(1921-1963)

Miután elolvasta Don Bosco életrajzát, erősödött meg benne a gondolat, hogy szalézi lesz. Szorgalmas, csendes és kiváló képességű pap lett belőle. Mint fiatal pap már elismert teológus volt. Különösen a Mária-tisztelet teológiáját kedvelte. Rövid ideig volt tanár, de módszere felejthetetlen. Négy esztendőn át rosszindulatú lappangó betegség emésztette. Tanított, ameddig bírt, mint égő mécsesként áldozva fel életét, az utolsó pillanatig a lelkekért dolgozva.

Quadrio József 1921. november 28-án született Vervióban, Sondrio tartományában, Agostino Quadrio és Giacomina Robustelli gyermekeként, példás keresztény életet élő parasztemberek családjába. Isten kegyelme már fiatal korától kezdve helyet foglalt magának a szívében olyannyira, hogy csupán nyolcéves volt, amikor már komoly szabályozókat írt elő magának az életére vonatkozóan. Ezt a következőképpen foglalta össze: „Megpróbálok szent lenni”. Miután elolvasta Don Bosco életét, amelyet plébánosától kapott kölcsön, érezte, hogy a Szalézi Család lesz az ő igazi családja. 1933- ban belépett az ivreai misszionárius intézetbe, ahol okossága, de főképpen jósága kimagaslott a többiek közül. 1937-ben szalézi szerzetes lett, és arra rendelték, hogy a kitűnő Római Gregorián Egyetem filozófia szakán tanuljon. Tanulmányait tiszta jelesre végezte, és mindössze 20 éves volt, amikor Foglizzóban filozófiát kezdett tanítani a papnövendékeknek, kiváló érthetőséggel és magyarázatokkal.

1943-ban, még mindig a Gregorián Egyetemen teológia kurzusokat kezd. Eközben a Szent Szív szalézi közösségnél van szállása. József szalézi szerzetesként utánozza a fiatal diák Don Boscót: minden szabadidejét az „utcagyerekeknek”, vagyis a második világháború árváinak szenteli. Szalézi barátságossága és bensőségessége egyre inkább megmutatkozik, és tovább növekszik. 1946- ban kilenc bíboros, és a leendő pápa, VI. Pál jelenlétében egy ünnepélyes teológiai vita keretében megvédi doktori értekezletét, melynek témája: „Mária mennybemenetelének dogmatikus meghatározhatósága”. Olyan sikert ér el, amely híressé teszi az Egyházban és a Kongregációban egyaránt. XII. Piusz pápa az ő tanulmányaira is támaszkodni fog, amikor majd 1950-ben ünnepélyesen kihirdeti ezt a hittételt.

A tanulásban elért sikerei és szellemi képességei azonban nem csökkentették alázatosságát és szolgálatkészségét, egyáltalán nem mutatta beképzeltségnek még csak jelét sem. 1947-ben pappá szentelték, 1949-ben pedig teológiából diplomát szerzett. Még ugyanabban az évben megkezdte a tanítást a Torinói Teológia Tanszéken. Érthető és szabatos magyarázataival a Szalézi Pápai Egyetem számos növendékére mély benyomást tesz. Istennel való egyesülés segítségével sikerül eljutnia a misztika csúcsára. Azt tartják róla, hogy amikor fellépett a katedrára, tanítása olyan tiszta és mélységeket szántó volt, hogy úgy érezték, menten lángra kap a teológia. 1954-ben kinevezték a teológia tanszék „dékánjának”.

1960-ban egy gyógyíthatatlan betegség, rosszindulatú nyirokrák nyomai kezdtek mutatkozni rajta, azonban teljesen tudatosan folytatta a tanítást és a közösségi életben való részvételt, ameddig csak bírta. A kórházban is mindenki felé kimutatta jóságának melegségét. „Hatalmas csoda, amelyet Rua atyától kaptam - írja néhány hónappal halála előtt - ez a meg nem érdemelt, nyugalmas béke, amely ezeket, az elhúzódó várakozással teli napokat életem legszebb és legboldogabb napjaivá varázsolja.” 1963. október 23-án tért örök nyugalomra.

AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS KEZDETE: 1991. JANUÁR 21. AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS LEZÁRÁSA: 1992. JÚLIUS 18.

RÓMÁBA LEADVA: 1997. JÚLIUS 31.