Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - "A saját szememmel láttam": Matteo Rupil szalézi tanúságtétele
Olaszország - "A saját szememmel láttam": Matteo Rupil szalézi tanúságtétele
2019-08-18 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Matteo Rupil szalézi hivatásának története ihletet jelent mindazok számára, akik valamilyen nehézségekkel küzdenek. Matteo látássérült, de ennek ellenére felvették a prenoviciátusba, és ma már arra készül, hogy szeptember 15-én a bazilikában Colle Don Boscón letegye szerzetesi örökfogadalmát. Története meghívás arra, hogy más szemmel tekintsünk az életre.
„Ezekben az években, elvesztett látásom sötétségébe és a sötétségen túl nézve a belső szemmel láttam , hogy a fény valóban létezik, és le lehet győzni minden sötét éjszakát, nyerni lehet mindenféle vaksággal szemben.
Korábban láttam, és el szeretném mondani, hogy a látás csodálatos és felbecsülhetetlen ajándék. Elmélkedni a naplementében, egy olyan ember szemébe nézni, aki szeret téged ... ez egy nagyszerű ajándék.
De ma tudom, hogy láthatom a világot úgy is, ha úgy döntök, hogy bízok és másokra bízom magam, egy újabb ajándékot kérve: hogy engedjem, hogy vezessenek. A másokba vetett bizalom nélkül nem élhetnék és csak egy vak ember lennék.
Amire ma vágyom, az nem az, hogy lássak, hanem hogy lássanak, megismerjenek, szeressenek. Valójában, a legerősebb aggodalmam, azt mondhatnám, a legerősebb félelmem is, ami megsebzi a lelkem, hogy átnéznek rajtam, elfelejtenek, elhagynak, egyedül maradok, egyszóval: ha nem látnak! Tudom, hogy néhányan, akik rám néznek, valójában nem látnak engem. Kíváncsiságot vagy együttérzést mutatnak felém, és nem látják Matteót. Csak a vak szememet látják.
De azt is láttam, hogy Isten szerető tekintete valóban létezik és különféle formákban nyilvánul meg: az anya tekintetében, aki olyannak szeret, amilyen vagy, és az apa tekintetében, aki a rejtett szépséget látja benned. A fiatalok tekintete, akik minden nap kézenfogva vezetnek, és segítenek legyőzni a nehézségeket. A szaléziak tekintete, akik segítettek nekem felfedezni, hogy ajándékká válhatok mások számára. Maga Isten tekintete, aki ajándékot adott nekem azáltal, hogy szalézi lehettem.
A saját szememmel láttam, és nem szeretném lecserélni őket, nem azért, mert gyönyörűek, hanem azért, mert ezek a szemek nélkül egyszerűen nem lennék önmagam, nem lennék Matteo!
Ezeknek a szemeknek köszönhetően Isten arra késztet, hogy felfedezzem azt, ami igazán számít. Ezeken a szemeken keresztül Isten arra késztet, hogy bízzak másokban, és ezeknek a szemeknek köszönhetően Isten segít nekem az egyetlen valódi öröm felfedezésében: hogy az Ő szeretetének tekintetével lássanak."
ANS – Torino/Szaléziak.HU
