Alsóságon született, Úrnapján. Bizonyára bátyja példáját követve került a Cavagliából Szentkeresztre átköltözött szalézi Intézetbe, ahol 1915-bem kezdte a gimnáziumot. 1920–1921-ben Ensdorfban kezdte meg a noviciátust. 1926 őszén elöljárói Torinóba küldik teológiára. 1929-ben szentelték pappá. Bátor és kemény elhatározással vállalkozik a brazíliai kivándorolt, óriási területen szétszórtan élő magyarok pasztorálására (1932–1937). Megtört egészsége miatt öt év után képtelen folytatni e munkát. Hazaérve a Mezőnyárádon megnyílt noviciátusba kerül, a következő évtől novíciusmester (1938–1944). A Segítő Szűz zarándoklattal a környék híveit is megmozgatta. Nyolc évig volt Borsodnádasdon plébános. Onnan nehéz terepre helyezték át: a Tiszakanyarba. Fiatalos lendülettel, kemény fizikai munkát is végzett kertjében, hogy a megélhetés gondjait is megoldja. Ajtaja, szíve mindenki előtt és mindig nyitva állt. 1973-ban került Vécsre. Hívei csodálták és tisztelték az idős atyát, aki a hősi négy év alatt a plébánia épületet és a templomot helyre hozta. A megújult templom volt a hattyúdala. Az ünnepség után néhány napra az érte jött mentőkocsiban, a falu közepén szíve megszűnt dobogni.