Fiatal oratoristák voltak, tudatosan elkötelezettjei saját emberi és keresztény növekedésüknek. A börtönben töltött időt hívő lélekkel és szalézi szellemiségben élték mindvégig. Folyamatosan imádkozták a rózsafüzért, kilencedeket Don Boscóhoz és a Segítő Szűzhöz, reggeli és esti szalézi imádságot. Hitük soha nem ingott meg, tanúságtételük a végsőkig hiteles volt.

Franciszek Kęsy (1920-1942)
1920. november 13-án született Berlinben. Családja 1921-ben tért vissza Lengyelországba. Poznanban telepedtek le. Franciszek apja ács volt a városi erőműben. Anyja a háztartás vezetésével és a gyermekek nevelésével foglalkozott. Öt gyermekük közül Franciszek a harmadikként született. Gyenge fizikumú fiú volt, ennek ellenére szeretett sportolni és tele volt energiával. Jó humorérzéke volt és szeretett tréfálkozni. Aktívan bekapcsolódott az oratóriumi életbe, különösen a sport- és a színházi tevékenységbe. Különösen sok időt töltött együtt legjobb barátjával, Edward Kaźmierskivel, akivel gyakran szerveztek hosszú távú kerékpártúrákat. Franciszek vidám természete mellett mély lelki életet élt. Különös tisztelettel övezte a Szűzanyát és az Eucharisztikus Jézust. Szeretett volna szerzetes lenni, jelentkezett is a szalézi szemináriumba. Egészségi problémái majd a háború kitörése végül meghiúsította terveit. Szabad idejét az oratóriumban töltötte, ahol nagy barátságban a többi néggyel, egyesületeket vezetett és fiatalokkal foglalkozott. A háború alatt a Henffler cégnél dolgozott. Továbbra is szoros kapcsolatban maradt azonban a szalézi atyákkal és oratóriumi társaival.

Edward Klinik (1919-1942)
1919. július 21-én született. 1937-ben fejezte be tanulmányait a szaléziak auschwitzi gimnáziumában. Két évvel később Poznanban érettségizett. A szalézi oratórium számára is biztos kikötő volt. Gyakran szerepelt az oratóriumi színház műsoraiban, énekelt a templomi kórusban. Buzgó tisztelettel övezte Jézus Édesanyját. A háború előtt elzarándokolt Częstochowába. Ettől kezdve különösen ragaszkodott a Jasna Góra-i Fekete Madonnához. Alapos, felelősséggel teli diák volt, minden tevékenységi területen komolyan elköteleződött, és a legkomolyabb és legmélyebb benyomást keltette. Az öt fiú közül ő volt az első, akit a Gestapo letartóztatott szeptember 21-én.

Jarogniew Wojciechowski (1922-1942)
1922. november 5-én született Poznanban. Apja eladó volt. Sajnos, alkoholista lett és elhagyta a családot. Jarogniew elkezdte ugyan a gimnáziumot, de tanulmányait félbe kellett szakítania, mivel anyját, aki zenetanár volt, gyakorlatilag nővére tartotta el. Jarogniew ezért dolgozni kezdett, majd elvégezte a városi kereskedelemi iskolát. Közben megismerte a szalézi oratóriumot, ahol sok kortársához hasonlóan ő is otthonra talált. Az öt fiú közül ő volt a legfiatalabb. Nyugodt, megfontolt fiú volt, fiatal kora ellenére mindig számítani lehetett rá. Szemlélődő volt, szeretett a dolgok mélyére hatolni, az eseményeket a legapróbb részletekig megismerni. Animátor volt a szó legteljesebb értelmében. Kitűnt jó humorával, elkötelezettségévei és hitelt érdemlő magatartásával. Kiváló zenei adottságokkal rendelkezett, komponálni is próbált. A letartóztatás után rá várt a legsúlyosabb megpróbáltatás. Mivel a neve „W”-vel kezdődött, más börtönbe került, mint társai. Így amíg a többiek együtt imádkozhattak és egymást erősítve készültek a halálra, neki magányosan kellett szembenéznie a megpróbáltatásokkal és kínzásokkal. Emellett, amíg ő a börtönben volt, meghalt édesanyja is.

