(1883-1969)
szalézi nővér
Emléknap: augusztus 25.

Corteno Golgiban, Brescia tartományban született földműves családban. Felvételét kéri a Segítő Szűz Mária Leányai közé, majd az első vilgáháború idején egészségügyi asszisztens tanfomolyamot végez és ápolónőként dolgozik egy katonai kórházban. Misszióba kéri magát, 1925-ben váhgya teljesül, missziós területe a shuar indiánok földje lesz Ecuador dél-keleti részén. Macasban telepedik le a shuar indiánok között, és mindenki "édesanyjává" válik. Nehéz, kockázatos térítő munkát végez, fáradhatatlanul utazik a vadonban, hitoktató, ápolónő, sebész, ortopéd, fogorvos és altatóorvos egy személyben. A shuar nők helyzetének javításán is dolgozik. Repülőszerencsétlenségben halt meg, gépe lezuhan, miközben lelkigyakorlatra indul.

Maria Troncatti példája a szerzetesi missziós hivatásnak, tele odaadással Mária iránt és elkötelezettséggel az apostoli küldetés felé, amit kapott. Élete az evangelizációért odaadott élet volt, az Amazonas dzsungelében élő shuar indiánok társadalmi és emberi fejlődése érdekében. Ami kiemelkedő, az az ő erős szeretete és a hűsége az Egyház iránt, ami Isten szolgáinak szolgálatában fejeződött ki: mindig készen állt, hogy segítő kezet nyújtson nekik, ha küldetésük nehézségekkel kellett szembenézniük.

 John Vigna szalézi misszionárius, akinek volt alkalma megismerni Troncatti nővért, azt mondja róla: "Az egyszerűség és az evangéliumi bölcsesség ötvözete volt. Rendkívüli anyaiságával  megnyerte mindenki szívét! Minden problémára talált megoldást, figyelembe véve a tényeket, mindig a legjobbat. Sosem hagyta figyelmen kívül azt a tényt, hogy  gyenge és bűnös emberekkel foglalkozik. Láttam őt foglalkozni az emberi természet minden fajtájával, beleértve a legnyomorultabbakat is: természetes, spontán kedvességgel bánt velük is. Meglepő volt, hogy továbbra is mindenben és mindig tökéletesen nő maradt. Azt mondanám, hogy minél inkább szűzi volt, annál inkább volt anyai. "

Boldog Troncatti Mária szalézi nővér életét a shuar indiánoknak szentelte. Macas, Sevilla Don Bosco és Sucúa még most is virágzó „csodái” Mária nővér áldásos tevékenységének. 2012-ben avatták boldoggá, augusztus 25-én emlékezünk meg róla.

  Ennek a szalézi nővérnek és misszionáriusnak az élete, aki az amazóniai dzsungelt Ecuadorban "a szíve földjévé" tette, "annak a kegyelmét mutatja, hogy valaki teljesen odaadta önmagát". Attól a pillanattól kezdve, hogy először találkozott D a Bosco lelkiségével tíz éves korában a Szalézi Értesítő lapjain keresztül, amit az általános iskolai tanára adott neki, és elkezdett olvasni a missziókról, egészen az 1969. augusztus 25-én repülőgép-szerencsétlenségben bekövetkezett haláláig, életét a teljes odaadás jellemezte.

 1908-ban tette le első fogadalmát a Segítő Szűz Mária Leányai Nizza Monferrató-i intézetében. 1915-ben Varazzéban egészségügyi tanfolyamon vett részt és ápolta a betegeket egy katonai kórházban. Ez a gyakorlat sokat segített neki hosszú élete során.

1922-ben megvalósította álmát: misszionárius lett Ecuadorban. Elhagyta szülőhazáját és soha többet nem tért vissza.

85 éves születésnapján így írt erről családjának Olaszországba: "Azt mondtátok, hogy mindig reménykedtetek abban, hogy visszatérek Olaszországba és viszontláttok. Az én koromban ez lehetetlen, és nem az elöljáróim hibája. Sokszor mondták nekem, hogy ha meg akarom látogatni a családomat, hozzájárulnak, de én soha nem fogadtam el. Először is azért, mert az én helyem itt van, de azért is, mert az elválásnak nagyon nagy ára volt számomra: elszakadni a szüleimtől, az elöljáróimtól, a várostól, a nyelvtől, mindentől. Amikor felszálltam a gőzösre, elbúcsúztam örökre. Látni fogjuk egymást újra a mennyországban. "

Ez a nagy szakítás tette lehetővé számára azt, hogy az életét odaadja annak a népnek, akiket Isten rábízott, és amely abban a legfőbb ajándékban csúcsosodott ki, amikor türelemmel és nagy tapintattal megpróbálta kieszközölni a békét a shuar bennszülöttek és a fehér gyarmatosítók között, végül felajánlotta életét a megbékélésükért.

Élete az evangelizációért odaadott élet volt, az Amazonas dzsungelében élő shuar indiánok társadalmi és emberi fejlődése érdekében. Kiemelkedő volt erős szeretete és hűsége az Egyház iránt, ami állandó szolgálatában fejeződött ki: mindig készen állt, hogy segítő kezet nyújtson. Ápolónő volt, sebész, ortopéd orvos, fogorvos, aneszteziológus, de elsősorban katekista. A shuar nők felszabadításáért végzett munkája gyümölcse a száz és száz keresztény család, a házasságok, amelyek első alkalommal köttettek az ifjú pár szabad akaratából.