Főoldal / Szalézi világ / Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! - 10.
Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! - 10.
2025-10-10 Péntek | #Szalézi világ
szentté avatás • FMA •
Amikor Maria nővér 1947-ben Sucúába költözött, magával vitte az évek kemény munkájának, az emberekkel való találkozásoknak és az erdővel kapcsolatos ezernyi történetnek a terhét. De mindenekelőtt magával vitte legnagyobb kincsét: a kis bódét, azt a kis szobát, amely egyszerre volt gyógyszertár, rendelő, tanácsadó és vigasztaló hely. Sucúa-ban is újjáépítette.
A Sucúa-i kis bódé
Nem egyszerűen egy hely volt, ahol sebeket gyógyítottak: a szeretet szentélye volt. Ott Maria nővér mindenkit befogadott, aki bekopogott, rózsafüzérrel a kezében és mosollyal az arcán, készen arra, hogy gyógyírt adjon a testnek és életet adó szavakat a léleknek. Soha nem fáradt el: „Menjünk, mindjárt jövök” – mondta, mintha ez lenne élete refrénje. Nem számolta az órákat, sem a fáradalmakat. Számára minden sebesült Krisztus volt, akit be kellett kötözni, minden beteg az evangélium volt, ami kopogtat.
Nem volt hiány reménytelen esetekben sem. A cukornádprés által megcsonkított fiatalok, balesetekben megsérült családapák, a dzsungel mentalitása szerint biztos halálra ítélt lányok: Maria nővér mindent bátran vállalt. Egyszer megnyugtatta egy súlyosan megsérült fiatal anyját: „Kislányom, ne sírj: a Szűzanya csodát fog tenni!” És a fiú minden várakozás ellenére meggyógyult.
Hírneve egy másik okból is nőtt: képes volt kezelni a mérgezési eseteket, amelyek sajnos gyakoriak voltak bosszúként. Olyan gyorsak és hatékonyak voltak a beavatkozásai, hogy még a mérgezők is megdöbbentek, amikor látták, hogy áldozataik újra járni tudnak. Ő egyszerűen így válaszolt: „Isten teszi mindezt. Én imádkozom, és Ő meggyógyít. Én semmi nem vagyok.”
A kis bódé nem csak a testek, hanem a lelkek számára is ott volt. Hány szalézi és nővér kereste fel, hogy megossza vele terheit és fáradalmait! „Ő volt a zsebkendőnk, amellyel letöröltük könnyeinket” – mondta sok misszionárius. Anyai szeretetével bátorította, helyreigazította és támogatta őket hivatásukban. Nem kevés pap állította: „Hogy szalézi maradtam, azt neki köszönhetem.” Maria nővér nem nagy beszédekkel prédikált, hanem jelenlétével, amely békét és biztonságot árasztott.
Minden nehéz döntés előtt mindent félretett, és a templomba sietett: „Várjatok egy pillanatot, tanácsot kell kérnem Jézustól.” Aztán nyugodtan tért vissza, készen a munkára. Hányszor suttogta, miközben daganatot szúrt fel vagy sebet varrt: „Jézusom, Segítő Szűz Mária, imádkozzatok értünk”. Ez nem csak egy mellékes áhítatosság gesztusa volt, hanem az a meggyőződés, hogy csak Istennel egyesülve hozhat munkája gyümölcsöt.
Maria nővér álma egy igazi kórház építése volt, és lassan sikerült is megvalósítania. De még mielőtt nagyobb falakkal rendelkezett volna, kis bódéja máris a lélek és a test kórháza volt. Ott megtapasztalhatták az emberek, mit jelent az élő evangélium: a szeretet, amely gyógyít, vigasztal, megment.
Folytatjuk…
P. Alessandro Barelli SDB/Szaléziak.HU
