Aki tenni akar valami fontosat a mai társadalomért Don Bosco módjára - azaz fiatalosan, vidáman, optimistán, tevékenyen, leleményesen, életszerűen -, az próbálja meg a szalézi életszentség teljesítésével: a szalézi munkatárs útján egy jó műnek munkatársaként, amely jó irányban változtatja meg a környező világot.

Aki erejét Jézus Krisztusból merítve képes magát megújítani, megváltoztatni, az hatalmas teremtői munkát vállal, és már egy kicsi szeletében meg is változtatja a világot. És onnantól környezetét is. Máshogyan nézi a világot: optimistán, reménytelien, egyszerűbben. Az „igazi keresztény” szalézi munkatársnak az a feladata, hogy képes legyen a reménytelenség, kilátástalanság ellenére is derűlátóan nézni, élni és cselekedni. Jó pedagógusként: nemcsak „példát mutatni”, adni, hanem ÉLNI. Az Egyház útja az emberek szívén vezet keresztül - írta II. János Pál pápa, és ezzel az életszerűséget és a humánus, szolgálói emberszeretetet állította az egyház tevékenységének mértékéül. Család, iskola, munkahely, egyesületek, szabadidő - terepei a találkozásnak, az életszerű nevelésnek. A fiatalok körében megtérve lehet téríteni igazán. A jó példa hatásával. Hol van erre a legnagyobb szükség? Ott, ahol fiatalok vannak.

XXIII. János pápa szavai buzdítanak: „Szalézi Munkatársak, szolgálatunk munkatársai! Legyetek meggyőződve arról, hogy nagy lehetőségetek van arra, hogy jót tegyetek; éljetek ezzel a lehetőséggel bátran és derűsen; legyetek olyanok, mint a kovász a tésztában, hogy jobbá váljon az emberiség!”

Részletek P. Csány Péter SDB írásából