Főoldal / Magyar Tartomány / Napról napra Don Boscóval - Don Bosco a lovon
Napról napra Don Boscóval - Don Bosco a lovon
2022-01-24 Hétfő | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Don Bosco még fiatalon megtanult lovagolni, plébánosának, Don Dassanónak a lován. Pár nappal a papszentelése után viszont egy barátjának a lovára kellett ülnie, hogy Laurianóba menjen, ami pár kilométerre van Castelnuovótól. Szent Benignus tiszteletére kellett misét mondania, és attól való félelmében, hogy elkésik, mivel ez volt első szentmiséje, sarkantyúba kapta a lovat.
Egy előttük szárnyra kapó madárraj megzavarta a lovat, az megbokrosodott, és egy kőhalom közepébe dobta lovasát.
Szerencsére a jelenet nem kerülte el néhány paraszt figyelmét, akik a dombhát közepén lévő major szérűjén mentek keresztül. Lejöttek a dombról megnézni, mi történt, és ki a szerencsétlenül járt ember. A gazda egy bizonyos Giuseppe Calosso volt, a majort pedig, amelyben lakott, Brinának hívták. Utasította az egyik szolgát, hogy eredjen a ló nyomába, ő pedig gondjába vette a sebesültet és orvosért küldött, mint valami irgalmas szamaritánus.
De miért is volt ez a nagy figyelmesség nagy ismeretlennel szemben? Mert pár évvel ezelőtt hasonló dolog esett meg Calossóval, mikor az astii vásárból hazatérőben áthaladt a Morialdo völgyön. Akkor éppen egy kispap jött Becchiből fáklyákkal és mindenféle szerszámmal felszerelve, és egy olyan helyzetben volt segítségére, ami az évszak és az idő miatt végzetes lehetett volna számára, meg az állat számára is, amit vezetett.
A kispap nem akart hallani semmiféle háláról, mondván: »Egy nap talán nekem lesz szükségem az ön segítségére«. Ez volt az a nap, a kispap ugyanis Don Bosco volt. Ez a magyarázata a könnyeknek, amik a felismerésből fakadtak, és az igyekezetnek, amellyel a jótettet viszonozta.
(vö. Memorie Biografiche, II. 19.)
Forrás: Michele Molineris - Napról napra Don Boscóval, Don Bosco Kiadó 2008
Szaléziak.HU
