(1816-1891)
Szalézi munkatárs

Dorothea de Chopitea egyidős volt Don Boscóval, de egy előkelő, tehetős spanyol családból származott. Tizenhat éves korában férjhez ment egy gazdag kereskedőhöz és boldog házasságából hat gyermeke született. Férje halála után 1882-ben gondoskodott gyermekeiről, a személyes vagyonát pedig a szegények javára fordította: kórházakat, iskolákat, műhelyeket és sok egyéb szociális intézményt létesített.1882-ben levelet írt Don Boscónak, melyben az állt, hogy a fiatal Szalézi Társaságra Barcelonában széles munkaterület vár. A fiatal munkásokat és az elhagyott utcagyerekeket kívánta a szaléziak gondjaira bízni. Telkeket vásárolt és a szociális munkához épületeket emeltetett. A szaléziak számára Barcelona szívében iskolát és oratóriumot létesített, a Don Bosco Nővérekre pedig rábízta egy óvoda vezetését.Amikor 1886-ban, halála előtt két évvel a 71 éves Don Bosco személyesen is Barcelonába utazott, Doña Dorothea nagyszámú hölgycsoport élén már a pályaudvaron várta őt, saját kocsiján a palotájába vitette és családja körében, meleg szeretettel gondoskodott vendégéről. A szaléziak legnagyobb spanyolországi jótevőjét és szalézi munkatársat a „Barcelona szegényeinek anyja” néven tisztelték.

Tiszteletreméltó Dorothea De Chopitea, feleség és  anya volt az első szalézi munkatárs, akinek a boldoggá avatási eljárását megindították. Ő volt az egyike azon nagyon keveseknek, akit Don Bosco úgy nevezett: "Mamma". Ő valóban egy anya volt mindenki számára, aki mindig kész volt segíteni. Nem kevesebb, mint 31 alapítás indult az ő nagylelkűségének köszönhetően.

 Dorothea de Chopitea egyidős volt Don Boscóval, 1816. június 5-én született Santiago de Chilében, egy előkelő, tehetős spanyol családban. Hároméves volt, amikor családja politikai okokból Barcelonába költözött. Tizenhat éves korában férjhez ment egy gazdag kereskedőhöz, Giuseppe Maria Serrához. A boldog házasságából hat leány született, akik mind „kiváló keresztények és példás anyák” lettek.

 A legfőbb erénye a jótékonyság volt. „Isten alamizsnása” nagyobb mértékben áldozott vagyonából, mint bárki más Barcelonában abban az időben. A szegények szeretete állt nála az első helyen: „Ők az én első gondolatom” - szokta mondani. Don Rinaldi, aki ismerte őt személyesen, azt vallotta: „A saját szememmel láttam, ahogy sok esetben támogatta a gyermekeket, özvegyeket és időseket, a munkanélkülieket és betegeket... Isten szolgája a legalantasabb szolgálatot is elvégezte a betegekért.”

 Férje halála után 1882-ben gondoskodott gyermekeiről, a személyes vagyonát pedig a szegények javára fordította: kórházakat, iskolákat, műhelyeket és sok egyéb szociális intézményt létesített. „A pénz azért van, hogy a szegényeknek segítsünk vele” - mondta.

Ebben az időszakban bontakozott ki kapcsolata a szaléziakkal és a Segítő Szűz Mária Leányaival. 1882-ben levelet írt Don Boscónak, melyben az állt, hogy a fiatal Szalézi Társaságra Barcelonában széles munkaterület vár. A fiatal munkásokat és az elhagyott utcagyerekeket kívánta a szaléziak gondjaira bízni. Telkeket vásárolt és a szociális munkához épületeket emeltetett. A szaléziak számára Barcelona szívében iskolát és oratóriumot létesített, a Don Bosco Nővérekre pedig rábízta egy óvoda vezetését.

1886-ban, Dorothea Chopitea sürgető meghívására Don Bosco elment Spanyolországba. Doña Dorothea nagyszámú hölgycsoport élén már a pályaudvaron várta őt, saját kocsiján a palotájába vitette és családja körében, meleg szeretettel gondoskodott vendégéről. A Szent Dorottya kollégium alapítása folyt ekkor, és az épület megvásárlásához még hiányzott 7000 peseta. Dorothea ezt az összeget öreg korára tartogatta, de azonnal felajánlotta, mondva: „Isten azt akarja, hogy nagyon szegény legyek: és én az leszek.”

 1891-ben, nagypénteken tüdőgyulladást kapott, ami egy héten belül a halálához vezetett. Földi maradványai Sarriában, a Segítő Szűz Mária szentélyben nyugszanak. A szaléziak legnagyobb spanyolországi jótevőjét és szalézi munkatársat a „Barcelona szegényeinek anyja” néven tisztelték. Tiszteletreméltónak nyilvánították 1983. június 9-én.