Ennek ellenére a nem kívánt veszteség ezen pillanataiban  Braga gondviselésszerű módon helyettest talált a szaléziakban, mind a férfi, mind a női ágon. A Segítő Szűz Mária Leányai elvitték saját óvodájukba és általános iskolájukba Tiranóban. 

A szaléziaknál Sondrióban, a Szent Rókus kollégiumban 1904. június 27-én lehetősége nyílt rá, hogy találkozzon Don Bosco utódával, Boldog Michele Ruával. „Mi mindig barátok leszünk” mondta neki,  megnyitva ezzel előtte az utat, hogy egy nap maga is Don Bosco fia, szalézi szerzetes legyen.

És így kezdődött Carlo útja a szalézivá válás felé. 1904 augusztusában noviciátusba küldték Foglizzóba, bár az eredeti terv az volt, hogy a Lombarda-Veneta tartomány novíciátusába megy, amely az ő eredeti szalézi tartománya volt. Végül 1906. július 30-án fogadalmat tett. 1914 –ben, egy kis késéssel pappá szentelték.

Majdnem egy évvel a szentelése után, 1915-ben Carlót behívták katonának. 1919-ig szolgált, és megtapasztalta a háború megpróbáltatásait. Ekkor súlyos betegség döntötte le, amely során megfogadta, hogy ha meggyógyul, misszióba kéri magát.

1919 áprilisában megkapta a missziós keresztet a rendfőnöktől, Paolo Alberától Valdoccóban és augusztus 23-án elhagyta Olaszországot, hogy 1919. szeptember 29-én megérkezzen Kínába.

„ Braga atya lelke telve volt pezsgő optimizmussal és egészséges lelkesedéssel, missziós buzgóságsal és kulturális érzékenységgel” – mondta róla Egidio Vigano rendfőnök.

Carlo Braga missziós élete két időszakra osztható: az első 1919-1924 között, amit a szalézi püspök és vértanú Luigi Versiglia mellett töltött, amikor jelölték a Szent József árvaház élére Ho Sai-ban; a második időszak pedig 1925-1929 között volt, amikor a Shiu Chow-i Don Bosco Kollégium igazgatója volt. Luigi Versiglia halála (1930. február) után Ignacio Canazei missziós elöljáró javaslatára 1930-ban kinevezik tartományfőnöknek.

Braga atya „népszerű figura volt, összetéveszthetetlen optimizmussal, egyike azoknak a dinamikus hírességeknek, akik mozgásban tartották a Szalézi Társaságot” – mondta róla Luigi Fiora, egyetemes prokurátor. Nagyon sokat tett a szalézi missziók felvirágoztatásáért. Macauban árvaházat nyitott és öt nagy központot Hong Kongban összesen 10.000 diák számára. Pekingben megalapította az első szalézi iskolát, megvalósítva így Don Bosco álmát. Sajnos ezt a lendületet megszakította a kommunizmus. Tanúja volt számos mű pusztulásának, amelyeket fáradságos munkával hoztak létre a szaléziak. Minden oktatási intézményt, jótékonysági és evangelizációs tevékenységet meg kellett szüntetni.

De Braga atya nem omlott össze. Miután Kína északi részében még öt házat sikerült megnyitnia, a kommunista kormány csatlósai minden szalézi művet elkoboztak, és börtönbe zárták azokat a szerzeteseket, akiknek nem sikerült a szomszédos Hong Kongba, Tajvanra vagy Macaóba menekülni. Don Braga igyekezett fenntartani a szalézi jelenlétet Kínában és megakadályozni a szerzetesek szétszóródását, de sokakat letartóztattak és internáltak. 

1952-ben lejárt a megbízatása, és elöljárói egy rövid pihenőt engedélyeztek neki, majd 1953-ban a Fülöp-szigetekre küldték, a két évvel korábban alapított Vistorias, Negros Occidental szalézi műszaki iskolába. Ekkor teljes figyelmét a Fülöp-szigetek és Indokína felé fordította, ahol szintén szalézi iskolákat nyitott. Közben 1955-ben megválasztották tartományfőnöknek, ami után buzgalma és lelkesedése átragadt a többi misszionáriusra. A Fülöp-szigeteken a szalézi jelenlét rendkívüli mélységben terjedt. Don Braga legjellemzőbb vonása a mély optimizmus, az emberi jóság és a vidámság volt. Ahol csak megfordult, csodálatos családiasság szellemét vitte el.

1963-ban Don Braga átadta hivatalát, melyet több mint 30 évig töltött be, és megkönnyebbült. A szaléziak lelki igazgatója és a szalézi jelöltház gyóntatója lett, számos szalézi hivatást segítve útjára.

Szerzetesi életének 65 éve és papi életének 57 éve alatt  Braga atya volt 14 évig volt igazgató, 23 évig tartományfőnök és 5 évig vizitátor. 1971. január 3-ám hunyt el Vízkereszt ünnepén, Pampangában. Az ő halála volt az első a szaléziak Fülöp-szigeteki történelmében. Igaz és hiteles szalézi volt.