Czeslaw Jóźwiak (1919-1942)
1919. szeptember 7-én született Bydgoszcz mellett egy kis, ma már nem létező faluban. Családja 1930-ban költözött Poznanba, ahol édesapja a rendőrségnél kapott állást nyomozóként. A háború kitöréséig Czesław a Kenty Szent János Gimnáziumban tanult. A németek bevonulása után meg kellett szakítani tanulmányait. Festőként dolgozott Oskar Hanffler cégénél. Igazi élettere azonban a szalézi atyák oratóriuma lett. Ebben a közegben fejlődött és mélyült el lelki élete. Cserkésztiszt és a Szeplőtelen Szűz Társaságának elnöke volt, ami sokat elárul lelki világáról. A „Poznani Ötök” között is vitathatatlanul vezető szerepet töltött be. Megfontolt, kiegyensúlyozott, gondoskodó alkat volt. Vitathatatlan tekintélynek örvendett a fiatalabbak közt, az oratóriumban „Apának” nevezték. A háború kitörése után őt szervezték be először az ellenállási mozgalomba. Egy kicsit lobbanékony természetű volt, de spontán, tele energiával, önuralommal, kész minden áldozatra, következetes. Meglátszott rajta, hogy a keresztény tökéletességre törekszik, és hogy előre is halad benne. Egy börtönbeli társa írta: "Jó természetű volt és jószívű, olyan volt a lelke, mint egy kristály... megértettem, hogy a szíve szabad volt a bűn minden foltjától, minden rosszaságtól. Megvallotta egyik aggodalmát: csak be ne szennyezzem magam semmiféle szemérmetlenséggel."
Letartóztatásuk után is felelősnek érezte magát társaiért. Bátorította őket, tartotta bennük a lelket, miközben vezetőként a kihallgatásokon őt próbálták leginkább megtörni. A kínzások ellenére senkit nem árult el.

Edward Kaźmierski (1919-1942)
1919. október 1-én született Poznanban. Négyéves volt, amikor elveszítette édesapját. Ettől kezdve anyjára hárult a családfenntartás terhe. Nehéz anyagi helyzetük miatt Edward az általános iskola elvégzése után dolgozni kezdett, később a munka mellett lakatosnak tanult. Sok fiatal társához hasonlóan a szalézi oratórium volt a második otthona. Kimagaslott józanságával, okosságával, lelki jóságával. Játszott a színházban és a zenekarban. Különösen zenei téren volt tehetséges, az oratóriumban egészen szokatlan zenei eredményeket tudott elérni. Kisebb alkalmi darabokat is szerzett, barátai ezért Zeneszerzőnek hívták. 1936. február 1-től 1939. május 28-ig rendszeresen naplót vezetett. Feljegyzései alapján nyomon követhető lelki fejlődése, álmai és tervei. Zenei karrierről álmodott. Szeretett volna családot alapítani, ezért buzgón imádkozott, hogy jó feleséget találjon. Rajongott a sportért, a kirándulásokért, a moziért. A Szűzanya buzgó tisztelője volt. Tizenhat éves korában elzarándokolt Częstochowába. A vallásos életet, melyet családjától kapott, a szaléziak vezetése alatt, gyorsan a keresztény tökéletességig fejlesztette. A fogság alatt nagy szeretetet tanúsított társai iránt. Szívesen segített az idősebbeknek és szívét megőrizte szabadon mindennemű gyűlölettől.

Kivégzésük előtt a fiatalok engedélyt kaptak, hogy levelet írjanak családjuknak. Soraikból békesség, mély hit és Isten akaratában való megnyugvás sugárzik. Franciszek Kęsy többek között ezekkel a szavakkal búcsúzott szeretteitől: „A Jóisten magához vesz engem. Nem bánom, hogy ilyen fiatal koromban távozom ebből a világból. Most a kegyelem állapotában vagyok, és nem tudhatom, vajon később is hű maradtam volna Istennek tett ígéreteimhez. Drága Szüleim és Testvéreim, még egyszer teljes szívemből bocsánatot kérek minden rosszért és őszintén bánok mindent, bocsássatok meg, a Mennybe megyek, viszontlátásra ott, a Mennyországban!”

Az öt poznani fiatalt II. János Pál pápa avatta boldoggá 1999. június 13-án a második világháború lengyel vértanúi között.

Forrás: Koncz Éva - Keresztény Élet