(1872-1936)
Áldozópap
Emléknap: szeptember 22.
Egy lelkigyakorlat alatt fogták el öt másik szalézival együtt. Egyetlen fejlövéssel végeztek vele.
93 vértanútársával együtt ünnepeljük.

1936 és 1939 között Spanyolországban drámai és véres polgárháború pusztított: az ellentét ideológiai ellentétek fellángolása miatt keletkezett. Ezt a spanyol egyház is megszenvedte, főleg az anarchikus és katonai erők tevékenysége miatt volt része erőszakos üldözésben. Több ezer papot, szerzetest, apácát és világiakat mészároltak le csak azért, mert keresztények  voltak. Közülük többen is a szalézi családhoz tartoztak: 39 pap, 22 szerzetes, 24 segítő, 2 Segítő Szűz Mária Leánya, 4 szalézi munkatárs, 3 szalézi jelölt és 1 világi munkatárs; összesen 95-en. Három különböző ügy kezdődött meg mártíromságuk elismerése végett, amiből később kettő lett: az egyik a valenciai csoporté - 32 mártír - Calasanz József vezetésével, a másik pedig a sevillai és a madridi két csoporté - 63 mártír - Enrico Saiz Aparicio vezetésével. Az első csoportot 2001. március 11 -én avatták boldoggá a valenciai egyházmegye többi mártírjával együtt, a többieket pedig 2007-ben.

José Calasanz Marqués 1872. november 23-án született Észak-Spanyolország Huesca tartományában, Azanuy településen mélyen vallásos szülők gyermekeként. 1884-ben kezdte meg tanulmányait a sarriai szalézi iskolában. Barcelonában személyesen is megismerte a szalézi rend alapítóját, Don Boscót. Vonzotta a rend karizmája, ezért elhatározta, hogy maga is szalézi lesz és a szegény fiatalok nevelésének szenteli életét. Ő volt az első spanyol szalézi, akit pappá szenteltek 1895-ben. Pappá szentelése után egy ideig Rinaldi Fülöp titkára volt. Tőle tanulta a szalézi lelkiséget, különösen a szívbéli jóságot, a lelkek megmentésére irányuló apostoli buzgóságot. A következő 25 évben több fontos és felelős megbízást kapott a rendben. Előbb a spanyolországi Mataróban alapított új kollégiumot, majd misszióba küldték Amerikába. Fontos szerepet játszott a szalézi misszió elindításában az Antillákon, 1916-tól pedig a Peru-Bolívia tartomány tartományfőnöke lett. Apostoli tevékenysége nagy hatással volt az egész dél-amerikai szalézi misszió fejlődésére. 1925-ben tért vissza Spanyolországba, ahol Tarragona tartomány elöljárója lett. A polgárháború kitörése Valenciában találta, ahol épp lelkigyakorlatot tartott. 1936. július 29-én nyerte le a vértanúság koronáját. 64 éves volt.

1936 második felében rajta kívül 28 rendtársát végezték ki különböző időpontokban. A vértanúk között voltak kispapok, papok és szerzetestestvérek. A polgárháború más áldozataihoz hasonlóan nem folytattak politikai tevékenységet. Egyetlen „bűnük” az volt, hogy az üldözések ellenére is hűségesek maradtak Krisztushoz, az Egyházhoz és hivatásukhoz. Bírósági ítélet nélkül végezték ki őket. Volt, akit letartóztattak majd szabadon engedtek, hogy azután ismét letartóztassák vagy a szabadon bocsátás után kivégezzék. Másokat azonnal megöltek, amikor felismerték őket a náluk talált reverendáról vagy rózsafüzérről. Ángel Ramos Velásquez testvért egy volt szalézi növendék árulta el. Haláluk előtt mindannyian megbocsátottak üldözőiknek és gyilkosaiknak. „Az Úr bocsássa meg neked azt a rosszat, amit ellenem elkövettél, fiam, ahogyan én is megbocsátom” – mondta Ángel Ramos testvér az őt eláruló fiatalnak.

 II. János Pál pápa 2001. március 11-én a római Szent Péter téren a spanyol polgárháború 233 vértanúját avatta boldoggá. Közöttük volt a szalézi család 32 tagja: a 29 szerzetes egy szalézi világi munkatárs és két szalézi nővér is. A boldoggá avatási szertartáson a Szentatya a vértanúk üzenetéről beszélt és emlékük őrzésére buzdította a híveket.

 Kedves testvéreim – hangsúlyozta – számtalanszor emlékeztettelek már benneteket, mennyire fontos a vértanúk tisztelete és emlékük őrzése. Nem engedhetjük, hogy tanúságtételük feledésbe menjen. Ők a leghitelesebb tanúi annak a hitnek, amely képes emberi arcot adni a legembertelenebb halálnak és a legborzalmasabb szenvedések között is felragyog szépsége. Fontos ezért, hogy a helyi Egyházak tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy ne merüljön feledésbe azok emléke, akik vértanúként adták életüket hitükért.

A harmadik évezred elején Spanyolország a kereszténység új tavaszát élheti meg, hiszen megöntözte földjét megannyi vértanú életadó vére. „Sanguis martyrum semen christianorum – A vértanúk vére a kereszténység magvetése” (Tertullianus). Az első századok keresztényüldözései idején megfogalmazott szavak töltsenek el benneteket reménnyel ma, amikor az új evangelizáció nehézségeivel szembesültök apostoli kezdeményezéseitek és lelkipásztori munkátok során. Számíthattok vértanúitok hatásos segítségére. Emlékezzetek az ő bátorságukra! (…)

Mária, a vértanúk Királynője segítsen nekünk, hogy az Ő Fiát hallgassuk és kövessük. Kérjük Őt, aki elkísérte Fiát földi élete során és hűen kitartott a keresztfa alatt is, hogy tanítson meg bennünket is megőrizni Krisztus iránti hűségünket minden körülmények között, hogy a nehézségek ne tántorítsanak el bennünket, és a vértanúkhoz hasonló elszántsággal tudjuk megvallani hitünket.  

Forrás:  Koncz Éva - Keresztény Élet

Boldog Calasanz Marqués József vértanútársai: 

        Antonio Maria Martín Hernández, pap

        Recaredo de los Ríos Fabregat, pap

        Julián Rodríguez Sánchez, pap

        José Giménez López, pap

        Agustín García Calvo, szerzetes testvér

        Juan Martorell Soria, pap

        Jaime Buch Canal, szerzetes testvér

        Pedro Mesonero Rodríguez, világi

        José Otín Aquilué, pap

        Alvaro Sanjuán Canet, pap

        Francisco Bandrés Sánchez, pap

        Sergio Cid Pazo, pap

        José Batalla Parramó, pap

        José Rabasa Bentanachs,szerzetes testvér

        Gil Rodicio Rodicio, szerzetes testvér

        Angelo Ramos Velázquez, szerzetes testvér

        Felipe Hernández Martínez, szerzetsnövendék

        Zacaria Abadía Buesa, szerzetsnövendék

        Jaime Ortiz Alzueta, szerzetes testvér

        Xavier Bordas Piferrer, szerzetsnövendék

        Felix Vivet Trabal, szerzetsnövendék

        Miguel Domingo Cendra, szerzetsnövendék

        José Caselles Moncho, pap

        José Castell Camps, pap

        José Bonet Nadal, pap

        Jaime Bonet Nadal, pap

        Alejandro Planas Saurí, szalézi munkatárs, villági

        Eliseo García García, szerzetes testvér

        Julio Junyer Padern, pap

        María Carmen Moreno Benítez, szűz

        María Amparo Carbonell Muñoz, szűz