Laura Carmen Vicuña szüleit Giuseppe Domenicónak és Mercedes Pinónak hívták. A Vicuñák chilei arisztokrata család volt, akik egy forradalom miatt száműzetésbe kényszerültek. Temucóba menekültek, egy szegényes házba,de nem sokkal később Giuseppe Domenico hirtelen meghalt, és Mercedesnek két lánygyermekével tovább kellett mennie Argentínába. Így kerültek Junín de los Andesbe. Mercedes megismerte az erőszakos Manuel Mora gyárost és összeköltözött vele. 1900-ban Laurát Giulia Amanda nevű testvérével együtt befogadták a Segítő Szűz Mária Leányainak kollégiumába. Példás tanuló volt: buzgó az imádságban, engedelmes az apácáknak, segítőkész a társaival szemben, mindig vidám és kész bármilyen áldozatra.

Következő évben elsőáldozó lett, ugyanazzal az erős lelkesedéssel és elhatározással, mint Savio Domonkos, akit példaképének tekintett. Belépett a Mária Leányai Társaságba. Miközben az egyik hittanórán egy apáca a házasság szentségét magyarázta, Laura előtt megvilágosodott édesanyjának bűnös helyzete, és hirtelen elájult. Azt is megértette, hogy édesanyja a munka szüneteiben miért titokban imádkozott, és miért nem járult a szentségekhez. Ettől kezdve Laura még többet imádkozott és még több áldozatot vállalt édesanyja megtéréséért. Az 1902. évi vakáció ideje alatt Manuel Mora Laura tisztaságára tört; de ő szilárdan ellenállt, és hatalmas dühvel elzavarta a férfit. A kollégiumba segítő diákként tért vissza, mivel a férfi ezek után nem fizette neki a tandíját. Teljes szívéből kérte, hogy beállhasson a Segítő Szűz Mária Leányai közé, de édesanyjának bűnös helyzete miatt nem engedélyezték számára. Életét felajánlotta az Úrnak édesanyja megtéréséért, nagy hangsúlyt fektetett az aszkézisre, és gyóntatóatyjának, Don Crestanellónak egyetértésével fogadalmat tett az evangélium tanításaira.

A sok áldozat és betegség felemésztették erejét. Édesanyja meglátogatta, és egy szerény bérelt házban ápolta őt. Manuel Mora azonban eljött Mercedes-ért, hogy hazavigye, ám az asszony visszautasította a férfit. Ekkor Manuel úgy döntött, ő is a házban marad. Laura erre vissza akart menni a kollégiumba. Hogy ezt megakadályozza, a férfi durván megverte a súlyosan beteg lányt. Laura nem épült fel. Az utolsó éjszakáján bevallotta édesanyjának: „Anya, én meghalok! Már egy ideje kértem Jézustól, felajánlottam neki az életemet érted, hogy újra visszatérj Istenhez... Anya, halálom előtt nem adnád meg nekem azt az örömet, hogy megbánod bűneidet?” „Laura — válaszolta Mercedes —‚ esküszöm neked, megteszem, amit kérsz.” Ezzel az örömmel halt meg Laura 1904. január 22-én este.

Laura első életrajzát, ami 1911-ben jelent meg, lelkivezetője írta. Boldoggá avatása sokáig húzódott, mert fiatal kora akadályt jelentett az eljárási folyamatban.

Földi maradványai Bahía Blancában, a Segítő Szűz Mária Leányainak bazilikájában találhatók. Don Bosco halálának századik évfordulóján Castelnuovo Don Boscóban II. János Pál pápa sok ezer fiatal jelenlétében boldoggá avatta a szeretett leányt, aki a tanítója számára legkedvesebb erényért adta életét.

A chilei származású, tizenhároméves korában meghalt lányt a menekültek, a veszélyben lévő és erőszak áldozataivá vált nők égi pártfogójaként tisztelik.

TISZTELETRE MÉLTÓVÁ NYILVÁNÍTJÁK 1966. JÚNIUS 5-ÉN
BOLDOGGÁ AVATJA 1988. SZEPTEMBER 3-ÁN II. JÁNOS PÁL PÁPA