Szaléziak.HU - Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány
< Vissza / Isten Szolgái / Szalézi Szentség

Isten Szolgája Swierc Jan és nyolc társa - lengyel mártírok

Isten Szolgája Swierc Jan és nyolc társa - lengyel mártírok

Felső-Sziléziában, Królewska Hutában született. Középiskoláit a híres Valsalice-i intézetben végezte, utána Ivreában megkezdte a novíciátust. Torinóban szentelték pappá. Visszatérve hazájába nagy lelkesedéssel kezdte meg szalézi életét. Ő volt az Oswiecim-i szalézi intézet első rektora, majd több szalézi ház igazgatója. Tartományi tanácsos volt haláláig. Példás szalézi volt, teljességgel élte meg Don Bosco lelkiségét. Ismerten körültekintő volt, ezért számos kényes kérdés megoldását bízták rá. 1941-ben Krakkó-Debnikiben volt rektor és igazgató, amikor letartóztatták, bebörtönözték majd az Oswiecim-i koncentrációs táborba hurcolták. Papi mivolta miatt kegyetlenül megkínozták, és mert nem tagadta meg Istent, megölték. 64 éves volt.

 

Jan Swierc Felső-Sziléziában, Królewska Hutában született 1877. április 29-én, Mateusz Swierc és Franciszka Rother gyermekeként. A valsalicei szalézi intézet jó hírének köszönhetően gimnáziumi tanulmányait Olaszországban végezte. Kérte felvételét a szaléziak közé, és Ivreában megkezdte a noviciátust.

 1903. június 6-án Richelmy bíboros Torinóban pappá szentelte. Lengyelországba való visszatérése után nagy figyelemmel és szorgalommal kezd bele szalézi pedagógiai munkájába, kibontakoztatva kitűnő képességeit és vallási erényeit. Először Auschwitzban, később más lengyel szalézi házakban dolgozott, mint igazgató. Mindig tartományi tanácsadó volt, kezdetektől fogva, egészen haláláig a tanács tagja. János atya példamutató szalézi és szerzetes volt, szerette a Kongregációt és Don Boscót, akinek lelkiségét megpróbálta teljesen elsajátítani. Feltűnő bölcsességgel rendelkezett. A legnehezebb és legkényesebb ügyeket rá bízták.

 1941. május 23-án, amikor Krakkó Debniki plébánosa és igazgatója volt, a Gestapo több rendtársával együtt letartóztatta, és a krakkói börtönbe vetette. Később átvitték az auschwitzi koncentrációs táborba. 1941. május 23-án János atyát előbb kegyetlenül megkínozták, majd megölte egy német katona, amiért nem volt hajlandó abbahagyni a fohászkodást Jézushoz. 64 éves volt, 42 évig szerzetes és 38 évig pap. Elmondhatjuk róla, hogy már életében elterjedt életszentségének híre, mártírhalálától függetlenül is.

 

Vele együtt haltak mártírhalált Auschwitzban:

Ignacy Antonowicz atya: 1890-ben született Wieslawicében, a Krakkói Szeminárium igazgatója volt, 1941. július 21-én halt meg a koncentrációs tábor kórházában.

Ignacy Dobiasz atya: 1880-ban született Ciochowicében, 1941. június 27-én ölték meg a kavicsbányáknál.

Karol Golda atya: 1914-ben született Tychyben, halálra ítélték, mert a német katonákat gyóntatta. 1942. május 14-én végezték ki.

Franciszek Harazim atya: 1885-ben született Osinyben, 1941. június 27-én halt meg, őt is a kavicsbányában ölték meg.

Ludwik Mroczek atya: 1905-ben született Ketyben, az auschwitzi kórházban halt meg 1942. január 6-án.

Wlodzimierz Szembek atya: 1883-ban született Poréba Zegotyban, a koncentrációs táborban halt meg 1942. szeptember 22-én.

Kazimierz Wojciechowski atya: 1904- ben született, 1941. június 27-én halt meg, szintén a kavicsbányában.

A csoporthoz tartozik Franciszek Miska atya is: 1898. december 5-én született Swierczyniecben, Felső-Sziléziában, először Jaciazekben, később Ladban igazgató, a dachaui koncentrációs táborba internálták, ahol a kínzások és kegyetlenkedések következtében 1942. május 30-án meghalt.

 

AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS KEZDETE: 2003. SZEPTEMBER 17.