Szaléziak.HU - Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány
< Vissza / Szentek / Szalézi Szentség

Versiglia Szent Alajos

Versiglia Szent Alajos
(1873-1930)
Püspök
Ünnep: február 25.

Misszionáriusként került Kínába, ahol ő vetette meg a szalézi munka alapját. Bölcs, fáradhatatlan pásztora volt nyájának. A helyi papképzés apostola volt és számos missziós állomást hozott létre. Az idõsek és fiatalok egyaránt atyát találtak benne. Akármelyik falut látogatta is meg, a lakosok ünnepelték, különösen a gyerekek. Olyan dolgot nem kívánt, amit ő maga ne valósított volna meg.

Versiglia Alajos 1873. június 5-én született Oliva Gessiben, Pavia tartományban. Már kicsi korától kezdve ministrált, és az emberek azt gondolták róla, hogy mindenképpen pap lesz, de Alajos hallani sem akart erről, mert állatorvos szeretett volna enni. Tizenkét éves korában Don Bosco befogadta, és olyan hatással volt rá, hogy meggondolta magát. 1888-ban, nem sokkal a Szent halála után, Alajost nagyon megérintette egy ceremónia, melynek keretében hét misszionáriusnak adták át a feszületet, és elhatározta, hogy szalézi szerzetes lesz, annak reményében, hogy egyszer majd ő is elmegy misszióba. Miután filozófiából lediplomázott, nagyon gyorsan készen állt pappá szentelésére, ami 1895-ben történt. Rua atya alig 23 évesen kinevezte a Róma melletti Genzanóba a papnövendékek tanárának. Ezt tíz éven keresztül jósággal, állhatatossággal és türelemmel gyakorolta.

Miután Makao püspöke kitartó kérésekkel ostromolta a szaléziakat, ezért 1906-ban hat szalézi szerzetes megérkezett Kínába, Versiglia atya vezetésével. Így megvalósították Don Bosco egyik gyakran ismételt tervét. Miután Makaóban létrehozták az „anyaotthont”, megkezdték a Heungchow-i missziót is. Alajos atya Don Bosco példájára élettel töltötte meg a missziós területet, alakított egy kiváló zenei együttest, árvaházakat és Oratóriumokat nyitott.

1918-ban a szaléziak Canton apostoli vikáriusától megkapták a Shiuchow-i missziót, ahol 1921. január 9-én Versiglia atyát püspökké szentelték. Bölcsen, fáradhatatlanul és szegényen, folyamatosan utazott, hogy meglátogassa és bátorítsa társait és a területen élő keresztényeket. Érkezésekor ünnepeltek a falvak, különösen a gyermekek. Igazi pásztor volt, aki teljes egészében nyájának szenteli magát. A püspöki helynökségnek erős struktúrát épített ki, szemináriummal és oktatási intézményekkel. Ő maga is számtalan szállást és házat tervezett az idősek és szükséget szenvedők számára. Meggyőződéssel foglalkozott a katekumenek oktatásával.

Feljegyzéseiben írja: „Az a misszionárius, aki nincs egységben Istennel, olyan, minta forrásától elszakadt patak. Az a misszionárius, aki sokat imádkozik, sokat is fog tenni.” Akárcsak Don Boscónak, mértékletessége és szorgalma példaértékű volt.

Közben Kínában a politikai helyzet rendkívül feszültté vált, főleg, ami a keresztény és külföldi misszionáriusokkal való ellentétet illeti. Megkezdődtek az üldözések. 1930. február 13-án a püspök Caravario atyával együtt lelkipásztori látogatásra indul a Linchow-i misszióba. Néhány fiú és lány is elkíséri őket, akik Shiuchowban tanultak.

Február 25-én egy bolsevista kalózcsoport megállítja a püspök hajóját, és megpróbálják elfogni a lányokat, amit a püspök és Caravario atya minden erejükkel igyekeznek megakadályozni. Erre kegyetlenül megverik, végül lelövik őket 1930. február 25-én. Mielőtt megölték őket, még sikerült kölcsönösen meggyóntatniuk egymást. Utolsó leheletüket szeretett Kínájuk lelkeiért adták.