(1895-1978)

Szalézi iskolába jár, lenyűgözi Don Bosco élete és kéri felvételét a rendbe. Assam indiai tartományba küldik misszióba. Ott 10 évig a noviciusok tanára, vasárnapi ortatóriumokat szervez és járja az elszórt falvakat.XI. Piusz a krishnagari egyházmegye püspökévé nevezi ki - megcsókolja a földet és a Megfeszített Jézusra bízza magát. Folyamatosan úton van, munkáját az öröm, egyszerűség, közvetlenség jellemzi, odafigyel a gyerekekre és a szenvedőkre, terjeszti a Segítő Szűz és Don Bosco tiszteletét. Katekista lányok egy csoportjából megalapítja a Keresztények Segítő Máriájának Missziós Nővéreit. 47 év missziós munka után öregségére Olaszországba vonul vissza.

Stefano Ferrando 1895. szeptember 28-án született Rossiglionéban, Genova tartományban, Agostino és Giuseppina Salvi gyermekeként. Kisgyermekkorától kezdve a szaléziak iskolájába jár, először Fossanóba, később Torinóba. Don Bosco élete lenyűgözi. Kéri, hogy beléphessen a szaléziak közé, és 1912-ben Foglizzo Canavesében (Torino) szerzetesi fogadalmat tesz.

 Az első világháborúban Sanitában teljesít katonai szolgálatot, amiért ezüst érdemrendet kap.

 1923-ban, teológiai tanulmányai befejezése után pappá szentelik. Misszióba szeretne menni, el is küldik a Tibettel, Kínával és Burmával határos Assam indiai területére. Tíz éven keresztül a novíciusok tanára, és a filozófiai és teológiai tanszék igazgatója lesz. Don Bosco hűséges gyermekeként a nyelv elsajátítása végett szalézi fiataljaival járja az elszórt falvakat a dombok között, és vasárnapi oratóriumokat szervez a gyerekeknek.

Meglepetésére XI. Piusz 1934-ben kinevezi a krishnagari egyházmegye püspökének. Ünnepélyes püspökké szentelésére következő év november 10-én kerül sor Shillongban. Pontosan egy évvel később már püspökként tér vissza szeretett Shillongjába. Birtokba véve új egyházmegyéjét megcsókolja a földet, és a Megfeszített Jézusra bízza sorsát. Az új püspök arra kéri papjait, menjenek el a falvakba, és hirdessék az evangéliumot az embereknek. Ő maga is folyamatosan úton van. Lelkipásztori munkáját szalézi stílus jellemzi: öröm, egyszerűség, és az emberekkel való közvetlen viszony. Odafigyel a gyerekekre, szegényekre és szükséget szenvedőkre; mindenkihez barátságosan közeledik.

Újjáépíti a nagy székesegyházat és a misszionárius-létesítményeket. Terjeszti a Segítő Szűz és Don Bosco tiszteletét. Azt szeretné, hogy az indiaiak maguk legyenek földjük első térítői. Indiai katekista lányok egy csoportjából megalakítja a Keresztények Segítő Máriájának Misszionárius Nővéreit, akiknek Jézus, Szűz Mária, Don Bosco, a missziók és a szegény emberek szeretetét tanítja.

1969. június 26-án, miután részt vett a zsinat munkáiban, benyújtja egyházmegyéjéről való lemondását. 1972-ben még visszatér Assamba, hogy felszentelje a végre elkészült Shillong-i érseki székesegyházat.

Az öreg misszionárius püspök Olaszországba, a quartói (Genova) szalézi házba vonul vissza. 1970-ben a következőket írta: „Itt, Olaszországban gyakran megkérdezik tőlem: Hogy hogy otthagytad Assamot, 47 év missziós munka után? A válaszom: mert végre eljött a nap, amire 47 éve vágytam: az Indiai Egyház magától is képes működni!”

1978. június 20-án halt meg. Kilenc évvel később a Keresztények Segítő Máriájának Misszionárius Nővérei azt kérték, hogy alapítójuk földi maradványai a közelükben lehessenek. Ezért Ferrando püspök urnáját áthelyezték a Szent Margit Kolostor kápolnájába Shillongba, második hazájába.

AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS KEZDETE: 2003. OKTÓBER 8. AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS LEZÁRÁSA: 2006. AUGUSZTUS 13.

RÓMÁBA LEADVA: 2006. NOVEMBER 28.