Főoldal / Szalézi világ / Szalézi Szent Ferenc - Belső zarándoklat, bölcsesség a kommunikáció művészetében
Szalézi Szent Ferenc - Belső zarándoklat, bölcsesség a kommunikáció művészetében
2022-01-24 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Január 24-én, Salézi Szent Ferenc ünnepén jelent meg az első a hat cikk közül, amelyeket Gildasio Mendes atya, a tömegtájékoztatásért felelős főtanácsos írt, összhangban a rendfőnök javaslatával, hogy tovább mélyítsék a 2022-es strenna témáját: „Tegyetek minden szeretetből, semmit sem kényszerből”.
"Az Egyházban minden szeretet: minden szeretetben él, a szeretetért és szeretetből."
Ezzel a kifejezéssel indította el a kommunikáció igazi forradalmát a maga korában egyedülálló Szalézi Szent Ferenc. A kommunikáció szó a kulcsa a szent teológiájához és spiritualitásához, aki belső zarándoklatot tett a bölcs és szeretetteljes Istenkeresésben.
A kommunikáció, mint Szalézi Szent Ferenc életének és tanításának értelmezési kulcsa, olyan szempontok gazdagságára és sokaságára utal, amelyek a Szentháromság-misztérium teológiájában találják meg az alapot, amelyben az ember a kegyelem és a hivatás jóvoltából részt vesz. Szalézi Szent Ferenc egy olyan kommunikációs modellt testesít meg, amelyet mind tartalmában, mind dinamikájában az evangélium ihletett.
Ez az az alap, amelyre Szalézi Szent Ferenc alapozta és fejlesztette az emberekkel való kapcsolattartás képességét és művészetét, figyelembe véve a származási kontextusukat, formációjukat, történelmüket, egzisztenciális küzdelmeiket és leghitelesebb törekvéseiket. Számára a kommunikáció azt jelenti, hogy odaajándékozza magát másoknak, résztvevővé teszi őket a saját tapasztalataiban, és hiteles baráti kapcsolatokat épít ki. Valójában a kommunikáció csak akkor hatékony, ha az ember képes kapcsolatokat, találkozási lehetőségeket és közelséget teremteni. A kommunikáció akkor gyümölcsöző, ha lehetővé teszi a közösséget, a saját tapasztalatok cseréjét.
Ferenc egy alapelvből indul ki: Isten szeretetből kommunikál. Ez a szeretet Isten ajándéka teremtményeinek, akik szabadon válaszolnak erre a szeretetre gyermeki lelkülettel, szerető önátadással és örömteli elkötelezettséggel, ami a szentség útját jelenti, együttműködve Isten tervével a világban.
Ezzel a látásmóddal, amely Isten szeretetének ajándékában és hálájában gyökerezik, Szalézi Szent Ferenc a spiritualitás, a kommunikatív művészet és a lelkipásztori cselekvés eredeti útját nyitotta meg.
Szent Ferenc kommunikátor, aki kreativitással és intenzitással élte életét, végezte munkáját. Ez mutatja fontos és meghatározó kommunikációs módját, amely ma is aktuális: a szív és lélek belső dinamizmusára nyitott lelki életet, Istennel egyesülve, mások szolgálatában.
Szalézi Szent Ferenc, 1567-ben született, Boisy urának, egy ősi és nemesi savoyai család fia volt. A tizenhatodik század végén és a tizenhetedik század elején élt, és részt vett a nagy kulturális, társadalmi, politikai és vallási változások pillanataiban és eseményeiben. Képes volt megérteni a társadalom és a kultúra nagy átalakulásait, párbeszédet folytatni korának misztikus, kulturális és oktatási áramlataival.
Ferenc formálódása rendkívül alapos, átfogó és mélyreható volt. Párizsban végezte tanulmányait, a teológiának is szentelve magát, majd a Páduai Egyetem Jogtudományi Karán folytatta, amelyet ragyogóan végzett, kánonjogi és polgári jogi diplomát szerezve.
Írásain, levelein, prédikációin, imáin és költeményein keresztül értelmezhetjük belső nagyságának, Istenről és a világról alkotott látásmódjának egyes aspektusait, valamint döntéseit és ezek révén rávilágíthatunk néhány gondolatra kommunikátori hivatásáról és küldetéséről.
Amikor Szent Ferencről mint kommunikátorról beszélünk, már a kezdetén meg kell kérdeznünk: miért választotta az egyház Szalézi Szent Ferencet a katolikus újságírók és írók védőszentjének?
XI. Piusz pápa 1923. január 26-án Szalézi Szent Ferencet a katolikus újságírók és írók védőszentjévé nyilvánította. Az Egyház életében és munkásságában referenciaként ismeri el a kommunikáció világát.
VI. Pál pápa így jellemezte őt a Sabaudiae gemma kezdetű, 1967. január 26-án kelt apostoli levelében:
"Szalézi Szent Ferenc éles belátású, erős és tiszta intelligenciájú, átható ítélőképességű, hihetetlen szerető kedvességgel és jósággal, viselkedése és beszéde, mosolygós szelídsége, mindig szorgalmas szellemének csendes lelkesedése... fenséges emelkedettség az elme és a szépség szeretete, arra vágyott, hogy másoknak adja a legfőbb javakat: a mennyországot és a költészetet..."
XVI. Benedek pápa Szalézi Szent Ferencről írva utal írásainak nagy értékére az egyház számára.
"Az intenzív misztikus virágzás évszakában az Istenszeretetről szóló traktátus igaz és megfelelő összegzés, ugyanakkor lenyűgöző irodalmi alkotás. Az Isten felé vezető út leírása a »természetes hajlam« felismeréséből indul ki. Az ember szívébe bele van írva, még ha bűnös is, hogy Istent szeresse mindenekelőtt. A Szentírás mintáját követve Szalézi Szent Ferenc úgy beszél Isten és ember egyesüléséről, hogy a személyközi kapcsolatok képeinek egész sorát dolgozza ki. Isten atya és úr, házastárs és barát; anyai és nevelő tulajdonságokkal rendelkezik; ő a nap, akinek még az éjszaka is titokzatos kinyilatkoztatása."
Szent Ferenc újító és eredeti író volt. Fő művei a Bevezetés a lelki életbe (Filótea), első lelkipásztori munkája, amelyet széles körben olvastak és számos nyelvre lefordítottak; az Istenszeretetről szóló traktátus egyike azon szövegeknek, amelyek nagyobb hatást gyakoroltak az egyház irodalmára és keresztény szellemiségére. Ez a két szöveg óriási mértékben hozzájárult az Egyház szellemi életéhez, és különféle spirituális iskolákat inspirált. Ismerős és érzelmes stílusú levelei a lelki kíséret és az imaélet igazi kincsei. Homíliái és prédikációi egyszerű, mély és bensőséges stílusban a mai napig lelki tanúságot jelentenek minden generáció számára.
Négyszáz évvel halála után látásmódja és kommunikációs stílusa továbbra is aktuális és elevenen jelen van az Egyház életében.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
