Csongrádon született. Szentkereszten volt növendék és novícius. 1933-ban tett fogadalmat. 1940-ben szentelték. Visegrád és Rákospalotán közösségét vezette. Tapintatos, másokkal bánni tudó, önfeláldozó ember. 1950 után kántor és kisegítő lelkész a fővárosi plébániákon. Ahogy mások nehézségeit részvéttel tudta követni, saját keresztjét is példás türelemmel viselte. Amikor a gége rák akadályozta a beszédben, akkor is misézett a templomban és mosolyával apostolkodott.