A Szalézi Munkatársak Egyesülete egyike a Szalézi Család ágainak. A Szalézi Szent Ferenc Társaságával, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményével és más hivatalosan elismert  csoportokkal együtt hordozza a közös szalézi hivatást és velük közösen felelős a Don Boscó-i terv megvalósulásáért a világban. Bár lényegében hasonlít a harmadrendhez, valójában mégsem az. Amíg ugyanis a harmadrendi tagok tökéletesedésüket a mélyebb lelki és imaélet által érik el, a szalézi munkatársak inkább a tevékenykedés, az irgalmasság lelki és testi cselekedeteinek gyakorlása révén jutnak el az önmegszentelődésig. Nincs szerzetesi fogadalmuk, hanem ígérettel kötelezik el magukat Don Bosco eszméi mellett. Mégis a kegyelmeknek és a búcsúknak gazdagságát élvezik éppen úgy, mint más harmadrendi tagok.  A mai embernek jobban megfelel ez a szabadabb, nehéz fegyelmekkel és szabályokkal nem kötött, modern lelki életforma.

A szalézi munkatársak olyan világi szaléziak, akik családban élnek, de sajátos szalézi módon vesznek részt az Egyház küldetésében. Ez egy ajándék, és egyben annak szabad egyéni elfogadása, ami értelmet ad az életének. 

A szalézi munkatársak a világ valóságában élik meg hitüket. Don Bosco apostoli tervével megihletve szoros közösségben élnek a Szalézi Család többi tagjával. Testvéri módon, egyesületi formában ugyanarra a közös ifjúsági és népi küldetésre  kötelezik el magukat. Az Egyház és a társadalom javára dolgoznak, saját életállapotuk és valós lehetőségeik szerint.

A szalézi munkatársak elsősorban mindennapi feladataikban valósítják meg az apostolkodást, különleges figyelmet fordítanak a fiatalokra, különösen a legszegényebbekre, a bármilyen módon kirekesztettekre, a kizsákmányolás és erőszak áldozataira, a pályakezdőkre, akik a munka világában keresnek boldogulást, vagy a hivatás jeleit mutatják.

A szalézi munkatársak életüket a hétköznapi munka által szentelik meg. „Jó keresztények és becsületes polgárok“-ként élnek.  Rendelkezésére állnak másoknak, önzetlenek, áldozatkészek és hisznek a nagylelkűség értékében. Tevékenységüket az Istennel való egységben gyökerezve végzik.

A munkatársi szerepvállalás módját a Szalézi Családban „Az apostoli élet szabályzata” elnevezésű regula foglalja keretek közé. Ez a szabályzat Don Bosco és szerzetes utódai, valamint a velük közösséget vállalt munkatársak és utódaik tapasztalatai nyomán formálódik folyamatosan, hitelesen, ez jelenti a viselkedési normákat, a hivatkozási alapot.

A munkatársakra vonatkozó szereposztás lényege, hogy kapcsolataik, befolyásuk, szakmáik, tudásuk, tehetségük szerint, „apostolként” legyenek jelen a világban, elsősorban a fiatalokért. A jelenlét nem lehet passzív várakozás, hanem az örömhír aktív, alkotó, időszerű közvetítése.

Szalézi munkatársként a világban élve ki kell fejlesztenünk érzékenységünket a környezetünkben élők – elsősorban az ifjúság – problémái iránt, és ezzel egyszerre kell a szalézi karizma segítségével közvetítenünk az örömhírt, hogy van megoldás. „Aki tudja, hogy hol az oázis, annak azt nyilvánosságra is kell hoznia...”