége; amellett, hogy a szülők pénztárcáját is megterheli, a felszerelés miatti sok aggodalom elfeledteti a gyerekekkel, hogy az iskolában nem a külsőségek a legfontosabbak, még csak nem is a tanárok. A legfontosabb dolog az iskolában egy titok, egy hatalmas titok.
Ez a titok pedig így szól: tanulni akarok, tanulnom kell!
Hét fontos lépés, hogy gyermekeink élvezzék a tanulást
Az árral szembehelyezkedő szülőknek alapvető feladatuk van: megadni gyermekeiknek a tanulás „örömét”. A mai gyerekek gyakran a legjobb esetben rutinból végzett kötelességként élik meg az iskolát, legrosszabb esetben pedig megpróbáltatásként. Sokan, akik szembesülnek a szülők és az iskola nyomásával, félnek a „sikertelenségtől”, és nem ismerik sem a tanulási vágyat, sem a tanulás örömét.
1. Változtassuk meg az iskoláról alkotott képünket. „Rendszeresen találkozom olyan szülőkkel, akik öntudatlanul jóvátételt követelnek gyermekeiktől, akiknek sikereket kell elérniük ott, ahol ők kudarcot vallottak” – mondja egy pedagógus. Lépjünk egy lépéssel távolabb, és vessünk rájuk egy jóindulatú pillantást, megadva nekik a jogot a hibázásra, a tétovázásra. A munka és az öröm, a bátorítás és az elismerés összekapcsolása elősegíti a teljesítményt és a tudás megszerzését.
2. Kezdjük azzal, amiben örömüket lelik. A megértés öröme, a felfedezés öröme az iskolán kívülre is kiterjed: játékok, séták, kirándulások, sport, olvasás, filmek, családi összejövetelek, minden jó. "Arról van szó, hogy a gyermeket a felfedező helyzetébe helyezzük."
3. Ne keverjük össze a tanulást a memorizálással. Mert a tanulás egyben felfedezés, kipróbálás, merészség, képzelőerő, kapcsolatteremtés másokkal, a test használata, játék a szavakkal, alkotás. Nem csak memorizálni, hanem megragadni a világot a szíveddel, a fejeddel, a testeddel.
4. Az erősségeikre építsünk, nem a gyengeségeikre. Talán ez a legnehezebb. Az első pont az, hogy nincs olyan, hogy nincs tanulási képtelenség, nem elkerülhetetlen. Figyeljük csak meg, milyen szívós kitartással tanul meg egy gyerek járni. Elesik, felkel, újra elesik és folytatja. Egyetlen szülőnek sem jutna eszébe azt mondani neki, hogy hagyja abba! Még ha sokáig is tart, biztatjuk és gratulálunk nekik. Az a gyerek, aki egy gyakorlatban kudarcot vall, később, esetleg másban sikerrel fog járni. Ebben támogatni őket alapvető fontosságú, és az egyéniségük tiszteletét is jelenti.
5. Adjunk nekik egy kis időt. Ne hajszoljuk a teljesítményt: minden gyerek a saját tempójában halad. Egy gyerek nem tud gyorsabban haladni, mint amennyit az agya enged neki. Ugyanez vonatkozik a házi feladatra is: kreatívnak lenni, gondolkodni, megérteni, mindehhez idő kell. Azt tanácsoljuk a szülőknek, hogy a végső célt apró, könnyen elérhető célok sorozatára bontsák le. Például: „Először tanuld meg a versed első két sorát.” És ne felejtsük el megdicsérni és bátorítani minden egyes lépését.
6. Játsszunk a szavakkal. Az a gyerek, aki jól beszél, jól fog olvasni. Aki pedig jól olvas, aki jól ért, annak fontos kulcsa van a tanuláshoz. A "szóközvetítő" szerepe elsősorban a szülőké. A gyerekek ráébresztése a szavak jelentésére „a pozitív pedagógiában elengedhetetlen”. Nem arról van tehát szó, hogy lebutítjuk a kifejezéseket azzal az ürüggyel, hogy túl fiatalok ahhoz, hogy megértsék. Minél többet hallanak bennünket, ahogy gazdag szókinccsel fejezzük ki magunkat, annál jobban bővül a megértési képességük.
7. Vigyázzunk rájuk. Ne feledkezzünk meg a testről. Az a gyermek, aki fáradt vagy kényelmetlenül érzi magát, nincs jó helyzetben a tanuláshoz. Amikor a házi feladat elkészítésére kerül a sor, egy kis felkészülés sokat segít: a szoba szellőztetése elengedhetetlen az agy oxigénellátásához; a rendszeres ivás, különösen uzsonnaidőben, elősegíti az idegsejtek cseréjét; ahogy a gyümölcsök, gabonafélék és a méz fogyasztása is, de az édességeké nem. És általánosságban véve gondoskodjunk a kiegyensúlyozott étrendről és a jó alvásról. És miért ne elmélkedhetnénk hetente egyszer-kétszer. Ha helyesen gyakoroljuk, a gyermekeknek megfelelő formában, nagyszerű előnyökkel jár a nyugalom, a koncentráció és az önbecsülés terén.
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
