(1811-1860)

Emléknap: június 23.
Cafasso József tanulmányozta és elmélyítette Szalézi Szent Ferenc lelkíségét, amelyet aztán elsősorban egy tanítványának, Bosco Jánosnak adott tovább. 1841 és 1860 között lelki vezetője volt és nagyban hozzájárul Don Bosco lelkiségének és személyiségének kialakításához. Tanításának jellegzetessége a mindennapi kötelességek fontossága az életszentség érdekében. Ahogy maga Don Bosco tanúsítja: „Cafasso rendkívüli erénye az volt, hogy kitartóan és csodálatos hűséggel gyakorolta a hétköznapi erényeket”.

Cafasso József 1811. január 15-én született Castelnuovo d’Astiban. Kisbirtokos család négy gyermekéből ő volt a harmadik, a legkisebb fiú, édesanyját Mariannának hívták. Már egészen fiatal korától kezdve úgy tisztelték a családban, és az egész faluban, mint egy kis szentet. Teológiai tanulmányait Chieriben végzi, a szemináriumban, és 1833-ban pappá szentelik. Négy hónappal később az Egyházi Kollégiumban telepszik le, hogy tökéletesítse papi és lelkipásztori tudását. Itt marad egész életében, igazgatóvá nevezik ki. Az Intézetben Szent Ignác lelkiségét és Ligouri Szent Alfonso Maria teológiai és lelkipásztori iránymutatásait szívják magukba. A tanításra nagyon nagy figyelmet szentel, célja, hogy jó gyóntatóatyákat és ügyes prédikátorokat neveljen. József tanulmányozza és elmélyíti Szalézi Szent Ferenc lelkíségét, amelyet aztán elsősorban egy tanítványának, Bosco Jánosnak fog továbbadni. Így Cafasso atya, aki 1841 és 1860 között lelki vezetője, nagyban hozzájárul Don Bosco lelkiségének és személyiségének kialakításához. Tanításának jellegzetessége a mindennapi kötelességek fontossága az életszentség érdekében. Ahogy maga Don Bosco tanúsítja: „Cafasso rendkívüli erénye az volt, hogy kitartóan és csodálatos hűséggel gyakorolta a hétköznapi erényeket”. Mindig odafigyelt a legelesettebbek igényeire, meglátogatta és anyagilag is támogatta a legszegényebbeket, miközben papi hivatásából eredően vigasztalást nyújtott nekik. Apostoli küldetéséhez hozzátartozott a bebörtönzöttek és halálra ítéltek lelkének ápolása is, olyannyira, hogy börtönlelkésznek Is kinevezték. Bölcsessége és megbízhatósága miatt több papnak, világinak és politikusnak is lelki vezetője volt. Xl. Piusz a „katolikus papság gyöngyszemének” nevezte. Cafasso atya anyagilag is támogatta Don Boscót és a Szalézi Rendet, egészen a kezdetektől. Rövid betegség után, 49 évesen Torinóban hal meg, 1860. június 23-án. XII. Piusz ‚a papi élet példaképének, szegények atyjának, betegek vigasztalójának, bebörtönzöttek enyhítőjének és halálra ítéltek gyógyítójának” nevezte. Ugyanez a pápa, az 1950. szeptember 23-án kiadott Menti Nostrae című enciklikájában a papok példaképének állítja.