Nyolcgyermekes családban hatodikként született Perbetén. Már kicsi korában vonzódást érzett az oltárhoz. A család anyagi körülményei nem bírták a taníttatást. 19 évesen állami szolgálatba lépett. A Szalézi Értesítőből szerzett tudomást Cavagliáról. 1910-ben oda fel is vették. 1914-ben novícius. A háborús események miatt előbb Szardíniára kerül, majd a teológiát egymás után három különböző helyen kell végeznie. Pappá szentelése után 1920-ban haza kerül. Különféle beosztásban dolgozik. Vidám kedélyű, humorral teli, természetszerető, fáradhatatlan a szalézi éveiben. 1950-ben Tolna megyében egy darabig hitoktató. De megvonják működési engedélyét. Sokat szenvedett fájó lábával munkaképtelen lesz. 1953-tól haláláig Pannonhalmán a Szociális Otthon gondozására bízza magát.