A római Gergely Egyetemen végzi a teológiát, majd Chieriben az oratórium gyakorolja hivatását. 1940-ben szenteli pappá Maurizio Fossati bíboros Torinóbani. 1940. augusztus 4-én szülővárosában Vajnoryban mutatja be első szentmiséjét.
Amikor 1950 áprilisában a csehszlovák kommunista rezsim betiltotta szerzetesrendek működését és megkezdte a deportálást, meg kellett szervezni a szerzetesnövendékek titkos kijutását  Torinóba, hogy vallási tanulmányaikat befejezhessék. Zeman atya vállalta ezt a veszélyes feladatot.

Két sikeres szökést szervezett meg és több mint 60 fiatal szalézit menekített ki az országból. A harmadik kísérlet alkalmával a szökevényekkel együtt Zeman atyát is letartóztatták. Kegyetlen vizsgálatnak vetették alá, hazaárulónak és vatikáni kémnek nevezték és csak kicsin múlott, hogy nem ítélték halálra. 1952-ben, figyelembe véve bizonyos enyhítő körülményeket, 25 év börtönre ítélték. 12 év múlva kiengedték, de a börtönben elszenvedett kínzások kitörölhetetlen nyomot hagytak rajta és öt év múlva, 1969-ben a szentség hírében elhunyt.
Titus Zeman a hivatások apostola és vértanúja, aki megtestesíti Krisztus ellenségszeretetének példáját.

 

Titus Zeman szlovák szalézi volt, aki a kommunista vallásüldözés áldozataként tizenkét évig sínylődött a börtönben, elszenvedve az embertelen kínzásokat. Isten szolgája száz éve, 1915. január 4-én született Vajnoryban, Pozsony mellett.

Titus volt Ján Zeman és Agnes Zeman Grebečiov tíz gyermek közül a legidősebb. A gyerekek a hívő szülők mellett már korán vallási nevelést kaptak, így nem csoda, hogy a kis Titus már tízéves korában elhatározta, hogy pap lesz. A család nem is akarta őt lebeszélni elhatározásáról.

Középiskolai éveit Sasváron, Hronský Svätý Benediktben és Frištak u Holešovan töltötte a szaléziaknál, majd 1931-ben belépett a novíciátusba. Teológiai tanulmányait 1937-ben Rómában a Gergely Egyetemen folytatta. Örökfogadalmát 1938-ban tette le Rómában a Szent Szív szalézi bazilikában, majd Chieriben folytatta tanulmányait, Torino mellett, szabad idejében pedig segített az oratóriumban. 1940. június 23-án szentelte pappá Torinóban Maurilia Fossati bíboros. Újmiséjét 1940. augusztus 4-én mutatta be szülőfalujában, Vajnoryban.

A diploma megszerzése után visszatért Szlovákiába, és elkezdett dolgozni a szalézi oratóriumban Pozsonyban, a Miletičova utcában. 1941júliusában kinevezték a pozsonyi  Tehelné terén levő plébániára. A szalézi elöljárója rábeszélte, hogy menjen tanulni az egyetem kémia és biológia karára annak érdekében, hogy később taníthassa ezeket a tárgyakat a püspök gimnáziumban Trnaván.

1950 áprilisában, amikor a kommunista államhatalom Csehszlovákiában elfoglalta a kolostorokat és megkezdte a szerzetesek deportálását, Titus Zeman Senkviceben tartózkodott, így elkerülte a rajtaütést. Azon töprengett, hogyan segítsen fiatal rendtársain, hogy befejezhessék megkezdett teológiai tanulmányaikat. Megszervezte, hogy a fiatal szerzetesnövendékek és szeminaristák illegális an átjussanak a határon és eljutatta őket Torinóba. Mert nem volt tapasztalata a tiltott határátlépésekben, kapcsolatot keresett a csempészekkel, hogy a lehető leghamarabb kimenekítse a rendtársait. Így lett Titus Zeman ennek a nagyon kockázatos és veszélyes tevékenységnek a szervezője.

