Főoldal / Magyar Tartomány / Napról napra Don Boscóval - János, Cornelius, meg a nyelvtan
Napról napra Don Boscóval - János, Cornelius, meg a nyelvtan
2022-01-13 Csütörtök | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
János körülbelül két hónapja lehetett másodikos gimnazista, amikor történt egy emlékezetes eset. Egyik alkalommal a tanító Agészilaosz életét magyarázta, Cornelius Nepos életrajza alapján. Aznap Jánosnál nem volt ott a könyve, mert otthon felejtette, és hogy ezt eltitkolja a tanító elől, a nyelvtankönyvet nyitotta ki maga előtt.
De mivel nem tudta, hogy mire kellene odafigyelnie, miközben a tanító szavait hallgatta, ide-oda lapozgatott a könyvben. Addig, hogy társai ezt észrevették, és az egyikük elkezdett nevetni. Aztán egy másikuk is, és kis idő múlva az egész teremben felborult a rend. A tanító látva, hogy minden szem János felé fordul, felszólította, hogy ismételje el a magyarázatot.
Erre János felállt, és kezében a nyelvtankönyvvel emlékezetből elismételte a szöveget, a szerkezeteket, és az egész magyarázatot, amit a tanító hozzáfűzött.
Mikor befejezte, a társai ösztönösen megtapsolták. A tanár közel volt ahhoz, hogy elveszítse a türelmét, adott egy nyaklevest Jánosnak, aki lehajtotta a fejét, így az ütés nem talált. Aztán rátéve a kezét a könyvre, amit János a kezében tartott, felszólította a padszomszédjait, hogy mondják el, mi ez a felfordulás.
– Bosco előtt végig a nyelvtankönyv volt nyitva, és úgy olvasott és magyarázott, mintha a Nepos lenne a kezében.
A tanár végre észrevette, hogy ez a nyelvtankönyv. Akkor azt mondta Jánosnak, hogy magyarázzon meg még két szakaszt, és miután a haragja elszállt, sőt, csodálkozásba fordult, azt mondta, hogy megbocsát neki páratlan memóriája miatt.
(vö. Memorie Biografiche, I. 252.)
Forrás: Michele Molineris - Napról napra Don Boscóval, Don Bosco Kiadó 2008
Szaléziak.HU
