szalézi szerzetes pap
elhunyt 2013. szeptember 26-án Székesfehérváron

Papi jelmondata: "Adjatok hálát az Úrnak mert jó, mert örökké szeret minket." Zsolt 117
Születési dátum: 1920.10.13.
Első fogadalom:  1968.06.24.
Örökfogadalom:  1975.09.15.
Szentelés:  1944.06.03.
Utolsó állomáshelye: Újpest-Megyer, Szalézi Rendház
1044 Budapest, Aschner Lipót tér 10.

Nagy Ferenc 1920. október 13-án született Akasztón, mélyen vallásos tizenegygyermekes családban. Iskoláit Akasztón, Esztergomban, Újpesten és Kalocsán végezte. Érettségi után két helyre kérte felvételét: a szalézi rend noviciátusába és a kalocsai szemináriumba. Mindkét helyre felvették; végül a kalocsai teológia mellett döntött.

1944. június 3-án szentelte pappá Kalocsán Grősz József érsek.

1948-ban letartóztatták és uszításért egy év tíz hónap börtönre ítélték, majd büntetését megduplázták. Több helyen is raboskodott; a börtönben és később az internáló táborban is gyóntatott, misézett. 1951-ben szabadult a kistarcsai internáló táborból. Elveit a börtönben és az internáló táborban sem adta fel.

1968-ban, eleget téve Bosco Szent János hívásának, csatlakozott a szalézi rendhez, titokban végezte a felkészülést. Első szerzetesi fogadalmát 1968. június 24-én tette Győrben, a karmelita templomban. 1975. szeptember 15-én tett örökfogadalmat az újpesti szalézi templomban.

„Sok nehézséggel kellett megküzdenem, de soha nem keseredtem el. Még akkor sem, amikor a vasajtót a börtönben rám vágták. Bíztam a Jóistenben, és nem voltam hűtlen soha a hivatásomhoz” – mondta 90. születésnapján.

Nagyra értékelte a liturgia szépségét, és nagy jelentőséget tulajdonított a hívő családi környezetnek, a gyermekvállalást, különösen a bőséges gyermekáldást nagyon fontosnak tartotta.

Életének utolsó hónapjait Székesfehérváron, a papi otthonban töltötte.