Földeákon született. 20 éves korában családjától, barátaitól, a csizmadia mesterségtől elbúcsúzva Don Bosco-nál kopogtatott. Rákospalotán volt jelölt, ahol szorgos munkája és tanulása mellett érdemesnek ítélték a noviciátusra. 1931. Augusztus 8-án tett fogadalmat. A Péliföldszentkereszten töltött éveiben nagy szorgalmat mutatott fel minden téren. Mindenütt éber volt az assisztenciában és növendékei megszerették. 1940. június 23-án szentelték Esztergomban. Balassagyarmattól Szombathelyig volt hol és mit alkotnia a lelkekben és szívekben. A szombathelyi egyházmegye szolgálatában szívesen tért vissza Perintre, ahol mindenkinek mindene lett. Jöttek az áthelyezések. Utolsó állomása Muraszemenye, ahol a lelkipásztori és kétkezi munka felőrölte erejét és egészségét. A többszöri műtét a budapesti Ferenc kórházban már segíteni nem tudott rajta.