Főoldal / Magyar Tartomány / Óbuda – „Piros fotel” Vitális Gábor atyával
Óbuda – „Piros fotel” Vitális Gábor atyával
2024-01-23 Kedd | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Óbudán, a Don Bosco Oratóriumban és Közösségi Házban január 19-én, pénteken a „Piros fotel” sorozatban Vitális Gábor szalézi atya előadását hallgathatták meg az érdeklődők Don Bosco öt döntéséről.
Az előadás bevezetőjéből kiderült, hogy Gábor atya nem a jól ismert, konkrét dátumhoz köthető döntési pillanatokról szeretne beszélni, hanem azokról, amelyek életének hosszabb időszakára nagy hatást gyakorolnak. Ezek inkább döntési folyamatok, amelyeket újra meg újra meg kell hoznia.
Az első ilyen döntés arról szólt, hogy Bosco János tanulni akart - „Tanulok, mert pap szeretnék lenni!” -, és ezért sok áldozatot hajlandó volt meghozni. Ez az első olyan döntése, amely meghatározza az egész életét.
A második döntése, hogy összegyűjti a fiatalokat és megmenti a lelküket. Ez egy igen lényeges Don Bosco életében, még a szaléziak jelmondatában is megtalálható („Da mihi animas…” – lelkeket adj…).
A szalézi jelmondat második része a „cetera tolle”, vagyis „végy el minden mást”, ugyanis Don Boscónak van egy harmadik elköteleződése, döntése: a ragaszkodás a szegénységhez és a legszegényebbeket szolgálni. Nem azért ragaszkodik a szegénységhez, mert szegény, mert szegénységet tapasztalt meg gyerekkorában, hanem mert a gyerekkorában megtapasztalt szegénység elvezeti őt arra a pontra, hogy tudatosan kimondja: „Szegényen akarok élni!” A szegényes családi körülmények megtanították arra, hogy becsüljön meg mindent, de tudja azt megosztani másokkal – ezt Margit mama tanította meg neki.
Don Bosco negyedik döntése, hogy ráhagyatkozik a Gondviselésre. Ezt a döntést nem egyszerre hozta meg, el kellett addig jutnia, hogy teljesen a Gondviselésre bízza magát. Fel kell ismernie, hogy amikor semmije nincs és úgy dönt, hogy ráhagyatkozik az isteni Gondviselésre, az gondoskodik róla.
Végül, azt utolsó döntés, amelyről Gábor atya ezen az előadáson beszélt, az, hogy Don Bosco megalapítja a Szalézi Társaságot. Ez az év Don Bosco álmairól fog szólni. Don Bosco látja álmában a jövőt, látja, hogy meg kell mentenie a fiatalokat, de abban az időben nem volt megengedett szerzetesrendet alapítani. Don Bosco elindul egy hosszú, küzdelmes úton, és a végén majdnem feladja, olyan sok nehézséget kell legyőznie, hogy megalapíthassa a Szalézi Társaságot. Nem úgy, ahogy ő elképzelte, nem azt az alapszabályt fogadják el, amit ő jónak tartott volna, nem mindenki támogatta, de olyan keretek között, amelyekben mégis meglátta a kitűzött cél megvalósításának lehetőségét.
Don Boscónak erről az öt döntéséről hallhattak érdekfeszítő előadást érdeklődők a „Piros fotel” január 19.-i alkalmán Vitális Gábor atyától.
Szaléziak.HU
