1939-1976

Rudolf Lunkenbein szalézi szerzetes pap, vértanú 1939. április 1-én született a németországi Döringstadtban és 1976. július 15-én halt meg Meruriban, Mato Grossóban, Brazíliában.

Rudolf Lunkenbein egy német parasztgazda fia volt, de már gyermekként arról álmodott, hogy misszionárius lesz. Don Bosco életrajzán keresztül ismerte meg a szaléziakat, elvégezte a rend gimnáziumát Buxheimben, majd jelentkezett szalézinak.

1958-ban elkísérte Brazíliába az újonnan kinevezett tartományfőnököt és São Paulóban kezdte meg a novíciátust. Az első fogadalom letétele és a filozófia tanulmányok elvégzése  után gyakorlati éveit Meruriban, a szalézi misszióban töltötte, ahol a fehér telepesek gyermekeivel dolgozott tanárként és oktatóként - a bororók kihalófélben levő törzsével, akikért a missziót eredetileg létesítették, kevés kapcsolata volt.

Lunkenbein 1965-ben visszatért Németországba, ahol Benediktbeuernben teológiát tanult, és 1969-ben pappá szentelték. A papi jelmondat, amit Lunkenbein atya a szentelésekor választott: „Azért jöttem, hogy szolgáljak, és életemet adjam.” 1974-ben, utolsó németországi látogatása során édesanyja könyörgött neki, hogy legyen óvatos, mert tájékoztatták a kockázatokról, amelyeket a fia vállalt. Azt mondta: „Anya, miért foglalkozol ezzel? Semmi sem szebb, mint meghalni Isten ügyéért. Ez lenne az álmom.”

1969. június 29-én szentelték pappá, majd visszatért Meruribe, ahol a bororók nagy szeretettel fogadták. Időközben a II. Vatikáni Zsinat hatására megváltozott a missziók megítélése. Rudolf atya tagja lett az „Őslakos népek misszionáriusi tanácsa - CIMI” -nek, amely az Egyház pasztorális tevékenységét átvitte a gyakorlatba.

1974 elején Rudolf Lunkenbein lett a "Colônia Indígena de Meruri" igazgatója. A bororók felvették a törzsükbe, ahol a „Koge Ekureu” (Aranyhal) törzsi nevet adták neki. Lunkenbeinnek és két másik szalézi atyának különösen nagy érdeme van abban, hogy az őshonos elemeket beillesztették a liturgiába és hivatalosan is bejegyezték a bororók jogát őseik földjére, amelyen éltek, ami találkozott az ott élő fehér telepesek ellenállásával.

1976. július 15-én részeg telepesek jelentek meg a missziós állomáson, és meg akarták akadályozni a tervezett földmérést. Nagy zűrzavar keletkezett, lövések dördültek el - egyikük halálos volt Rudolf Lunkenbein számára. A bororo Simão Cristino Koge Kudugodut, aki védelmezően elé állt, szintén halálos lövés érte.

Rudolf Lunkenbein szalézi szerzetes papot, aki korábban a kétségbeesett törzs új reményét adta, a bororók törzsfőnöki jelvényekkel temették el Meruriban.

 2016-ban a boldoggáavatási eljáráshoz szükséges dokumentumokat hivatalosan átadták a Barra do Garças illetékes püspökének, azzal a kéréssel, hogy indítsa meg Rudolf Lunkenbein és Simão Bororo mártírságának elismerését. A Szenttéavatási Kongregáció 2017. szeptember 7-én közölte Prótogenész José Lufttal, Barra do Garças (Brazília) püspökével a Szentszék Nulla Osta jóváhagyását Isten szolgái Rudolf Lunkenbein szalézi pap és Simão Bororo laikus mártíromságának ügyében, akiket a hit iránti gyűlöletből lőttek le 1976. július 15-én a Meruri (Mato Grosso - Brazília) szalézi misszió udvarán. A két férfi életét adta Istenért, az emberek földhöz való jogáért, a szegények védelmében.