Miután Makao püspöke kitartó kérésekkel ostromolta a szaléziakat, ezért 1906-ban hat szalézi szerzetes megérkezett Kínába, Versiglia atya vezetésével. Így megvalósították Don Bosco egyik gyakran ismételt tervét. Miután Makaóban létrehozták az „anyaotthont”, megkezdték a Heungchow-i missziót is. Alajos atya Don Bosco példájára élettel töltötte meg a missziós területet, alakított egy kiváló zenei együttest, árvaházakat és Oratóriumokat nyitott.
1918-ban a szaléziak Canton apostoli vikáriusától megkapták a Shiuchow-i missziót, ahol 1921. január 9-én Versiglia atyát püspökké szentelték. Bölcsen, fáradhatatlanul és szegényen, folyamatosan utazott, hogy meglátogassa és bátorítsa társait és a területen élő keresztényeket. Érkezésekor ünnepeltek a falvak, különösen a gyermekek. Igazi pásztor volt, aki teljes egészében nyájának szenteli magát. A püspöki helynökségnek erős struktúrát épített ki, szemináriummal és oktatási intézményekkel. Ő maga is számtalan szállást és házat tervezett az idősek és szükséget szenvedők számára. Meggyőződéssel foglalkozott a katekumenek oktatásával.
Feljegyzéseiben írja: „Az a misszionárius, aki nincs egységben Istennel, olyan, minta forrásától elszakadt patak. Az a misszionárius, aki sokat imádkozik, sokat is fog tenni.” Akárcsak Don Boscónak, mértékletessége és szorgalma példaértékű volt.
Közben Kínában a politikai helyzet rendkívül feszültté vált, főleg, ami a keresztény és külföldi misszionáriusokkal való ellentétet illeti. Megkezdődtek az üldözések. 1930. február 13-án a püspök Caravario atyával együtt lelkipásztori látogatásra indul a Linchow-i misszióba. Néhány fiú és lány is elkíséri őket, akik Shiuchowban tanultak.
Február 25-én egy bolsevista kalózcsoport megállítja a püspök hajóját, és megpróbálják elfogni a lányokat, amit a püspök és Caravario atya minden erejükkel igyekeznek megakadályozni. Erre kegyetlenül megverik, végül lelövik őket 1930. február 25-én. Mielőtt megölték őket, még sikerült kölcsönösen meggyóntatniuk egymást. Utolsó leheletüket szeretett Kínájuk lelkeiért adták.