(1873-1943)

Tizenöt testvére volt. A Milánói Főegyházmegye papja lett. Főpásztora ellenezte, hogy szalézi legyen. Nyolc év után mégis belépett a rendbe. Kiváló teológus volt, közkedvelt gyóntató, mindig a gyerekek és a fiatalok között volt. A tanári és plébánosi évek után Sutri és Nepi püspöke lett. Mint püspök öt pontban határozta meg küldetését: "Szeretem az egyházmegyémet mint egy jegyest. Szónoklataimban mindig a lelkek érdekeit fogom nézni. Imáimban megtárgyalom az Úrral híveim helyzetét. Kerülöm a luxust. Szigorú órarend szerint élek. Püspöki igazolványom: a mindenre képes szeretet". Gyakran hangoztatta: "Istennek köszönhetem, hogy keresztény, pap, szalézi és püspök vagyok: szentté kell lennem."

Olivares Alajos 1873. október 18-án született Corbettában, Milánó tartományban. Tizenöt gyermekből ő volt a negyedik. Egyik fiútestvére később misszionárius lett, egy lánytestvére pedig Canossa-rendi apáca. Először Monzában, később Milánóban jár a szemináriumba. Kispap korában lelki vezetőjének köszönhetően, aki nagy jótevője volt, megismerkedik a szaléziakkal. Elolvassa Don Bosco életét, ami mélyen megérinti, elsősorban a nevelési módszere, amelyet otthon édesanyjától is tapasztalt.

Tanulmányait befejezve, 1896-ban Milánóban pappá szentelik. Rögtön kéri felvételét a szaléziak közé, de Ferrari érsek atya 22 éves fiatal papként Saronnóba küldte, az érsekség kollégiumának rektorhelyettesi posztjára. Alajos a megelőző módszert elsajátítva családot formál a szeminárium tagjaiból. 8 év után sikerül elérnie, hogy beléphessen a szaléziak közé. Fogadalomtétele után Foglizzóba küldik tanulni, miközben morális teológiát, valamint szociológiát tanít.

1910-ben kinevezik a nehéz helyzetben lévő Szabadító Szűz Mária plébániára Rómában, igazgatónak és plébánosnak. Új plébánosa jóságának köszönhetően a rosszhírű negyed láthatóan megváltozik, hisz azt mondta, egyetlen öregasszony kedvéért is prédikálni fog. Egyik nap, amikor az utcán egy agresszív férfi megpofozta, Alajos atya így szólt hozzá: „Köszönöm!”, és odatartotta a másik arcát is. Don Bosco igaz gyermekeként ő is mindig az emberek és a fiatalok között van. Gyóntatószékénél reggeltől estig sorakoznak.

1916-ban XV Benedek pápa Sutri és Népi püspökévé nevezi ki. Előír magának egy öt pontból álló szabályzatot: „Egyházmegyémet, mint menyasszonyomat fogom szeretni. Szónoklataimban mindig a lelkek érdekeit fogom nézni, és semmilyen fontos döntést nem hozok anélkül, hogy előtte ne konzultáltam volna Jézussal. Kerülni fogom a fényűzést és a hiábavalóságokat. Napirendet készítek, és hűségesen betartom. Püspöki életem igazolása: a segítőkész szeretet és minden áldozat.”

Alajos püspök atya stílusa hasonlít Don Boscóéhoz: „Istennek köszönhetően vagyok keresztény, szalézi, szerzetes és püspök: szentnek kell lennem”.

Látogatta a bebörtönzötteket, és hittant tanított a fiatal munkásoknak. Lelkipásztori szeretete, a szegény családoknak nyújtott figyelme és alamizsnája, a leghátrányosabb helyzetűek felé forduló szeretete, és a legrosszabb sorsú fiatalok kedvelése alkották 26 éves püspöki munkájának alapjait.

Egyházmegyéjén kívül, 1943. május 19-én halt meg, miközben lelkigyakorlatot tartott a pordenonei szalézi ház növendékeinek. Majdnem hetven éves volt. A nepi katedrálisban nyugszik.

AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS KEZDETE: 1963. MÁJUS 24. TISZTELETRE MÉLTÓVÁ NYILVÁNÍTJÁK 2004. DECEMBER 20-ÁN