(1923-1969)

 Isten Szolgálója Vera Grita 1923. január 28-án született Rómába és 1969. december 22-én halt meg Pietra Ligurében.  Második a négy nővér közül, Savonában élt és tanult, ahol tanári végzettséget szerzett. 21 évesen, egy hirtelen légitámadás során, ami a várost 1944-ben érte, Verát fellökte és letaposta a menekülő tömeg, ő pedig még órákig feküdt a halottak és sebesültek között. Az elszenvedett sebesülések súlyos következményekkel jártak rá nézve, és ettől fogva napjain kitörölhetetlen nyomot hagyott a szenvedés. Megsérültek belső szervei, a feje, a tüdeje és a mája, ami állandó lázat, fejfájást és fogékonyságot okozott neki más betegségekre. Mivel allergiás volt, nem tudta használni a gyógyszereket és fájdalomcsillapítókat, így Jézus iránti szeretetből és a lelkek megmentésére elfogadta a szenvedést. Rövid élete észrevétlenül telt, tanítással Liguria iskoláiban, ahol jó természete és szelídsége révén kiérdemelte mindenki tiszteletét és szeretetét.

 1967-ben szalézi munkatárs lett, és ugyanazon év szeptember 19-én üzeneteket kezdett kapni Jézustól és Máriától. Hívást érzett, hogy teljes egészében átadja magát az Úrnak, aki rendkívüli módon, egy hangon keresztül szólalt meg a szívében. Lelki igazgatójának, Gabriel Zucconi szalézi atyának engedelmeskedve leírta mindazt, amit a „Hang”, a Szentlélek hangja diktált neki: az Élő Tabernákulumok Művét. Írásait, az üzenetekkel együtt nővérei, Giuseppina és Liliana Grita adták ki 1989-ben könyv formájában, 2017-ben pedig teljes és kritikus kiadásban tették közzé.

 Vera Grita tanár volt és szalézi munkatárs, az Élő Tabernákulum Művének (Opera di Tabernacoli Vivendi) szószólójára, aki az Isteni Mester irányítása alatt eszközévé vált, hogy befogadja és leírja a szeretet és a kegyelem üzenetét az egész emberiség számára: „Jézus, a Jó Pásztor keresi azokat a lelkeket, akik elfordultak tőle, hogy bocsánatot és üdvösséget adjon nekik az új, élő tabernákulumokon keresztül.”

 Vera Grita 1969. december 22-én halt meg a kórház egy kis szobájában, ahol életének utolsó hat hónapját töltötte, elfogadva a szenvedést, egységben a keresztre feszített Jézussal. "Vera lelke - írta Don Borra életrajzában - az üzenetekkel és a levelekkel együtt azoknak a karizmatikus lelkeknek a sorába lépett, akik az eucharisztikus Jézus iránti szeretetük lángjával gazdagítják az Egyházat."

 Verán keresztül Jézus azokat a kicsi, egyszerű lelkeket keresi, akik hajlandóak életük középpontjába helyezni az eucharisztikus Jézust annak érdekében, hogy élő tabernákulumokká váljanak.