Főoldal / Szalézi világ / Szalézi szavak - Halljuk meg a hívást!
Szalézi szavak - Halljuk meg a hívást!
2021-01-18 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
rendfőnök • prédikáció • hivatas •
A rendfőnök, Don Ángel Fernández Artime atya szentbeszéde január 17-én, vasárnap, a Szalézi Család 2021-es Lelkiségi Napjait záró szentmisén a római Szent Szív-bazilikában.
Kedves testvéreim Don Bosco Szalézi Családjában!
Azért gyűltünk össze itt, hogy megünnepeljük azt, ami keresztényként számunkra a legszentebb: az Eucharisztiát, az Úr Jézus Krisztus valódi jelenlétének rejtélyét itt és most, amely kegyelem és áldás ma mindannyiunk számára és sokak számára az egész világon.
Ezt a találkozást itt, Jézus „Szent Szívénél”, ebben a bazilikában éljük meg, amelyért szeretett Don Bosco atyánk feláldozta a már amúgy is nagyon fogyóban levő erejét szinte halála pillanatáig (amely hét hónappal a felszentelése után történt).
A Szentírás szavai, amelyeket Isten ma ad nekünk, értékes ajándékok, amelyek a szívünk legmélyéig hatolnak és megérintenek, mert ezek olyan szavak, amelyneknek sok közül van hozzánk!
János tanítványai érdeklődni kezdtek Jézus iránt; odamentek hozzá, és ő megkérdezte tőlük: "Mit kerestek?" Azt válaszolták, hogy mélyebben meg akarják érteni, hogy ki ő, kezdve attól, hogy hol lakik, hol lehetne találkozni vele, hogy beszélgethessenek és vele maradhassanak.
Az Úr válasza életpélda és hivatásbeli javaslat: „Gyertek és nézzétek meg.” Így a két tanítvány elmegy és vele marad, eleinte egy napig, majd egész életükben. Jézus értelmet adott az életüknek.
Ez mind nagyon szép: Jézus teljességet adott életüknek, értelemmel töltötte meg az életüket.
Mit mondott nekik? Mi volt az, ami Jézus személyében ennyire fellelkesítette őket? Mit láttak?
Erre nem tudnék választ adni. Csak annyit, hogy hiszem, hogy Jézus kielégítette szomjúságukat, jelentéskeresésüket. És valóban, olyan sok zűrzavar közepette, mint emberek milliói és milliói, mi is olyan emberek vagyunk, akik keresnek, vagy akik olyan igazságot kerestek (és boldogan találták meg), amely értelmet ad az életnek, kielégít, ami megszabadít az elégedetlenségtől, apró vagy féligazságoktól; az elégedetlenség kicsi vagy üres formáitól; mindenekelőtt, ha kerestünk és találtunk valakit, akiben megbízhatunk, akinek teljesen átadhatjuk magunkat, olyan személyt, aki referenciapontunk lehet az életben.
MENNYIRE FONTOS TUDNI, HOGYAN KELL KÜLÖMBSÉGET TENNI A HÍVÁSOK KÖZÖTT, és megkülönböztetni a hívó szavát a sok zavaró hívás és visszhang között.
Mindannyian szerencsésnek tekinthetjük magunkat - a Szalézi Család tagjaiként, hívőként, egyházként -, hogy ma is hallgattuk, mint Sámuel az első olvasmányban, az őt hívó hangra, amely felébreszti álmából: az alvás rutinjából, a látókör vagy az élet értelmének hiányához kapcsolódó fáradtságból; az alvásból, ami ahhoz vezet, hogy csak önmagunkra és közvetlen céljainkra összpontosítsunk, arra, ami kényelmes, ami nem engedi, hogy szenvedélyesen éljük az életet és a mások iránti elhivatottságot...
Könnyű összekeverni a hangot a visszhangokkal, mondaná Antonio Machado, és nem azonnal felfedezni, hogy ki hív - ahogy az történt a fiatal Sámuellel - nem érzékelte, hogy ki mondja neki: „Gyere és nézd meg.”
Fejleszteni kell a képességet a folyamatos és ismételt odafigyelésre, az összpontosításra. Meg kell tanulni figyelmesen várni, hallgatni. Helyet kell adni azoknak az új dolgoknak, amelyek életünk ajtaján kopogtatnak, legyőzve azt a tendenciát, amely érzéketlenné és áthatolhatatlanná tesz minket arra a meglepetésre, hogy Isten bejön az életünkbe.
Jézussal maradni
Jézus továbbra is azt kérdezi tőlünk, személyesen és Don Bosco családjaként: „Mit kerestek?” És továbbra is ezt a választ kínálja nekünk: „Gyertek és nézzétek meg.” Mert arra vagyunk hivatva, hogy kövessük őt. Ez a mi keresztény hivatásunk. Ez a küldetésünk, mint Szalézi Család. Arra hívnak minket, hogy igent mondjunk Jézusnak a mindennapi életben, egyéni hivatásunk szerint, mint laikusok, házaspárok, apák és anyák, felszenteltek, papok...
Végül meghívást kapunk, hogy összpontosítsunk arra, ami valóban teljességet ad, arra, ami az életünknek értelmet ad.
Ezért hallgatjuk és elmélkedünk Isten Igéjén, hagyjuk az Úr kihívását, aki a leírt szaván keresztül szól hozzánk, amelyet meghallgattunk és elmélkedtünk rajta; szavában, amely a mindennapi események közvetítésével ér el hozzánk. Egy olyan Isten, aki mindannyiunkhoz szól a szegényeken, a legutolsókon, a leselejtezetteken, a kisemmizetteken keresztül, akik - mint az evangélium mondja - Isten választottjai: azok, akik előttünk mennek az égi királyságba. Folytassuk hát az utat nyugodtan, együtt az olyanokkal, akik az elkeseredett vagy rászoruló testvérekben, magányosakban, betegekben vagy éhezőkben ismerik fel az Urat.
Az Úr hív minket és arra hív meg, hogy ismerkedjünk meg jobban vele, maradjunk vele, kövessük őt. Jézussal éljünk a mindennapi életünkben, mindenki a maga személyes meghívása szerint, ez kell hogy legyen az oka annak, hogy élünk.
Arra kérünk téged, Uram, hogy ami megvalósult János tanítványaival, az megvalósuljon bennünk is.
Ma mi, Don Bosco Szalézi Családja, azok a tanítványok szeretnénk lenni, akik hallják, amikor Jézus azt mondja: „Gyertek és nézzetek meg.” És idővel mindannyiunról elmondhatják majd, hogy „mentünk, láttunk és Jézussal maradtunk”.
sdb.org/Szaléziak.HU
