1923. június 17-én született, Budapesten. A korán árván maradt gyermek tanulmányait Budapesten végezte, és már 10 éves korában megismerkedett Rákospalotán a szalézi atyákkal. Don Bosco szeretetét élete végéig megőrizte. 1939-ben jelentkezett a noviciátusba, ezt követően Visegrádon, Esztergom-táborban, később felügyelő-nevelőként Újpesten működött. 1946-ban örökfogadalmat tett és Péliföldszentkereszten, a rendi teológián végezte el tanulmányait. 1950. június 18-án szentelték pappá, akkor, amikor a szerzeteseket szétszórták vagy internálták. Újmiséjét titokban, zárt ajtók mögött tartotta, szűk körben. Péteri püspök úr jóvoltából felvételt nyert a váci egyházmegyébe. 1951 és 1953 között Albertirsán, 1953-tól 1961-ig Kecskeméten tevékenykedett, kápláni minőségben. Ezután előbb Szelevényen (1961–67), majd 1967-től egészen 2002-ig Cegléden plébános. 1994-ben Cegléd város díszpolgárává választották. Sokat fáradozott, hogy Cegléden felépítse a – több építészeti díjat is elnyert – Magyarok Nagyasszonya templomot. Buzgó lelkipásztori munkája mellett több, elsősorban kateketikai tartalmú könyvet írt. Budapesten született, nyolcévesen ismerkedett meg a szaléziakkal a Clarisseumban. 1939-ben lépett a szalézi rendbe, Visegrádon majd Esztergomtáborban volt a gyerekek mellett nevelő, a teológiát Péliföldszentkereszten végezte.1939-ben szentelte pappá Esztergomban Boldog Meszlényi Zoltán. Újpest-Megyeren szolgált, majd Albertirsára, Kecskemétre  került. Sokszor került az ÁVÓ elé. 1961-ben Szelevénybe helyezték egy békepap kérésére.1967-ben a ceglédi Újplébániára helyezték, ahol sok viszontagság után felépíttette a Magyarok Nagyasszonya kápolnát, amit 1988-ban szenteltek fel. Szabad idejében fordított,  festett, verseket, színdarabokat, cikkeket írt. Megírta a vértanúhalált halt Sándor István testvér életrajzát is.  Tiszteletbeli kanonoki címet kapott, és még 10 évig irányította Cegléd ékszerdobozát.