Még a rossz tapasztalatok és a közvetlen veszély az első két illegális úton sem szegte Titus atya kedvét és készült a következő kiruccanásra. Úgy vélte, hogy azok, akik majd kint tanulnak Torinóban, miután visszatérnek Szlovákiába, mint papok, vagy misszionáriusok, tovább építik majd Isten országát.

Titus Zeman két alkalommal több mint hatvan fiatal szalézi szerzetest segített át a határon. Nagy buzgalmában nem vette észre a veszélyt, amely leselkedett rá. A harmadik határátlépési kísérlet során a többi menekülttel együtt a megáradt Morava folyótól vissza kellett fordulniuk.

A csoport fokozatosan szétesett. Az őrök észrevették őket és a hadsereg és a rendőrség segítségével tizenhatot a csoport huszonkét tagja közül elfogtak és letartóztattak.

 Titus Zemanra sorozatos kihallgatás, kínzás és bebörtönzés várt. A legnehezebb a vizsgálati fogságban volt, amely alapvetően két évig tartott. Elképzelhetetlen kínzásoknak vetették alá, verték és kínozták, ütések és rúgások érték az egész testét, egy ilyen hatalmas ütéstől meg is süketült.

1952. február 20-án kezdődött a tárgyalás Titus Zeman és társai ügyében. A vádirat fiktív eseményeken alapult, az ügyész folyamatosan támadta a Vatikánt, az Egyházat és a híveket.

Titus atyát úgy írták le a vádiratban, mint aki rendíthetetlen ellensége az államnak, kém a Vatikán szolgálatában, áruló. Az ügyész halálbüntetést kért.

 Titus Zeman őszintén megvallotta, hogy nem érzi magát bűnösnek. Úgy érezte,  az a küldetése, hogy segítse a szalézi teológusokat és a fiatal rendtársakat, hogy eljussanak Torinóban és befejezzék teológiai tanulmányaikat és papok lehessenek, mivel a rendházak bezárása után itthon nem válhattak papokká, amire buzgón vágyakoztak. Lelkiismerete tiszta volt, nem érezte magát bűnöknek.

 1952. február 22-én a bíróság meghozta döntését: Titus Zemant, eltekintve a halálbüntetéstől, 25 évig terjedő börtönbüntetésre ítélte.

Titus Zemant közel tizenhárom év után, 1964. március 10-én betegen, feltételesen szabadlábra helyezték a börtönből.

 1967-ben kezdődött rendeződni a politikai helyzet Csehszlovákiában és Titus atya engedélyt kapott, hogy szülőfalujában, civilben, hívők jelenléte nélkül szentmisét mutathat be.  Néhány hónap múlva gyóntatásra is engedélyt kapott. Leírhatatlan volt az öröme, amikor 1968-ban engedélyt kapott, hogy nyilvánosan mutasson be szentmisét és papi szolgálatot végezzen. Ennek során fokozatosan megfeledkezett a rettenetes kínzásokról, amelyeknek indokolatlanul volt kitéve a börtönben.

1969. január 7-én este Titus atya rosszul lett. Másnap este, január 8-án a nagylelkű és áldozatos szíve felmondta a szolgálatot. A teste meghalt, de lelke telve szeretettel elindult az örökkévalóságba.

Élete telve volt megpróbáltatásokkal, egy nagy, áldozatos lélek élete volt: „Még ha elvesztem is az életem, nem hiszem hogy hiábavaló volt, mert tudom, hogy legalább az egyik azok közül, akiknek segítettem, hogy papok legyenek, a helyembe lép.”

 Az egyházmegyei eljárást a boldoggá avatása ügyében 2010. február 6-án indították meg Pozsonyban és 2012. december 7-én zárták le. 

Boldoggá avatták 2017. szeptember 30-án Pozsonyban (Szlovákia). Boldog Titus Zeman vértanú földi maradványait a pozsonyszőllősi Hétfájdalmú Szűz Mária-templomban őrzik.