Zágrábban, a horvát fővárosban született 1898-ban, hat testvére után a legfiatalabbként. A vasutas apa családja gyakori áthelyezésnek volt kitéve, így gyermekkorát már a magyar fővárosban töltötte. Buzgón látogatta az Örökimádás templomát, ahol, mint fiatal fiúcska ministrált. A templom lelkésze felfedezi benne a papi hivatás csíráját, ezért a villanyszerelőnek készülő ministránsfiút a szaléziakhoz irányította  Péliföldszentkeresztre. Itt folytatta tanulmányait egészen 1916-ig, amikor behívták katonának. Amint írja, ekkor fogadta meg, hogy ha szerencsésen hazatér a háborúból, jelentkezik misszióba.

 A háborúból kivette részét, súlyosan megsebesült, de még így is, nem törődve sérülésével, megmentette felettesét a biztos haláltól. Bátorságáért arany fokozatú kitüntetésben részesítették. A háború befejeztével Wernseeben megkezdi a noviciátust, amit Szentkereszten kell befejeznie.

Beváltotta ígéretét, 1920. június 11-én fogadalmat tett, és mint szalézi kispap jelentkezett misszióba. Elöljárója, Hlond tartományfőnök, a későbbi lengyel bíboros engedélyével 1921-ben elindul Kínába. 43 napi utazás után érkezett Macaóba, ahol filozófiát és kínai nyelvet tanult.

Teológiai tanulmányait Torinóban végezte el, itt is szentelték pappá 1928. július 9-én.

Még ugyanabban az évben, 1928. szeptember 26-án újra hajóra szállt és lelkesen visszatért Macaóba. Shiu-Chow tartományba küldik, ahol a későbbi vértanú püspök, Versiglia Szent Alajos volt az elöljárója. Amikor Versiglia püspököt és Caravario szalézit 1930-ban meggyilkolták, ő a vértanúságuk helyére sietett, hogy lerója tiszteletét a két vértanú előtt.

 Különböző helyeken tevékenykedett plébánosként vagy igazgatóként. Nevéhez kötődik több plébánia és iskola alapítása. Jan-Fában leányiskolát nyitott; Tong-Tongban új templomot épített, melyet 1932. március 19-én szenteltek fel Kína Égi Királynőjének tiszteletére, s a székházat is rendbe hozta; Csungfuban elemi iskolát nyitott.

1934-ben ismét Macaóban van, ahol Don Bosco szentté avatási ünnepségét készíti elő, majd Shiu-Chow-ban tanár, és hitoktatóképző igazgatója, 1938-ig plébános.  

Különösen kitűnik személye a kínai-japán háborúban, amikor Lok Cheungban a segélyszervezet irányítójaként működik. Menti az üldözötteket, menekülteket fogad be, több mint 500 hajléktalanul maradt embernek nyújt menedéket, biztos szállást. Szükség-kórházakat létesít, ahol több mint 25 gyerek látta meg a napvilágot. Szükség-konyháján több mint 700 embert étkeztet, és mintegy 20 000-en részesültek nagylelkű támogatásában. A háborúban habozás nélkül szembeszállt a megszálló csapatok önkényével, és saját testi épségének kockáztatásával sikerült a chung-shau-i állami egyetem könyvtárának 4340 értékes kötetét megmentenie a megsemmisítéstől. Ezért a tettéért a háború után magas kitüntetésben részesítik.

 Kitűnik irodalmi munkájával is. Portugál nyelven megírja a szaléziak letelepedését és missziós munkáját Kínában „Don Bosco és Kína” címen.

1952 októberében őt is kiutasítják Kínából. Rövid ideig Olaszországban tartózkodik, majd visszatér és Macaóba és a Yuet Wah szalézi közösségben folytatja működését, mint hitoktató és a rendi növendékek lelki vezetője.

Kirschner Antal atya kiváló szalézi volt. Büszkén tekint rá az egész Szalézi Család, kiváltképpen a magyarok. Dicsőséget szerzett a magyar szaléziaknak. A70-es évek végén hazalátogatott, és jelenléte örömet és bizakodást adott az üldözött magyar szaléziaknak. Biztatta, erősítette az itthoni rendtársakat.

 1984. december 8-án megszűnt dobogni a szíve. 1984. december 11-én helyezték örök nyugalomra a távoli Macaóban Arquiminio R. Da Costa, Macao püspöke búcsúztatta.