|
< | Vissza / Isten Szolgái / Szalézi Szentség |
(1922-1984)
1922. október 20-án született Aostában, buzgó keresztény családban. Már fiatal lányként megismerte a Segítő Szűz Mária Leányait, látogatta őket és közben érlelődött hivatása, hogy Istennek ajánlja magát. Az első szerzetesi fogadalom után (1941) irodalmi diplomát szerzett a Szent Szív Katolikus Egyetemen. 1947-től 1958-ig a torinói "Madre Mazzarello" misszionárius otthonban volt tanító és vikária, ahol különösen a fiatal nővéreket követte, akik arra készültek, hogy a misszióba induljanak.
Ezek után több mint húsz évig Rosetta Marchese elöljáró volt, animációs és irányító feladatokat látott el. 1958-1961 elöljáró a szicíliai Caltagironében, 1961-1965 Rómában (Via Dalmatia), 1965-ben kinevezték a nővérek római Szent Cecília Tartományának tartományfőnöknőjévé, 1971-1973 elöljáró Leccóban, 1973-1975 a milánói Szeplőtelen Szűz Tartomány tartományfőnöknője. Mindenhol nagy figyelmet fordított a helyi egyház szükségleteire és az idők jeleire.
Az 1975-ben a Segítő Szűz Mária leányainak XVI. Egyetemes Káptalanján vizitációs tanácsosnak választották meg. A következő hat évben bölcsességgel, körültekintő megértéssel és kitűnő érzékenységgel végezte feladatát. Ellátogatott Belgium és Franciaország tartományaiba, a missziókba Gabonban és Tunéziában; Németországba, Ausztriába és Zairébe, valamint számos olasz tartományba.
A nővérek XVII. Egyetemes Káptalanján, az 1981. október 24-i első szavazáson megválasztották generális anyának.
Mindössze nyolc hónappal a megválasztása után megmutatkoztak nála a leukémia első jelei. Betegségét a megszentelődés szolgálatának és a szellemi anyaság gyakorlásának tekintette. Imádságban találkozott Mazzarello anyjával, aki rávilágított, hogy betegsége Mazarello anya teljes felajánlásának titokzatos kiterjesztése az Intézet szentségéért és megújulásáért.
Három éves kormányzását intenzíven élte meg, elkötelezetten Isten titokzatos terve iránt. Ez azt mutatja, hogy Rosetta anya küldetésében Isten számára a legfontosabb szempont nem a cselekvés mennyisége volt, hanem a szenvedély és a személyiség növekedése a szentségben.
Földi életét 1984. március 8-án fejezte be.